Az ízek folyója

Aki már járt arra, tudja, hogy Vietnamban sok folyó van. Ám közülük egy most már Budapesten csordogál, eredete egészen pontosan az ötödik kerületi Szervita tér és a Bécsi utca sarkán van. Ott nyílt meg a Vin Vin étteremlánc negyedik tagja, mely várhatóan rövidesen a különleges ízek kedvelőinek egyik népszerű találkozóhelye lesz. A családi vállalkozás már három étterem tulajdonosának mondhatta magát, amikor a sikeres tapasztalatok alapján egy negyedik megnyitása mellett döntöttek. Van egy a Dunavirág utcában, egy másik az Andrássy úton és egy harmadik a Váci út 91-ben.  A papa, Nguyen Tien Sy (Simi), még a rendszerváltás előtt, 1986-ban, ösztöndíjas diákként érkezett Magyarországra és – mint sok más társának – megtetszett az itteni élet. Kezdetben ruhakereskedelemmel foglalkozott, míg a már Budapesten született fia, Nguyen Tien Thang (Tangi) egy étterem nyitását nem javasolta. Az ötlet bevált. Tangi az egyetemet Manchesterben végezte, és jelenleg a vállalkozás gazdasági és marketing tevékenységének irányítása tartozik a feladatai közé.

Nem megszokott dolog, hogy egy étterem tervezését, kivitelezését hárman is jegyzik. A belsőépítész Máté Zsolt volt, az arculattervezést a Dekoratio Branding & Design Stúdió végezte. A triumvirátus harmadik tagja, Csongrádi János, építész, tervező az V. Kerületi Önkormányzatnál és az Örökségvédelmi Hivatalnál az engedélyeztetési feladatokat végezte. Ez azért jelentős, mert bár maga az épület nem műemlék, körülötte viszont műemléki a környezet. Ez kihatott a konyha szellőzőrendszerétől kezdve a bejárati ajtóig, ahol a tűzvédelmi előírások miatt az általánosan használt szimpla ajtót kétszárnyúra kellett cserélni. Az étterem fölött, az emeleten, egy Hostel működik, már folynak a tárgyalások arról, hogy a szállóvendégek ide jöhetnek reggelizni, nagy forgalom várható, a biztonsági előírások ehhez igazodnak.

A most megnyílt Vin Vin City étlapján Vietnam északi és déli részének tájjelű ételei szerepelnek. Délen egy kicsit édesebbek az ízek, északon viszont kissé csípősebbek. Magyarországon általában úgy ismerik, hogy az indiai konyha a legcsípősebb, utána a thai következik. Ehhez mérten – a sok évtizedes francia hatás eredményeként – a vietnami konyha közelebb áll az európaihoz. Nem túl csípős, mint a thai ételek, de nem is annyira édeskés, mint a kínaiak. Egyensúlyban tartják az ízeket. Az alapanyagok egy részét, a húst, a zöldséget Magyarországon vásárolják, de a fűszereket Vietnamból importálják. Ilyen például a sehol máshol nem kapható halszósz, amit odahaza valóban halakból, különleges fűszerezéssel állítanak elő. A csípős – édes rangsorban ez is inkább középen helyezkedik el. Gyakran só helyett is használják.

Az üzlet étlapja nem túl bonyolult, mégis elég változatos. Ott van rajta a szokásos Pho leves, de mindjárt kilenc változatban, a csirkétől a rákig. Kínálják magukat a pirított rizs és pirított üvegtészta variációk, van gyömbéres marha, citromfüves csirke, még négyféle Sushi is. Itt mindjárt kiderült egy érdekesség. Japán gazdag ország, a bérek magasak, magasabbak, mint Európában. Japán szakácsok csak elvétve jönnek ide. Az európai éttermek többségében a sushit vietnami szakácsok készítik, ám ez senkit ne tántorítson el a megkóstolásuktól. Itt sem fognak csalódni! A ropogós kacsa a fűszerezettségében tér el az idehaza megszokottól, ízét a sajátos pácolás adja. Az édességek között különleges a fekete rizspuding mangóval, de válogathatunk a különféle sült banánok között is.A belvárosi éttermektől sokan félnek, itt erre sincs ok. Az árak roppant barátságosak.  A húsételek között csirke, kacsa, marha és rák szerepel, egyedül a rákételek ára megy valamivel kétezer forint fölé. A tálalás ízléses, és ami külön is figyelemre méltó, szervizdíjat nem számolnak fel. Az italok közül nem hiányzik a vietnami rizspálinka, mely valóban enyhén rizs ízű, kellemes, sima, nem karcos, aperetifnek bátran ajánlható. A sört szintén a franciák vitték Vietnamba, de a helyi sörgyártás ma már ott is százéves múltra tekint vissza. Mivel az éghajlat mindig meleg, az eredeti Bia sör is könnyebb, mint a nálunk ismertek, lehűtve határozottan jóízű, frissítő hatású.

Meglepő a kávé szervírozása is. Ott készül el az asztalon a vendég előtt, egy furcsa kis szerkezetben, az alul előre betöltött tejre lassan csöpögtetve. Érdemes rászánni az időt és mire megisszuk, közben már azt is eldönthetjük, mit fogunk itt legközelebb megkóstolni.