A Vatikáni Obszervatórium csillagásza a teleszkópról és Galileiről
4 perc olvasásÉppen 2011 április 14-én négyszáz éve gyűltek össze a római Janiculum-dombon a reneszánsz kor jeles tudósai, hogy megcsodálják a Galilei által tökéletesített új találmányt, a távcsövet.
Éppen 2011 április 14-én négyszáz éve gyűltek össze a római Janiculum-dombon a reneszánsz kor jeles tudósai, hogy megcsodálják a Galilei által tökéletesített új találmányt, a távcsövet.
Az 1611. április 14-i éjszakai csillagnézést a világ első tudományos akadémiája, a Lincei Akadémia szervezte, amelynek Galilei is tagja volt. „Valóban izgalmas pillanat volt. Ekkor mutatta be Galilei először a teleszkópot a művelt rómaiaknak, akik persze saját szemükkel akartak meggyőződni arról, vajon tényleg ugyanazt látják-e, mint Galilei. Az esemény azért volt jelentős, mert ez volt az első alkalom, amikor a tudomány segédeszközhöz folyamodott. Itt már nem volt elég a gondolkodás vagy a puszta szem, a látáshoz immár megfelelő eszközre volt szükség" – mondta Guy Consolmagno SJ vatikáni csillagász (képünkön) a római Amerikai Akadémia által a napokban szervezett megemlékezés alkalmából.
Az Amerikai Akadémia igazgatója, Christopher Celenza elmondta: ezen összejövetel alkalmával használták először a teleszkóp kifejezést a reneszánsz tudósok, akik közt több jezsuita is volt, például Christopher Clavius, aki negyven évvel azelőtt a Gergely-naptár megalkotásában működött közre. A Vatikáni Könyvtár archívumában őrzött XVII. századi újság beszámolója szerint a jelenlévők sorra belenéztek a távcsőbe, hogy ők is lássák a Jupiter körül keringő égitesteket, amelyekről Galilei beszélt – tette hozzá az igazgató.
Guy Consolmagno emlékeztetett: kevesen tudják, hogy Galilei, mielőtt 1633-ban elítélték, évtizedeken át igen jó viszonyban volt az egyházzal és számos egyházi vezetővel. Alig néhány héttel a távcső bemutatása után a jezsuiták az évszázad egyik szellemi óriásaként ünnepelték a Római Kollégiumban – mondta, megjegyezve: Galilei a legnehezebb helyzetben is az egyház hű fia maradt. Két lánya szerzetesnő lett, ő maga pedig leendő pápákat is a barátai között tartott számon.
A vatikáni csillagász elmondta: máig nem tudni, mi volt az igazi ok, amiért Galileit az inkvizíció elé idézték és eretnekség súlyos gyanújával bűnösnek nyilvánították. Sok kutató sokféle elmélettel állt elő, ám a per „máig rejtély a történészek számára." Befolyásos barátainak köszönhetően Galileit éveken át semmilyen támadás nem érte, amiért azt tartotta, hogy a Föld kering a Nap körül. Még a pápa cenzorától is engedélyt kapott Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről című műve publikálásához. „Mindenben helyesen járt el, minden szabályt betartott, és egyszer csak, teljesen váratlanul, perbe fogták."
Galilei bármit kész lett volna megváltoztatni a szövegben, az inkvizítorok azonban nem engedték. Mivel eretnekséget nem tudtak rábizonyítani, az utolsó pillanatban 'eretnekség súlyos gyanújával' ítélték bűnösnek. „Bennem mindez azt a gyanút erősíti, hogy politikai eljárásról van szó, aminek semmi köze a tudományhoz" – jelentette ki Consolmagno.
„A szentszéki spanyol követ megvádolta VIII. Orbán pápát, hogy protestáns érzelmű, mivel nem állt kellő határozottsággal a spanyolok oldalára a protestáns oldallal szemben. Galilei megbüntetése lehetővé tette egyrészt, hogy a pápa elhallgattassa a tudós ellenfeleit, másrészt, hogy megüzenje a Medicieknek, jobb, ha kimaradnak a háborúskodásból; végül pedig, hogy a spanyoloknak tudomására hozza: egyáltalán nem protestáns érzelmű" – fejtette ki a jezsuita csillagász, majd hozzátette: bármilyen politikai indíték állt is a per és az ítélet mögött, „rettenetes hiba volt, hogy az egyház vallási tekintélyét politikai célokra használta."
Galileit 1992-ben egy vatikáni különbizottság rehabilitálta, amelyet II. János Pál pápa állított fel – írja a CNS.
Magyar Kurír
(mk)