Az arany klasszikus fedezeti eszköz a devizapiaci viszontagságokban

Egyes elemzők szerint az aranyár időnkénti korrekciója kihagyhatatlan vételi alkalom, ezért azt tanácsolják, hogy a befektetők használják ki az árfolyam minden gyengülését bevásárlásra. Persze nehéz ezt a tanácsot most megfogadni, amikor a nemesfém éppen azzal fenyeget, hogy akár 1.500 dollárig is lecsúszhat az uncia ára. Ugyanakkor alapvetően felfelé is nyitva áll az út a nemesfém előtt, különösen ha a devizák leértékelődése elleni védekezés ismét jobban előtérbe kerül – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Egyes elemzők szerint az aranyár időnkénti korrekciója kihagyhatatlan vételi alkalom, ezért azt tanácsolják, hogy a befektetők használják ki az árfolyam minden gyengülését bevásárlásra. Persze nehéz ezt a tanácsot most megfogadni, amikor a nemesfém éppen azzal fenyeget, hogy akár 1.500 dollárig is lecsúszhat az uncia ára. Ugyanakkor alapvetően felfelé is nyitva áll az út a nemesfém előtt, különösen ha a devizák leértékelődése elleni védekezés ismét jobban előtérbe kerül – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Annak ellenére, hogy pusztán az árfolyamnyereséget szem előtt tartva az arany jelenleg korántsem tűnik kockázatmentes befektetésnek, egy a német Manager Magazin megbízásából végzett felmérés megállapítja, hogy számos befektetési szakember ajánlja még most is vételre az aranyat. A többség szerint az árfolyam, ha meg is pihen aktuálisan, hosszútávon nagy eséllyel folytathatja menetelését. Az elemzés szerint a megkérdezett szakértők 80%-a nem tart attól, hogy már most spekulációs buborék lenne az árfolyamban. Továbbá kétharmaduk úgy gondolja, hogy az átlagos befektetési portfóliókban még mindig elmarad a nemesfémek aránya attól, ami a befektetésekre leselkedő veszélyek miatt indokolt volna.

Kétségtelen, hogy a korábban dicsőséget dicsőségre halmozó nemesfém egy ideje nem tündököl annyira fényesen. Sokan, főleg a rövidtávra tervező spekulánsok, egy ideje már hátat fordítottak az arany piacának. Az ő elfordulásukat a kockázatosabb befektetéseken elérhető magasabb hozamok reménye mellett az is motiválhatta, hogy bár a dollárkurzus tavaly nyár óta 15%-os nagyságrendben esett vissza az euróval szemben, ám a „zöldhasúhoz" képest jellemzően ellentétesen mozgó aranyár ennek ellenére sem tudott feljebb kerülni. A nemesfém tehát egyesek szemében nem viselkedik már olyan kiszámíthatóan, mint ahogy a válság legkeményebb éveiben tette. Ez persze aligha jelenti azt, hogy az évezredes biztonsági menedék hirtelen ne működne többé. Csupán arról lehet szó, hogy sok dollártulajdonos nem érzi annyira szükségét a menedéknek, hogy éppen most tegye át a pénzét aranyba.

A dollár gyengesége az euróhoz képest, vagyis az euró viszonylagos ereje, amúgy is könnyen átmenetinek bizonyulhat. Az összkép továbbá annyiból eleve árnyaltabb, hogy semmilyen különösebb dollárgyengülés nem mutatkozik az úgy nevezett dollár-index esetében. Ez az a mutató, amely az amerikai fizetőeszköz erejét hat fontos devizával, az euróval, a japán jennel, az angol fonttal, a kanadai dollárral, a svéd koronával és a svájci frankkal szemben aggregálva követi, és amely az elmúlt hónapokra nem mutat se felfelé, se lefelé érdemi elmozdulást. Így annyira már nem meglepő, ha a fontosabb devizákban jobbára csak stagnált az arany az elmúlt hat hónapban.

Kivételnek ettől egyedül a most éppen erős euróban és a feltűnően gyenge japán jenben jegyzett aranyár számít. Ez utóbbi legutóbb valóságos leértékelődési orgiába kezdett, így a szigetország fizetőeszközében mérve csaknem 20%-kal drágult is a nemesfém. Ez mintaszerű példája jelenleg annak, hogy a pénzük értékvesztésétől tartó befektetők minként találhatnak menedéket az aranyban.

A jen gyengülésének hátterében a Bank of Japan inflációgerjesztő politikája áll. Ez nem jelenti azt, hogy Japánban a pénzromlás máris mérhetően felgyorsult volna. Mindössze arról van szó, hogy ezzel kapcsolatosan félelmek jelentek meg, és egyelőre ezt árazza a piac. Az infláció közismerten az aranyár növekedésének legfőbb motorja, ennek köszönhető a válság kezdete óta látott árfolyam-erősödés dollárban számolva is, amely különösen az amerikai Fed monetáris lazítására vezethető vissza. Emiatt az arany a mostani válság 4-5 évében kétségtelenül kiugróan teljesített, de a sárga fémnek hosszabb időtávot szemlélve sincs oka szégyenkezni: az 1970-es évek elejétől napjainkig éves átlagban 7% körüli a dollárban mért felértékelődés.

A devizapiaci turbulenciák elleni védekezés nem csak a kisbefektetőknek okoz komoly fejtörést. Legalább annyira gondterheltek a jegybankok, közülük is azok, amelyek jelentős devizatartalékokat halmoztak fel az elmúlt évtizedekben. A világ országainak összesített devizatartalékából hozzávetőleg 70% a felzárkózó térségre, főként Kínára, Oroszországra és az olajexportáló arab országokra jut. Ennek is a kétharmada dollárban, egynegyede pedig euróban testesül meg, valamint az angol font és a jen játszik még némi alárendelt szerepet. A tartalékok oroszlánrésze tehát éppen olyan devizákban parkol, amelyek felett mostanság Damoklész kardja lebeg. Ezért sem meglepő, hogy a központi bankok tavaly tovább gyorsuló ütemben vették az aranyat, mint ahogy ez az Arany Világtanács legfrissebb piaci összegzéséből kiderül. Eszerint 2012-ben 534,6 tonnát akkumuláltak a nemzeti pénzintézetek, ami 17%-kal több, mint még egy évvel korábban.

© www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.