1226 -ban (illetve pár forrás szerint 1225-ben), a nápolyi királyságban a Roccasecca-i Landulf-kastélyban látta meg a napvilágot az a gyermek, aki a keresztségben a Tamás nevet kapta, és akinek élete a XIII. század közepét átívelte. Késõbbi oktatói, vagy ahogy ma mondanánk, oktatásszervezõi, oktatáspolitikai {}munkássága pedig több szempontból a mai napig hat. Halálát követõen szentté is avatták, és ma mint Aquinói Szent Tamás ismert. Nem csak a szentek sorában, hanem mint számos oktatási intézmény névadója is. Hiszen õ a katolikus tanítók védõszentje.

Aquinói Tamás életének kezdete valószínûleg a kezdetektõl különbözött korának más nemesi gyermekétõl. Még azoktól is, akiket családjuk, környezetük alkalmasnak tekintett az iskoláztatásra. Tamás iskolai tanulmányainak kezdetét, és annak irányát jelentõsen befolyásolta az a tény, hogy nagybátyja jelentõs egyházi személy volt.

A 7. században élt Szent Benedek alapította bencés rend apátságának, a Monte Cassino-i apátságnak az apátja, és Aquinói Tamásnak azt a szerepet, életcélt szánták a családban, hogy õt kövesse ebben a tisztségben. Így érthetõ, hogy már egész fiatalon, öt évesen ide, Monte Cassino-ba került iskolába. Azonban szakított a szülõi elvárások szabta eredeti úttal, amikor tanulmányait folytatandó a nápolyi egyetemre ment. Ahol, mondhatni a kor hagyományait követve, tinédzserként szerzett végzettséget.

A Nápolyban végzett tanulmányok egész késõbbi életét befolyásolták, mivel itt ismerkedett meg a dominikánus renddel, és késõbb maga is e rend tagjaként dolgozott. Amiért ezt érdemes kiemelni Aquinói Tamás életében, az nem csak ez a tény, hanem a dominikánus rend szerepe is, melyet a középkor világában betöltött. Ugyanis ez a rend, illetve a ferencesek képviselték koruk reformvonulatait az egyházon, és ezen belül az egyházi oktatáson belül is. Ezeknek a mondhatni csendes reformszárnyaknak a jelentõségét a kor adja.

Amikor Aquinói Tamás megszületik, alighogy elcsendesültek az elsõ nagy vallási polgárháborúk. A történelem igazán sötétnek tekinthetõ középkorában ugyanis kezdenek meggyúlni az elsõ mécsesek. Részben a környezet megfigyelt jelenségei és a Biblián alapuló mereven dogmatikus tanítások ellentmondásai, részben a pápai, illetve papi szervezetek hatalma miatt olyan mozgalmak indulnak, mint a bogumilmozgalom, vagy az ahhoz hasonló katar mozgalom Dél-Franciaországban. Erre válaszul indul el az elsõ inkvizíció, az 1184-ben pápai bullával elindított, és a helyi püspökökre bízott episzkopális inkvizíció. Ennek indulása megelõzte Tamás születését, de a katar mozgalom véres leverése már alig, hiszen hivatalos lezárása 1229-ben történt. Míg maga a mozgalom még vagy száz évig élt. A válaszul elindított pápai inkvizícióval együtt, melynek kezdete 1230-ra tehetõ. S ezért is lehetett Aquinói Tamás mûködése során ellentmondásos a helyzet. Mert a miközben dominikánusok nem kis részben a korábbi mondhatni bebetonozott egyházi rendszert feszegették, számos inkvizíciós vallató is e rendbõl került ki.

