Az élethossziglan tartó tanuláshoz talán a legfontosabb készség, ismeret annak megtanulása, miként vagyunk képesek tanulni. Az egyes ismeretek, a tudás bizony az idő múlásával megkopik, és jó esetben már csak arra fogunk évek távlatából emlékezni, hol is keressük az adott információt. Ami természetesen fontos tudás, hiszen mindent nem is lehetünk képesek örökké fejben tartani.

 

Az élethossziglan tartó tanuláshoz talán a legfontosabb készség, ismeret annak megtanulása, miként vagyunk képesek tanulni. Az egyes ismeretek, a tudás bizony az idő múlásával megkopik, és jó esetben már csak arra fogunk évek távlatából emlékezni, hol is keressük az adott információt. Ami természetesen fontos tudás, hiszen mindent nem is lehetünk képesek örökké fejben tartani.

Ebben a cikkben így a tanulás lélektanával foglalkozom. Hogyan tanul az ember, az egyén, miként teszünk szert egyre több ismeretre. De nem mellékesen milyen jellemzőkkel érdemes tisztában lennünk, amikor tanulásról beszélünk. Mivel hiszem, hogy elvben sem létezik olyan tanulási módszer, amely mindenkinek, minden időben és általános érvényben megfelelő. Így azonban a tanulás hatékonyságának emeléséhez először saját magunkkal, beállítódásainkkal, jellemzőinkkel érdemes tisztában lenni. Majd ehhez elkezdhetünk tanulási stratégiákat keresni. Olyan stratégiákat, amelyekkel maximalizálhatjuk a tanulásban elérhető eredményességünket. A bemutatott kép ugyan nem lesz teljes, azonban remélem, hogy sikerül érzékeltetni több fontos pszichológiai aspektust a tanulás kapcsán, amelyeknek az átgondolása hozzásegít a hatékonyabb tanuláshoz.

A tanulásnak megvannak a maga fontos jellemzői. Mindig valamilyen változás eredménye, nem feltétlenül jelentkezik azonnal, viszont mindig tapasztalatból származik és relatíve tartós. A tanulásnak több fontos tényezője létezik. Az egyik az asszociációk, amikor két esemény között jön létre kapcsolat. A másik a motiváció, amikor az egyén szükségleteit képes kielégíteni. Illetve a megerősítés, amikor a tevékenység eredménye pozitív, és így az ismétlés valószínűsége emelkedik. Miközben magának a tanulásnak több formája is létezik. A motoros vagy mozgásos tanulás a különböző mozdulatok, mozgások, cselekvések elsajátítása. A szenzoros (észleléses) tanulás ellenben különféle látási, hallási, szaglás, ízlelési és tapintási ingerek befogadásával történik, vagyis az érzékszervek segítségével. Végül a verbális tanulás valamilyen szóbeli anyag elsajátítása.

A tanulás alapja az emlékezet, amikor tanulunk, akkor az emlékezetünkbe próbálunk meg rögzíteni valamilyen ismeretet, készséget. A pszichológia az emlékezet három szintjét különbözteti meg. A szenzoros emlékezet pár másodpercig terjed, és itt történik a fizikai tulajdonságok befogadása a környezetből. Ha valami nem kelti fel a figyelmünket, akkor gyakorlatilag már nem fog tudatosulni bennünk, és nem válik az előhívható emlékezet részévé. A rövid távú memória mintegy harminc másodpercig áll fenn, és 5-9 egységet vagyunk képesek benne elraktározni. Ezek kellő idejű fennállással kerülnek a hosszú távú emlékezetünkbe, amely utóbbi elvben egy életre szól és korlátlan. De valóban csak elvben, mert a gyakorlatban mindannyian és minden időben felejtünk. A mind régebbi tapasztalatokból egyre kevesebbet vagyunk képesek felidézni. Már csak ezért is lehet a legfontosabb tudás éppen az, ha tudjuk, mit hol találunk.

Az iskolai számonkérések alkalmával általában az emlékezetből kell a tanulónak előhívnia mindazt, amit felidézni képes. Ez a vizsga ideje alatt remélhetőleg sok tudást jelent, ám ez a tudás az idővel mind inkább elhalványul. Az egy másik kérdés, hogy vajon mennyire mér bármilyen vizsga hosszú távú tudást, van-e erre a mérésre egyáltalán lehetőség, vagy azt az ünnepi tudást mérjük, amiről tanárok és diákok egyaránt tisztában vannak, hogy a pillanatnak szól. A felidézést mindemellett még további tényezők is befolyásolják. Jobban emlékszünk valamire a tanuláséhoz hasonló helyzetben, hasonló hangulatban, míg a szorongás csökkenti a bemutatható tudást.

