A vadászat
2 perc olvasás
A minap Thuróczi János 1488-ban írt Krónikáját lapozgattam az Országos Széchényi Könyvtárban. Van olyan érdekes egy ilyen kódex, mint bármelyik bulvárlap. Találtam benne egy apró betűs részt, amely elkerülte eddig a történészek figyelmét. Könyves Kálmánról, Árpád-házi királyunkról szólt a rövid fejezet.
A minap Thuróczi János 1488-ban írt Krónikáját lapozgattam az Országos Széchényi Könyvtárban. Van olyan érdekes egy ilyen kódex, mint bármelyik bulvárlap. Találtam benne egy apró betűs részt, amely elkerülte eddig a történészek figyelmét. Könyves Kálmánról, Árpád-házi királyunkról szólt a rövid fejezet.
Az egyik, máig ismeretlen adalék, hogy királyunk miért kapta a „könyves" ragadványnevet? A megoldás: keménykezű, ellentmondást nem tűrő uralkodó volt. Aki bírálni merészelte, másnap megkapta a munkakönyvét, valamelyik távoli áristomba szóló beutalással együtt.
A másik egy vadászat története. Megértéséhez tudni kell, hogy a XI. században magyar nemzetállam még nem volt, de nemzetstratégia már igen. Álmos herceg, a király nemzetstratégiai ügyekkel foglalkozó udvaronca nagyon szeretett vadászni. Járta, járta az erdőket kisméretű nyílvesszőjével barátja, Komnenosz János, a későbbi bizánci császár kíséretében. Lőfegyvert is szeretett volna használni, de sajnos a puskaport Bertholdt Schwarz csak kétszáz évvel később találta fel. Mellesleg, ha valaki a németországi Freiburgban jár, nézze meg a feltaló-szerzetes emlékművét a Rathausplatzon.
Az udvar darabontjai kedveskedni akarván a hercegnek, gyakran helyeztek el meglőtt madarakat a vadászat útvonalán. Hadd legyen a fenséges úrnak sikerélménye. Történt egyszer, hogy a nagy stratéga vadászni indult, ahogy szokta Komnenosz Jánossal. Aki igencsak mézes-mázos beszédű volt, hízelkedett, amikor csak tudott. Vadkacsák jelentek meg az égbolton. Álmos herceg lőtt, de nem talált. A csalafinta Komnenosz ekkor így szólt:
Gratulálok hercegem, mesterlövés volt. És ráadásul csoda is történt. Nézze, ott repül egy halott vadkacsa.
Láng Róbert