Érthetõ tehát, hogy Aquinói Tamás életét is nem kis részben a válaszok keresése töltötte ki. Olyan válaszoké, mint válaszok a hit és az ember kapcsolatának kérdéseiben. Magának a hitnek a szerepére és a vallási, teológikus tanok, valamint a környezet, a természet kapcsolatának kérdéseire. Így az is érthetõ, hogy fogékony volt azokra az irányzatokra is, melyet leginkább az Ágoston által elõször használt kifejezéssel, mint természetteológiai irányzatokat jellemezhetünk. Ezzel a folyamatos válaszkereséssel, melynek útját számos teológiai munka is kísérte, magyarázható az, hogy rá tényleg jellemzõ volt a "holtig tanulás". Miközben maga is tanított, hiszen 1248-ban már rész kap a kölni rendi fõiskola alapításában.

Ez az összetett munkássága az, amely szinte kikényszeríti, hogy egyre inkább egységes egészként kezdje kezelni a tanulás és tanítás folyamatát. Valamint azt, hogy mindennek mennyire tud megfelelni a kor iskolarendszere. Arra alighanem gyorsan rájött, hogy az utóbbira nem adható egyértelmûen pozitív válasz, de az olyan reformer elõdei, mint például Abelard, vagy akár az eretnekséggel megvádolt "másként gondolkodók" példája azt is megmutatta, hogy az egyházi iskolarendszer és a hatalmi berendezkedés nem fogadóképes a gyors változásokra. Ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kaptak az oktatásban a szerzetesrenden kívüli tanítók. Ennek következtében, a század közepére, mely a Párizsi Egyetemen éri, igazi kétfrontos harcot kellett vívnia, mivel ezek a majdhogynem világi tanítók kikezdték a ferences és dominikánus rend tanítási elõjogait.

Ezek az oktatáspolitikai csatározások kisebb szünetekkel egész késõbbi életét át- meg átszõtték, és ha semmi mást nem tett volna az oktatás területén, akkor is benne köszönthetnénk azt, aki minden oktatáspolitikusok prototípusa. Mivel nem ragadt le egy-egy "szaktanácsadói" pozícióban, hanem végig valamiféle rendszert igyekezett teremteni és módszertant adni. Ilyen módszertan tulajdonképpen az is, amelyet skolasztikaként ismert meg a világ. Ennek gyökerei is régebbre nyúlnak, mint Aquinói Szent Tamás munkássága, de kétségtelenül neki volt nagy szerepe abban, hogy kiteljesedjék. Ez ugyanis, mint a neve is mutatja az iskolával foglalkozó tudományként azt a módszert kívánta egységes és hatékony rendszerbe foglalni, ami magát a tanulás folyamatát illeti. Sokban visszanyúlt azokhoz az Arisztotelészi nézetekhez, melyek a tanulást egyfajta dialektikus folyamatként kezelték, és akár egy olyan könyv esetében is, mint a Biblia, biztatott az átgondoláson keresztül való, a kérdésekre választ keresõ tanulásra. S ez, valamint az alapjául szolgáló filozófiai rendszer az, mely többek közt máig hat a teológiai oktatásban.

Tamás, a kor felfogásának megfelelõen a skolasztikus filózófiában akként indokolta ezt az átgondolva tanulást, hogy ugyanaz az teremtõ Isten kölcsönözte az embernek a megismerõ képességet is, aki a világot, és benne az embert is teremtette. Ezzel egyfajta egységes megismerési módszertant hirdetett azon a talajon állva, hogy a hitnek és az értelemnek egyaránt Istenben van a forrása. S mert így ezek, az egyház tanításának is megfelelõen, nem kerülhetnek ellentmondásba, mindig a kettõ egyfajta közös nevezõjét kell a tanulás folyamán is megkeresni. Ezek a nézetek pedig, bármennyire is konformak voltak és maradtak az egyházzal, a maguk korában, az eretneküldözésekkel tarkított középkorban, felértek egy komoly oktatási reformmal. Még akkor is, ha a skolasztika késõbb, különösen a világi oktatás elõtérbe kerülésével, sokszor került támadások kereszttüzébe. Ennek ellenére teljesen indokolt, hogy a XXII. János pápa által 1323-ban szentté avatott Aquinói Tamást száz évekkel késõbb, 1880-ban ugyan, de XIII. Leó a katolikus tanítói tevékenység védõszentjévé tette.