Állatátlakoltatás

 Ha fogadni lehetne arra, hogy melyik szó marad meg biztosan a nézők emlékezetében, erre az „állatátlakoltatásra” valószínűleg sokan fogadnának. Pedig bőven akad még versenytársa a Pesti Magyar Színház, Madagaszkár című zenés kalandtúrájának mindkét felvonásában. A főleg gyerekeknek szóló – de felnőttek számára sem tanulságmentes – darab megtekintését már hatéves kortól ajánlják!

Színházi előadásról szóló ismertetést általában nem szoktak a fordító, szövegíró teljesítményének dicséretével kezdeni. Hogy itt most mégis így van, az a magyar változat szerzői: Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs teljesítményének köszönhető. A darab eredetileg egy amerikai számítógépes animáció volt, tulajdonosa és producere a DreamWorks Animation. A kilencvenes években hozták létre, hogy különböző animációs trükköket készítsen filmekhez. A Madagaszkár című filmjük 2005-ben készült, ám igazán híres a 2014-ben kiadott „Madagaszkár pingvinjei” filmjük lett. Sikerére jellemző, hogy egy nappal az amerikai után, 2014. november 27-én már Magyarországon is bemutatták. A színpadi változat lényegében ebből született, idehaza az ősbemutató 2021. december 3-án volt a kaposvári Csiky Gergely színházban. A Pesti Magyar Színház előadása azon ritka produkciók közé tartozik, ahol szemlátomást a színészek is jól érzik magukat. Könnyedén, felszabadultan komédiáznak. A kitűnő színészi játékot a lendületes zene, Kovács Ivette Alida jó díszletei és ragyogóan eltalált kosztümjei segítik. No és persze a nyelvi leleményekkel teli szöveg! Ne lepődjünk meg, ha a gyerekek majd gyorsan átveszik és hetek múlva is használni fogják a számukra már most sem ismeretlen „zsírul vagyok”, vagy a cimborát pótló „cimbi”, színpadról hallott „te vagy a legcimbibb” változatát. Még az sem lehetetlen, hogy egyik-másik felnőtt is – ha éhes, mint az oroszlán – „sztékfoglaló-t” szeretne tartani vagy bizonyos események után az örökké aggódó zsiráftól eltanult módon „garantált deprimált” lesz.

A darab felnőttnek, gyereknek egyaránt szórakoztató. Alex, az oroszlán és állatkerti barátai nagy kalamajkába keverednek, amikor Marty, a zebra, a pingvinek segítségével megszökik a New York-i Central Park állatkertjéből. Barátaik az első döbbenet után útra kelnek, hogy megkeressék, ám a betondzsungelben mászkáló víziló, oroszlán és zsiráf nem kevés feltűnést kelt. A kaland azonban tovább bonyolódik, amikor a kis csapat ládákba zárva egy hajóra kerül, amelynek úti célja a nagy és vad Afrika. A cselszövő pingvinek azonban megrongálják a hajót, és hőseink Madagaszkár egzotikus szigetének partján találják magukat. A New York-i szökevényeknek most rá kell jönniük, miképpen maradhatnak életben a vadonban, és fel kell ismerniük az igaz barátság és összetartás valódi erejét. A dalokkal, táncokkal tarkított verses mese – a dallam olykor nem véletlenül ismerős – már kezdetben felvet az emberek életében is gyakran felbukkanó kérdéseket. A négy barát, a zebra, az oroszlán, a víziló és a zsiráf, együtt élnek az állatkertben. Csak jóval később derül ki, hogy jól gondozott életmódjuk elfed egy fontos különbséget: hárman növényevők, az egyikük ragadozó! Az állatkertben ezzel nincs gond, készen kapják a táplálékot. Így azután, amikor feltámad a zebra szabadságvágya, szembe kerül a többiek konformizmusával. Ám ez utóbbit legyőzi a barátság érzése – és ebből rengeteg kaland, bonyodalom származik. Képzeljük csak el: mihez tud kezdeni egy zsiráf a New York-i metrón! Hát persze, hogy skandalum lesz belőle.  Innen azután felgyorsulnak az események és a szökevény kompánia némi életveszély után végül eljut Madagaszkár szigetére. A feszültséget – ne feledjük, gyerekdarabról van szó – sok zene, tánc, látványos, olykor vetített, szép színes díszlet enyhíti. Érkezésük után egészen más világba csöppennek. A szigetet benépesítő gyűrűsfarkú makik, a lemurok társadalmának is megvan a maga baja, nem mentesek ők sem néhány igazi, emberi vonástól, ráadásul komoly ellenségük is van. Mit tesznek a barátaink ebben a helyzetben? Nos, azt már igazán nem árulhatjuk el, mint ahogy a darab végkifejletét sem. Egy kis jó szórakozás reményében érdemes rábeszélni a gyerekeket, hogy kísérjenek el minket a színházba, egészen bizonyos, hogy megbánni ők sem fogják!