Talán sokunknak volt már olyan élménye, hogy otthon, kényelmesen elhelyezkedve az íróasztalánál, vagy egy kényelmes fotelben úgy érezte, mindent tud, és magában jól elő tudta hívni mindazt, amit az előtte álló számonkérés alkalmával kérdezhetnek. Majd bement az iskolába, és a dolgozat, felelet vagy vizsga alkalmával mégsem bizonyult ez a tudás olyan alaposnak. Nos ezt jelenti a felidézés könnyebbsége hasonló környezetben és hangulatban. Az iskola más hely, és a számonkérés más hangulat, mint amikor az otthon kényelmében megtanultuk az anyagot. Gyakran a stressz, a túlzott motiváció kifejezetten gátolja is a felidézést, szakszóval élve debilizáló szorongást élünk meg.

Optimális motiváltság esetén lesz a teljesítmény is optimális. Ha túl kevéssé vagyunk motiváltak, az arousal szint túl alacsony bennünk, akkor lehet, hogy akár el is alszunk, de mindenképp alulteljesítünk. Ha túlzott a motiváltság, akkor a dekoncentráltakká válunk, végül a figyelem szétesése a bénító szorongássá fokozódhat, és extrém esetben ájuláshoz vezet. Amikor tanulásról beszélünk, akkor az egyéni motivációkkal számolni kell, hiszen ahány ember, annyi féle okból tanulhat. Vannak, akik el akarnak valamit érni a tanulással, tehát a tanulás egy eszköz számukra valamilyen további cél elérése érdekében. Másoknak a tanulás történhet jutalmak reményében, vagy büntetések elkerülése folytán. Az is meglehet, hogy szeretünk tanulni és így a tanulás, mint örömforrás van jelen. Vagy akár mindezek különböző kombinációi egyidejűleg.

Az iskola hajlamos a tanulói motivációit a jutalmak és büntetések rendszerének az alkalmazásával kieszközölni, kikényszeríteni. Amely megoldásnak azonban megvan az a mellékes hatása, hogy bizonyosan csökkenti a tanuló belső motiváltságát. Önbeteljesítő jóslatként, a folyamat végén, a tanulók valóban jutalmakért fognak tanulni, büntetések elől menekülve, de nem örömforrásként élve meg a tanulást, vagy belső motivációik által hajtva szereznek nagyobb tudást. A hatást mérsékli a jutalmak és büntetések szimbolikus jellege, mint a piros és fekete pont, az elégtelen és jeles, a plusz és mínusz, de a sor még sokáig folytatható. A tanulás viszont külső motiválásra alapozva csak e motiváló erő fennállása idején marad fenn, különben megszűnik. Az igazán lényeges annak ismerete, hogy a tanulást fenntartó motivációit nem csak az ilyen külső eszközök tartják fenn. Jó esetben a külső és belső motivációs tényezők egyszerre alakítják a tanulás folyamatát. A belső motiváció pedig külső ösztönzés hiányában is tanulásra késztet.

Az elkülönítést megtehetjük úgy is, hogy amíg a valódi tanulás természetes és aktív folyamat, amely több érzékszervet képes bevonni és belső késztetés áll a hátterében. Addig a mesterséges tanulás passzív folyamat, amely döntően auditív, azaz hallásra alapozott és mások által indított. Utóbbi mintha kísértetiesen jellemezné az iskolák világát, amivel viszont az a gond, hogy a mesterséges tanulás egyszeri folyamat, a tanultak nagy része elvész, és az elsajátítást sem öröm, legfeljebb megkönnyebbülés kíséri a tanulók részéről.

A figyelem nem passzív, hanem aktív folyamat, amelyet a tanárnak fel kell kelteni, és fenn kell tudni tartani, különben nem beszélhetünk tanulásról sem. A figyelem egy szelektív folyamat, amely biztosítja, hogy a tanuló odafigyel a tananyagra, annak elsajátítására. Az észlelés fókuszába kerülnek az ismeretek, és az erőfeszítési folyamat eredményeként a tanuló éber állapota marad fenn. A tanuláshoz így a befogadó fél aktív közreműködése kell, végső soron a tanulón áll vagy bukik, hogy mire figyel oda, mennyi tudásra tesz szert.

