A „Szökőkút”

Szökőkút. Marcel Duchamp szoborkompozíciója

Művészetszerető barátaim igazolhatják, hogy nem csak a klasszikus szobrászatot (Pheidiasz, Michelangelo, Vigeland, Rodin) szeretem, de a modern, nonfiguratív alkotásokat (Henry Moore, Lorenzo Quinn) is. Ide tartozna még Nicolas Schopfer szokatlan kinetikus (mozgó) alkotásai. Ezek részei a szobrászművészetnek. De volt nekünk egy francia szobrászunk, akinek művei kiverték nálam a biztosítékot. Marcel Duchampról (1887-1968) van szó, aki saját meghatározása szerint lerombolta a klasszikus művészet esztétikai programját.

   Nem fukarkodott az önmeghatározással. Ezt néhány kijelentése is igazolja. Például: Materialista vagyok, akit a legabsztraktabb transzcendens gondolkodás jellemez. Nem vagyok egy Picasso, lusta, tétova és rejtőzködő lévén nem törekszem karrierre. A művész épp olyan munkás, mint bárki más, mindenki lehet művész, minden tárgy lehet műtárgy.

   Egyik interjújában individualistának vallja magát, jellemző vonásai a szellemi kiteljesedés és a kétértelműség. Erősen párkapcsokat- ellenes, bár életében kétszer nősült és vált el. Számára legfontosabb az agglegény-lét, szeretőit sűrűn váltogatta, a múlt század tízes éveiben kicsapongó életet élt, bár ez nem tartozik az életművéhez.

   Visszatérve a biztosíték kicsapásához, rátérek egyik meghatározó művére. A Piszoár-nak nevezett szobrot a Független Művészek Társasága által szervezett 1917-es Nem-York-i kiállításon mutattak be. Az alkotást a kritikusok és a művésztársadalom elborzasztónak tartotta, ezen az sem segített, hogy Duchamp átnevezte Szökőkút-ra. Az egykor kiátkozott tárgy sokak véleménye szerint a XX. század egyik legnagyobb művészeti alkotásává nőtte ki magát. Bevallom, én a kisebbséghez tartozom.

   Korrekt lenne néhány másként gondolkodónak véleményét is idézni. Tamkó Sirató Károly, József Attila- díjas költő, művészetfilozófus (1905-1980) : „ Duchamp nem pusztán művész, hanem egy igazán rendkívüli ember, aki teljesen új attitűdöt tudott megjeleníteni életével. Életműve tudatosan felépített.” Pierre Rocher, pop-art, op-art, dadaista művész: „Duchampot az ezoterikus mélylélektana a szürrealizmushoz köti és megelőlegezi a transzvesztita művészetet. A legjobb műve az, ahogy az idővel gazdálkodott.”  Bak Imre, Kossuth-díjas festőművész: „El kellene utasítani Marcel Duchampnak a műtárggyal és a művészet funkciójával kapcsolatos álláspontját, amely a szakterületen ma meglehetősen általánosan elfogadott. Ehelyett sokkal inkább azokra a műtárgyértelmezésekre kellene építenie, amelyekben a műtárgy az igazságtörténés egy kiváltságos terrénuma.

   Hát én immár mit kezdjek a biztosíték kicsapásommal? Mindenesetre Duchamp-nak a Google-on 707.000 találata van.

Láng Róbert