Bolharequiem

A nagyvárosokban és olykor a kisebbekben a történelem során gyakran alakultak ki spontán piac-helyek. Ott, ahol az emberek amúgy is összegyűltek, vagy éppen ellenkezőleg. Ott ahol, kevésbé zavarta az árucserébe részt nem venni kívánókat. Az előbbi piachelyek váltak sok esetben a városok központi piacaivá, vásáros helyeivé, ahol nagyban lehetett adni, venni, és hivatásosok árulták frissen készült, megtermelt, begyűjtött vagy felnevelt javaikat. Akik innen kiszorultak, mert kis tételszámban kereskedtek, másodkézből árultak, vagy használt, talált árucikkeket kínáltak innen gyakran kiszorultak, és kialakultak azok a piacok, melyek sokszor egy-egy város színfoltjaivá váltak.

A nagyvárosokban és olykor a kisebbekben a történelem során gyakran alakultak ki spontán piac-helyek. Ott, ahol az emberek amúgy is összegyűltek, vagy éppen ellenkezőleg. Ott ahol, kevésbé zavarta az árucserébe részt nem venni kívánókat. Az előbbi piachelyek váltak sok esetben a városok központi piacaivá, vásáros helyeivé, ahol nagyban lehetett adni, venni, és hivatásosok árulták frissen készült, megtermelt, begyűjtött vagy felnevelt javaikat. Akik innen kiszorultak, mert kis tételszámban kereskedtek, másodkézből árultak, vagy használt, talált árucikkeket kínáltak innen gyakran kiszorultak, és kialakultak azok a piacok, melyek sokszor egy-egy város színfoltjaivá váltak.

Ha a világot, illetve a környező országokat járjuk, gyakran találkozunk ezekkel is. A magyar nyelvben gyakran csak bolhapiacnak nevezett kereskedelmi képződményekkel, melyeken szinte minden kapható. Az árusok pedig éppen olyan vegyesek, mint a felkínált árucikkek. S ez is hozzájárul ahhoz, hogy színfolttá válnak ezek a piacok. Olykor kicsit világosabbá, olykor sötétebbé. Mert kár lenne struccpolitikát folytatva elutasítani azt, amit a Verseny utcai kapcsán a Zsaru magazin is megírt. Már évekkel ezelőtt jelezve, hogy a bolhapiacnak vannak sötétebb oldalai is (http://www.zsaru.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1727 ).

Valamiért akkor mégsem gondoltak a bezárásra, és inkább, az említett írás szerinti, a gyakori ellenőrzésekben gondolkodtak. Talán éppen azért, mert " A piac legnagyobb csibészeit jól ismerik a zsaruk… „. Az is egészen biztos, hogy az, aki ezzel az oldallal szembesül, vagy csak ezt látja csupán, szinte biztosan egyet fog érteni a bezárási szándékkal. Ezt már hetekkel ezelőtt megszellőztették az említett piac kapcsán (http://www.rtlhirek.hu/cikk/284244 ), s a bezárási indokok közt is felbukkant az a vonulat is, miszerint működési engedély hiányán túl „A nyolcadik kerület jegyzője szerint nem csak ez a baj. Hanem az is, hogy a Verseny utcai piac a bűnözés melegágya.".

Emellett a kétségtelenül sötétebb árnyalatú szín mellett azonban vannak némileg világosabbak is, melyek a inkább a korábbi koncepció, a sűrűbb ellenőrzés, és nem a bezárás mellett szólnának. Az ugyanis kétségtelen, hogy a szociális háló likjai (http://www.euroastra.hu/node/17475 ) sokak számára magát a szociális hálót jelentik. Márpedig előfordulhat, hogy pont az akár guberálásból származó könyvek, vízcsapok, csavarok és görbeszögek eladásából kapott pár forint jelentheti az aznapi enni, vagy akár innivalót.

S ott van természetesen a náluk kicsit jobb módú, aki a plázákat nem, de ezt a piacot még megfizetni képes. Azok, akik számára a minimálbér, vagy annak részmunkaidős vetülete nem a közterhek csökkentésének módja, hanem a napi megélhetés valósága. Vagy akár valóban rászorultan élnek segélyből, miközben költségeikre sincs a jogalkotói szándék szerint számla nélküli elszámolhatóság. Mert nincs ki felé elszámolniuk, miközben a közüzemi számlák rendre megérkeznek.

Valószínűleg ez az a helyzet, amire azt mondhatnánk nincs jó megoldása. Törvénytisztelő állampolgárként nem mondhatja senki, még az önkormányzati jegyző sem, hogy az ÁFA, a jövedelemadó, a helyi adó meg nem fizetése bocsánatos bűn. Nyilvánvaló az is, hogy a rendőrség sem hunyhat szemet a csalók, zsebesek, orgazdák felett. Ugyanakkor a világ nagyvárosainak nem véletlenül váltak színfoltjaivá a bolhapiacok. Az igény megvan rá az eladók és vásárlók oldaláról egyaránt. Valószínűleg a szociológiai igény is, a maguk közvetlenségével, alkutól fűtött hangulatával, sajátos világával áthatva az ott jelenlevőket. A gazdasági azonban szinte mindenképpen, míg szegénység lesz. Így ezek a piacok alighanem a törvényi lehetőségek, és az emberi, szociális valóság határán egyensúlyoznak másutt is, nem csak a Verseny utcában.

Itt a Keleti pályaudvartól ne messze úgy tűnik, ma még úgy tűnik a mérleg azon serpenyőjébe került, mely könnyűnek találtatott. A hírekben pillanatnyilag nem cáfoltak szerint 2009. október 8.-án bezár. Mivel azonban azok élete, akik szükségből vették igénybe nem lesz könnyebb egy ilyen piacbezárástól, a város, a kerület csak eme színfoltját veszítheti egy ilyen döntéstől. Jobb lenne persze, ha szegényeit veszítené, és kitörne a Kánaán. De mert ez szinte biztosan nincs így, csak idő kérdésének tűnhet, míg újból kialakul valahol. Ahogy a húsz évnél régebbi „KGST"-piacok is csak helyet változtattak olykor.

Simay Endre István