A tanulás eredményességéhez, a hatékony tanuláshoz továbbá minden tanulónak fontos tisztába kerülnie saját tanulási stílusával. Nem minden tanuló egyforma, nem létezik egyetlen jó megoldás, miközben az eredményes tanuláshoz minden tanulónak meg kell találnia a maga számára hatásos megoldásokat. Meg kell tanulni, hogyan tudunk minél eredményesebben tanulni. A tanulás stílust jellemezhetjük fiziológiai szempontból, modalitások szerint. A vizuális típusnak a látvány a fontos, az ábrák, grafikonok, jegyzetek és szövegkiemelők segíthetik a tanulását. Az auditív típusnak a hallás a fontos, így az olvasás és az órai figyelés szerepe nagyobb és hanganyagok segíthetik a tanulásban. A kinesztetikus típusnak a mozgás, az érintés segíti legjobban a tanulást, például a fel-alá járkálás tanulás közben.

A tanulási stílus tekintetében megkülönböztethetünk analitikus típust is, akinek a bal agyféltekéje játszik dominánsabb szerepet a tanulásban. Az ilyen tanulóknak jobb az elemzési, logikai készségük, jobbak a számolásban, a részletek elemzésében. Szemben a holisztikus típusú tanulókkal, akiknek a jobb agyfélteke a domináns, és inkább a vizuális, térbeli képességeik, a képzeletük az erősebb. Ezen tanulók inkább a nagyobb egészet, az összképet képesek áttekinteni.

A tanulási környezet tekintetében is eltérő preferenciák léteznek, vagyis eltérő adottságok járulnak hozzá a tanulás hatékonyságához. Vannak, akiknek tökéletes csend kell, másoknak kell valamilyen háttérzaj vagy éppen zenehallgatás közben tudnak jól tanulni. A megvilágítás terén is különböző fényerősség az optimális a különböző tanulóknak. Az erős fény kifejezetten idegesítő lehet, míg a hideg álmosító hatású. Továbbá a hőmérséklet is kihat a tanulás hatékonyságára, egyénileg eltérő ki milyen hőfokban érzi igazán jól magát. Mindezen szempontok tekintetében a pontos önismeret segíthet minket hozzá a hatékony tanuláshoz.

Tanulás tekintetében van, aki inkább egyénileg tud hatékonyan tanulni. Szemben másokkal, akik igénylik a társas környezetet, a tananyag megbeszélését. A csoportos tanulás során a tanulók felkészíthetik egymást a számonkérési szituációra, gyakorolhatják a szóbeli vizsgahelyzetet. Mindez fejlesztheti a vitakultúrát, a kritikai érzéket, segíthető a gyengébb teljesítményű társakat és az önképzésnek is egy módja. Ugyanakkor itt sem szeretnék egyik vagy másik mód mellett pálcát törni, hiszen a csoportos és egyéni tanulásnak is megvannak a maga erősségei, és lényegesebb, hogy az adott hallgató személyiségéhez, identitásához igazodjon a kiválasztott módszer. Ráadásul ez akár tárgyanként és időszakonként eltérő is lehet, mikor melyik tanulási mód a célravezető.

A kép még így sem teljes, de talán sikerült érzékeltetnem mennyire összetett folyamatról is van szó, amikor a tanulásról beszélünk az egyén szintjén. Az egyes tanulónak is nagyon sok egyéni jellemzővel érdemes tisztában lennie, amikor a tanulása eredményességét szeretné fokozni. A jelen írásban bemutatott aspektusok tekintetében is a legfontosabb a helyes önismeret, hiszen nincsen egyetlen legjobb mód, hanem az egyénileg legmegfelelőbb tanulási módszert mindenkinek saját magának kell megtalálnia. Nincsen univerzális sablon, amitől egy tanuló jobban fog teljesíteni. Nézzünk inkább a tükörbe, és önmagunk erősségeinek és korlátjainak ismeretében kezdjünk el megtanulni hatékonyan tanulni.

Simay Attila Endre

Felhasznált irodalom:

Gyarmathy Éva: Tanulási preferenciák és tanulás stílusok, letöltve: 2010.01.28.
www.diszlexia.hu/Adystrain/adystrain_man_5_H.pdf

Hofmeister Tóth Ágnes (2006): Fogyasztói Magatartás, Aula Kiadó, Budapest

N. Kollár Katalin – Szabó Éva [szerk.] (2004): Pszichológia pedagógusoknak, Osiris Kiadó, Budapest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük