Az Ad Limina Látogatás

Vatikán Szt. Péter térA legősibb egyházi intézmények közé sorolhatók azok a rendszeres látogatások, amelyek során az egyes részegyházakat vezető főpásztorok felkeresik Péter Utódát, hogy elé tárják a rájuk bízottak ügyes-bajos dolgait, erőt merítsenek otthoni feladataikhoz, továbbá megerősödjenek hitükben és a pápa iránti hűségükben.

Az első ilyen látogatásnak azt szokták tekinteni, amiről a Galata levél tesz említést: Szent Pál felment Jeruzsálembe, hogy meglátogassa Kéfást, azaz Péter apostolt (Gal 1,18; 2,1-2). A VIII. századi források már régi gyakorlatként említik, hogy a pápa szuffragáneusai, tehát nagyjából az itáliai egyházmegyék püspökei évente részt vesznek a Szent Péter és Pál ünnepén megtartott római szinóduson. Maga az elnevezés is innen ered, hiszen a „limina Apostolorum" az V. század óta az apostolfejedelmek sírjait jelöli. A távolabbi püspökök pedig levélben számoltak egyházmegyéjük állapotáról.

Ez a gyakorlat a századok során fokozatosan intézményesült. VII. Gergely pápa a püspöki eskübe is belevette, a XIII-XIV. század folyamán pedig – amikor a pápa gyakran nem Rómában tartózkodott – tisztázódott, hogy az ad limina elsősorban a Péter utódával való találkozásra, a vele való közösség erősítésére irányul. V. Sixtus 1585-ben minden püspök számára kötelezően előírta mind a látogatást, mind a beszámolót. Az ad limina látogatást jelenleg az Egyházi Törvénykönyv (399-400. kán.), a Római Kúriáról szóló Pastor Bonus apostoli rendelkezés (28-32. cikk), és annak a látogatás pasztorális jelentőségéről szóló I. melléklete, valamint a Püspöki Kongregáció 1988-ban kiadott direktóriuma szabályozza.

A megyéspüspökök ötévente kötelesek jelentést készíteni a pápa számára a rájuk bízott egyházmegye állapotáról (ha két éven belül nevezték ki őket, akkor nem kötelező, de megtehetik). Majd abban az évben, amikor be kell terjeszteniük a jelentést, Rómába kell utazniuk, hogy elzarándokoljanak Szent Péter és Szent Pál sírjaihoz, illetve a Szentatya elé járuljanak. A segédpüspökökre nem vonatkozik a szabály, ám a gyakorlatban ők is részt vesznek az ad liminán, éppen az adminisztratív kötelezettségen túlmutató természete miatt.

Az ad limina látogatás ugyanis hozzájárul a püspökökben az apostolutódi felelősség tudatosításához és a Péter utódával való közösség (az ún. hierarchikus kommúnió) erősítéséhez. Ugyanakkor általa az egyes püspökök is tudatosíthatják magukban az egyetemes egyházat érintő kérdéseket. De egyben a Szentatya péteri funkciója gyakorlásának egyik fontos momentuma is, az egyetemes egyház és a részegyházak jelképes találkozása. Hiszen a megyéspüspök személyében valamiképpen a rábízott hívek is a Szentatya elé járulnak, aki megismerheti örömeiket, nehézségeiket, és konkrét útmutatással szolgálhat számukra. Másfelől a pápának az egyetemes egyház kormányzásához ugyancsak szüksége van hiteles és megbízható értesülésekre a helyi egyházak életéről. Aminek – a közvetlen levelezés, vagy a pápai követek jelentései, illetve az apostoli látogatások mellett – ez egy pótolhatatlan forrását képezi.

A látogatás lebonyolításának vatikáni felelőse szervezési szempontból a Pápai Ház Prefektúrája, tartalmi szempontból pedig a Püspöki Kongregáció (az általuk felügyelt egyházmegyék vonatkozásában a Keleti Egyházak Kongregációja, illetve a Népek Evangelizálása Kongregáció). A Római Kúria és a püspöki konferencia, illetve az egyes püspökök között az adott országért felelős pápai követ (nuncius vagy delegátus) tartja a kapcsolatot. Az ő közvetítésével állapítják meg a látogatás időpontját, és neki kell sürgetnie a püspöki jelentések időben történő elküldését. A pápai követet a Római Kúria hivatalai is megkérdezik az illetékességi területén található részegyházak tekintetében.

A megyéspüspököknek a látogatás előtt hat hónappal kell eljuttatniuk az egyházmegyéjük állapotáról szóló beszámolót a Püspöki Kongregációhoz. Itt külön munkacsoport dolgozza fel azokat, és az egyes szakkérdések vonatkozásában véleményezésre megküldi a többi érintett dikasztériumnak is, végül összefoglalja a beérkező észrevételeket. A Szentatya asztalára minden egyes egyházmegyéről egy jól előkészített összefoglaló anyag kerül.

Az ad limina látogatást általában az azonos püspöki konferenciához tartozó főpásztorok egyszerre végzik, és három fő mozzanatból áll. Az elsődleges, ahonnan az intézmény neve is származik, a zarándoklat az apostolfejedelmek sírjaihoz a vatikáni Szent Péter-bazilikában, illetve a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában.

A második rész adminisztratív jellegű. A püspökök felkeresik a Római Kúria hivatalait, hogy megvitassák az azok illetékességi körébe tartozó kérdéseket és elintézzék az esedékes konkrét ügyeket. Minden püspöki konferencián belül létezik munkamegosztás, melynek értelmében a helyi egyházat érintő egyes feladatoknak (hitoktatás, ifjúság, hittani kérdések, liturgia stb) külön felelőse van. Elsősorban ezek a püspökök keresik fel ilyenkor az ő területükkel foglalkozó dikasztériumot. A pápa munkatársai, az információcserén túl, tanácsokat adnak és javaslatokkal élnek a helyi egyházak javára és fejlődésére nézve, valamint szükség szerint sürgetik az általános egyházfegyelmi rendelkezések megtartását.

A látogatás csúcspontját jelenti a találkozó a Szentatyával. A pápa külön elbeszélget minden megyéspüspökkel és segédpüspökökével a helyi egyház javát érintő kérdésekről és a püspök lelkipásztori funkciójáról. Végül a püspököket együttesen is fogadja különkihallgatás keretében, amikoris nyilvános beszédében összegzi benyomásait, értékeli helyzetüket, észrevételeket tesz tevékenységükkel kapcsolatban, s megfogalmazza a következő időszakra szóló fontosabb teendőket.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurir