Aszfaltbotanika
3 perc olvasás
A régmúltról számos esetben azért van tudomásunk, mert valamit az elmúlt korok ragacsos közegei az idő csapdájába ejtettek. Lábnyomokat, rovarokat, virágport, leveleket. Agyagba, gyantába, porba és hamuba. Vagy éppen aszfaltba, még akkor is, ha a régi aszfalttavak, és azok modern megfelelői nem egészen azonos közeget képviselnek. Ám akinek már tapadt a cipője a frissen borított járdák anyagába, nem táplálhat kétséget aziránt, hogy melegen ragaszkodó anyaggal biztosítjuk kultúr-sivatagjaink ösvényeit.
A régmúltról számos esetben azért van tudomásunk, mert valamit az elmúlt korok ragacsos közegei az idő csapdájába ejtettek. Lábnyomokat, rovarokat, virágport, leveleket. Agyagba, gyantába, porba és hamuba. Vagy éppen aszfaltba, még akkor is, ha a régi aszfalttavak, és azok modern megfelelői nem egészen azonos közeget képviselnek. Ám akinek már tapadt a cipője a frissen borított járdák anyagába, nem táplálhat kétséget aziránt, hogy melegen ragaszkodó anyaggal biztosítjuk kultúr-sivatagjaink ösvényeit.
A friss bitumen az arra járók cipőjén túl minden bizonnyal port is jócskán csapdába ejt, és ebből a jövő tudósai minden bizonnyal hosszú értekezletekben vonhatják majd le az akkor örökbecsűnek tűnő véleményüket városaink légszennyezési kórképéről éppen úgy, mint a nyomokban még fellelhető növényzetről. Ahogy a pallinológia tudománya már ma is sokat tett hozzá őseink világának ismeretéhez. Ám, miként a régi nagy aszfalttavak, a bitumenösvények is alkalmasak a mikroszkopikusnál nagyobb emlékek megőrzésére. Igaz, a felszín folyamatos taposása miatt valószínűleg csak rövidebb, mint hosszabb időre.
Talán ezért is csak néhány képet ölel fel az a mini-tárlat, melyet az iF-kávézóban (http://www.ifkavezo.hu ) nyitottak meg 2010. február 25.-én. Kende Ágnes képei a kávézó földszintjén és galériáján kerültek elhelyezésre és március 18.-ig tekintheti meg az ezért, vagy egy kávéra betérő nagyérdemű. Témája a mindennapi aszfaltjainkban nyomot hagyó levelek nyomainak megörökítése fényképeken. Ha pedig megtekintette, mindenképpen el fog valószínűleg gondolkodni kicsit. Lehet, hogy a fényképész láb elé és -alá nézési képességén csupán, de lehet, hogy azon az üzeneten is, hogy vajon mit őrizhet meg a sokszor oly sokat emlegetett, és sokszor oly kevésre tartott környezet a jövőre. A még megmaradt természetes környezet éppen úgy, mint az, amellyel helyettesíteni próbáljuk lakhatásunk szinterein. S amely ebbéli képességeit is jelzik a kiállított fényképek.
Simay Endre István
