Antik és kortárs – minden, ami művészet egy időben és egy helyen…
3 perc olvasásAz utóbbi évek legsikeresebb rendezvénye volt az idén először Budapest Art Fair néven megrendezett, profiljában is megváltozott művészeti vásár. Bár a látogatók száma az előző évek tendenciáját követve alacsonyabb volt az előző évinél, ez a várakozásoknak megfelelően kedvezőbb körülményeket teremtett a galériák számára. Régóta cél volt, hogy a látogatók tömege ne legyen akadálya az értékesítésnek, ami idén meg is valósult: a kevesebb látogató ellenére a vásárlások volumene nem változott.
Az utóbbi évek legsikeresebb rendezvénye volt az idén először Budapest Art Fair néven megrendezett, profiljában is megváltozott művészeti vásár. Bár a látogatók száma az előző évek tendenciáját követve alacsonyabb volt az előző évinél, ez a várakozásoknak megfelelően kedvezőbb körülményeket teremtett a galériák számára. Régóta cél volt, hogy a látogatók tömege ne legyen akadálya az értékesítésnek, ami idén meg is valósult: a kevesebb látogató ellenére a vásárlások volumene nem változott.
A név megváltoztatásának szükségességét a piac változása vetette fel. Egyrészt a klasszikus régiségek piaca elsősorban a kínálat hiánya miatt összeszűkült, az utóbbi évek vásárainak jelentős részén képzőművészeti alkotások szerepeltek. Másrészt a vásár nemzetközivé vált, Franciaország már három, Nagy-Britannia és Szlovákia egy-egy galériával szerepelt a vásáron, és az egyre nagyobb számban idelátogató külföldi gyűjtők és befektetők is nehezen értelmezték a régi Antik Enteriőr elnevezést. A vásár további fejlődési irányát mutatja, hogy minden idei külföldi kiállító jelezte, hogy jövőre is részt vesz a kiállításon és beilleszti programjába a nemzetközi mércével mérve is színvonalas Budapest Art Fairt.
Újra bebizonyosodott, hogy a vásár pontos keresztmetszetét mutatja a hazai műtárgypiacnak, az árszínvonal változásának, a hangsúlyoknak. A kortárs művészet nemzetközi előretörésére azonnal reagált a magyar piac, és a vásár szervezői is. Az egész Dózsa György út képét meghatározó kortárs sátor alapterülete egyharmaddal nagyobb lett, a galériák sikeresebbek voltak az előző éveknél, sokan kifejezetten a kortárs művészet miatt látogattak ki a rendezvényre. A vásár kísérőrendezvényei, elsősorban az Artmagazin fórum beszélgetései, a filmvetítések, a dedikálással egybekötött könyvbemutatók pezsgő kulturális sokszínűséget eredményeztek.
A vásár színvonalának további emelését szolgálta a kötelező zsűri bevezetése. A tapasztalatok a szervezők várakozását igazolták: a független szakértőkből álló grémium csak néhány esetben kényszerült arra, hogy kérdéses tárgyakat a kiállításról eltávolítson.
Ahogy a nagy nemzetközi vásárokon a gyűjtők mellett a múzeumok egyre aktívabbak, a mostani vásáron a kiállítók több múzeumi vásárlásról is beszámoltak, mely nemcsak a koncentrált kínálatnak köszönhető előnyöket jelzi, de talán a magyar múzeumok vásárlási lehetőségének változását is.
Összességében elmondható, hogy a vásár jó úton halad abba az irányba, hogy az egész régióban meghatározó, nagy tömegeket megmozgató kulturális rendezvénnyé váljon.