A kibernetika

A kibernetika alaptudomány. Az egyre tökéletesebb számítógépek, okostelefonok, GPS- helymeghatározó, kábeltelevízió, korszerű orvosdiagnosztika és egyéb más, az életünket megkönnyítő vívmányok világában lassan megfeledkezünk róla, hogy mindezt a műszaki tudományok egyik ága a kibernetika alapozta meg. Az a tudományos irányzat, amely a szabályozás, vezérlés, információfeldolgozás és információ továbbítás általános törvényeit kutatta, fedezte fel.

   Az információelmélet, amely az információk átvitelének és feldolgozásának törvényszerűségeivel foglalkozik, az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948-ban. Alapjait Norbert Wiener amerikai matematikus (1894-1964) rakta le. Lényege a digitalizálás és a visszacsatolás, vagyis egy hibajel, amely egy kompenzációs folyamatot indít meg, és csökkenti az eltérést, kijavítja a hibát. A szabályozáselmélet általában elméleti alapokat nyújt, hogyan kell adott célú szabályozókört (nemcsak műszaki, hanem gazdasági, orvosi, társadalmi feladat megoldására) számítani, tervezni és elemezni.

   Wiener életútjára érdemes egy bekezdést szentelni. Tudománytörténészek szerint a XX. századi matematika legfontosabb eredményét fogalmazta meg. 19-éves korában PhD fokozatot szerzett a Harvardon, majd ösztöndíjjal Angliába ment, ahol megismerkedett és közösen dolgozott Bertrand Russellel. (világhírű angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus.) Később Göttingenbe utazott, ahol David Hilberttel, a XX. század legjelentősebb matematikusával dolgozott együtt.

   Igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hova vezet az elfogultság, vakhit, hibásan értelmezett elkötelezettség még magasabban képzett személyeknél is. Az 1955-ben kiadott Filozófiai Lexikon a követezőket írja „Kibernetika” címszó” alatt:

   „A kibernetika reakciós áltudomány, mely az Egyesült államokban keletkezett a második világháború után és nagymértékben elterjedt más tőkés országokban is. A kibernetikában világosan kifejezésre jut a burzsoá világnézet egyik fő vonása, embertelensége, az a törekvése, hogy a dolgozókat a gép függvényévé, a termelés és a háború eszközévé változtassa.

   Ugyanakkor a kibernetikára az az imperialista utópia is jellemző, amely az élő, gondolkodó, érdekeiért harcoló embert a termelésben és a háborúban egyaránt géppel akarja helyettesíteni. Az új világháború gyújtogatói sötét mesterkedéseik céljára használják fel a kibernetikát. Amely az imperialista reakciónak nemcsak ideológia fegyvere, hanem egyben agresszív háborús tervei megvalósításának eszköze is.”

   Ezek után melyik magyar mérnök, matematikus, kutató kívánt volna a kibernetika tudományával, az információ-elmélettel foglalkozni, továbbfejleszteni? A múlt század ötvenes éveiben uralkodó ideológia legalább tíz-tizenöt éves lemaradást okozott a magyar gazdaság, a gyártástechnológia fejlődésének, egyes hatásait még ma is érezzük.

Láng Róbert