A korinthoszi csatorna

 A peloponnészoszi félsziget Tiszántúl nagyságú, 22.000 négyzetkilométeres terület, az ókor megtestesítője. Ennek bizonyítására elegendő az ott található városok nevét felsorolni. A többi között Spárta, Tripoli, Tegea, Mükéné, Olümpia, Epidaurosz. Már az ókori görögök tapasztalhatták, milyen nehéz hajóval eljutni Pireuszból (Athén kikötője) a létfontosságú Adriai-tengerhez és Naxos, Fárosz, Rodosz városokhoz. Meg kellett kerülni az egész félszigetet, holott az említett helyek csak „karnyújtásnyira” voltak a félszigetet Görögországgal összekötő vékony földsávtól.

   Csatornát már Periandrosz korinthoszi uralkodó tervezett a Kr. e. VII. században. Néró császár Kr. u. 67-ben elrendelte a munkát, egy 3 kilométeres szakasz meg is építettek katonái, de a munkánál a hispániai lázadás leverése fontosabb volt, ezért  abbahagyták. Hadrianus császár is foglalkozott a gondolattal, de az ő terve nem valósult meg.

   A XIX. század utolsó évtizedében a görög kormány elhatározta a csatorna megépítését. A kivitelezéssel két honfitársunkat bízták meg. Gerster Béla építészmérnök a Panama-csatorna építésénél szerzett gyakorlatot. Türr István olasz királyi altábornagy, Garibaldi hadsegéde, az olasz katonák a „rettenthetetlen magyar” névvel említették, kiváló munkaszervezőként tevékenykedett az építésnél.

   A csatorna nagyjából 350 kilométerrel rövidíti meg a tengeri utat a Földközi-tenger felé. A csatorna építésén átlagosan 4000 munkás dolgozott. György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király avatta fel, 1893. október 28-án helyezték forgalomba.

   A Korinthoszi-csatorna már megépítésekor is csak a kor átlagos méretű hajóinak átbocsátására volt alkalmas. Bár kis szélessége és viszonylag sekély vize nem teszi lehetővé, hogy a mai modern hajók áthaladhassanak rajta, jelentős forgalmat bonyolít. Évente 11.000, legfeljebb 6000 tonnás, főként az idegenforgalomban működő hajó halad át rajta, de a nagy vízmélységet nem igénylő partmenti teherhajó-forgalom jelentős része is itt halad át. A közúti hídról letekintve a csatorna lenyűgöző látványt nyújt.

   A csatorna megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott. A csatornát nem zárták le zsilipekkel. A két végponton a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor lesüllyednek.

   Athénban járva okvetlenül tegyünk egy kirándulást a csatornához.

Láng Róbert