Álomszövők keletről-nyugatról

Álomszövők keletről-nyugatról – Japán és európai divat a 19. század végén címmel nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Metszettár Budavári Palota E épületében.

Álomszövők keletről-nyugatról – Japán és európai divat a 19. század végén címmel nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Metszettár Budavári Palota E épületében.

Magyarország és Japán diplomáciai kapcsolatának kettős évfordulója keretében a 2009-es év a kulturális kapcsolatok megerősítéséről, bemutatásáról szól és számos japán művészetet-, szokásokat és más különleges japán érdekességet bemutató programból válogathatott az eddigiek folyamán és az év hátralévő hónapjaiban is az érdeklődő. E programsorozat része a BTM vándorkiállítása. 

A 19. század második felében Japánban meghatározó változások történtek: megnyitotta kikötőit nyugat felé, a politikai hatalom visszakerült a császárhoz, az ország modernizálása érdekében felvette a kapcsolatot a nyugati kultúrákkal. Európában a holland kereskedelem révén már korábban is ismerték a japán képző- és iparművészet tárgyainak szépségét, elsősorban porcelánok és fametszetek révén. A határait, kereskedelmi kapcsolatait megnyitó Japán egyre szélesedő gazdasági és kereskedelmi hatást gyakorolt Európára. A 19. század közepétől rendszeresen szerepelt a világkiállításokon is. Az 1867-es párizsi világkiállítás áttörést hozott: a japán anyag látványosan hatott a korabeli európai kultúrára, ebből született, az ún. japonizmus, a japán művészet motívumainak, kompozíciós elrendezésének alkalmazása. A japonizmus Párizsból indult és jutott el a német nyelvterületekre és hazánkba is. A múlt századi hazai sajtó rendszeresen tájékoztatta az olvasóközönséget a Japánban lezajló változásokról, illetve igyekezett bemutatni történetét, kultúráját. 

A tárlat különös világot mutat be, hiszen Japán és Európa, két külön világ találkozik egy térben a különleges öltözetek bemutatásával – mondta bevezetőjében dr. Bodó Sándor főigazgató. A kiállítást dr. Fajcsák Györgyi nyitotta meg rövid áttekintést adva a múlt idők közismert köz és magángyűjtőinek, kutatóinak nagyszerű tevékenységéről, Xantus Jánostól Hopp Ferencig. „Mára a magyar látogatókban határozott kép él a japán művészet harmóniát és belső szépséget sugárzó erejéről és kívánom, hogy mindannyian vigyék magukkal erről a kiállításról ezt az élményt" -fejezte be beszédét. 

Valóban két távoli kultúra találkozását láthatjuk, lehetővé téve az eltérő és a hasonló vonások felfedezését, elemzését. Japán és európai viseletek együtt idézik az elmúlt másfél évszázadot valahogy úgy, ahogy a 20. század elején a yokohamai metszeteken lehet látni: a nyüzsgő utcákon a kocsikban európai viseletbe öltözött hölgyek ernyővel a kezükben a járdán pedig kimonóba és nyugati viseletbe öltözött japánok tűnnek föl. A tárlathoz az öltözködéskultúra területéből válogattak, a 19. század második feléből európai női ruhát, és különböző típusú japán kimonókat. A „monarchiabeli" női öltözetet három női ruha képviseli és a hozzájuk korban illő kiegészítők, azaz napernyők, főkötő, cipő, kesztyűk, legyező teszi teljessé a képet. 

A kiállításon látható japán ruhák Geszler Mária keramikusművész kimonógyűjteményéből származnak. Geszler Mária művészi munkássága számára a kimonók sokszínűsége, egyedi kompozíciói, a szövetek gazdag és finom kiérlelt mintázata, kiapadhatatlan forrást jelentettek. A gyűjteményből úgy válogattak, hogy a kimonótípusok minél szélesebb skálája kerüljön bemutatásra.

A kimonó hagyományos japán női – de lehet férfi is – viselet, ujjával egybeszabott, bokáig érő, díszes övvel, az obival összefogott, bő köntös. A mai értelembe vett kimonó a 16. században vált ismertté. Formája, felépítése azonban nem maradt a régi, kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. Kezdetekben még kétrészes volt, később vált egybeszabottá. A széles ruhaujjak arra szolgáltak, hogy jól szellőzzön a ruha fülledt, párás nyári napokon. Télen több réteg kimonót vettek fel, nem volt ritka a 10-12 rétegű kimonó sem, persze csak a gazdagabb hölgyek körében. A kimonók színei az évszakok változásához idomulnak, és sok esetben meghatározzák a viselőjének a családi állapotát is. Több mint 200 szabályt alkottak meg arra, hogy mikor milyen színeket, milyen más színekkel lehet kombinálni. Novembertől februárig a szilvavirág árnyalatainak megfelelő kimonót volt ajánlatos hordani, míg a tavaszi hónapokban levendula színűt, nyárra, pedig a piros árnyalatúak kerültek előtérbe.

	Bodó Sándor és Fajcsák Györgyi a kiállítás megnyitóján

Az Álomszövők keletről-nyugatról   vándorkiállítás további helyszínei:

Debrecen, Kölcsey Központ: 2009. szeptember 10/11. – október 11.

Szombathely, Szombathelyi Képtár: 2009. október 15. – november 29.

Kaposvár, Vaszary Képtár: 2009. december 10. – 2010. január 10.

Kecskemét, Bozsó Gyűjtemény: 2010. január közepétől 2010. február végéig 

Köszönöm Papp Katalin művészettörténész, a kiállítás kurátora és dr. Fajcsák Györgyi segítségét a kiállítás bemutatásához.

Kép és szöveg: Lantai József