Bombariadó

 Dühös D. Dénes (művésznév) közepes tehetségű festőművész tíz évvel ezelőtt vette át diplomáját a Képzőművészeti Egyetemen. Azóta nem adott el egyetlen festményt sem. De alkotó kedve nem múlt el, havonta legalább két olajfestményt készített, tájképet, csendéletet, életképet, csoportos kompozíciót, portrét, aktképet, állatképet. De műveit nem vette meg senki. Alkalmi munkákból éldegélt, egy iskolában rajz-szakkört vezetett, festett színházi díszletet, kirakatrendezést vállalt, néha megrendelést kapott megsérült festmények restaurálására.

 Dühös D. Dénes (művésznév) közepes tehetségű festőművész tíz évvel ezelőtt vette át diplomáját a Képzőművészeti Egyetemen. Azóta nem adott el egyetlen festményt sem. De alkotó kedve nem múlt el, havonta legalább két olajfestményt készített, tájképet, csendéletet, életképet, csoportos kompozíciót, portrét, aktképet, állatképet. De műveit nem vette meg senki. Alkalmi munkákból éldegélt, egy iskolában rajz-szakkört vezetett, festett színházi díszletet, kirakatrendezést vállalt, néha megrendelést kapott megsérült festmények restaurálására.

   Egyetlen biztos bevételi forrása volt, a kocsma, a házban ahol lakott, Hajnalban jöttek a teherautók és Dénes becipelte a sörös, boros rekeszeket, pálinkás demizsonokat a raktárba.

   Ha összegyűlt egy kis pénze, kiállító termet bérelt, telerakta képeivel. De erre sem volt soha senki kíváncsi. Egy-egy sikertelen tárlat után gondolatai két kérdés körül forogtak. Az egyik, honnan szerezzen plusz pénzt vászonra, festékre? A másik, miért éppen én nem tudok a pályán érvényesülni? Azzal vigasztalta magát, hogy kortárs festőtől nemigen vásárolnak az emberek, hacsak valamilyen országosan ismert művészről van szó.

   Ráadásul álmatlanság gyötörte. Egy ilyen éjjel rettenetes ötlete támadt. Másnap az összes maradék pénzén kibérelt három napra egy kiállítótermet a város legforgalmasabb pontján. Telerakta képeivel. Aztán telefonált a rendőrségnek. Jól figyeljetek! Nem mondom kétszer!Egy ismert terrorszervezet nevében beszélek, Dühös D. Dénes festőművész kiállító termében két bombát helyeztünk el. Az első egy óra múlva, a másik rá negyedórával robban fel. Iszonyú pusztítás lesz!

   Negyven perccel később a rendőrség lezárta a kiállító terem környékét, majd megjelentek a mentőautók, tűzoltóautók, a honvédségi emberek. A járókelők nem tudták miről van szó, óriási tömeg várakozott, nézelődött a könyéken, találgatták, mi történhetett. Ilyen az emberi természet. Miután a hatósági emberek bombát nem találtak, elvonultak.

   Több száz ember kíváncsiskodott, mi lehet a kiállító teremben, amely pillanatok alatt zsúfolásig megtelt. Persze nézegették a képeket is. Az egyik nézelődőnek másnap testvére esküvőjére kellett utaznia, de még nem vette meg a nászajándékot. Egy festményre felfigyelt. Szépen, precízen kidolgozott templombelsőt ábrázolt, szemben oltár, előtte a pap, háttal a karcsú menyasszony hosszú fehér ruhában és a fekete ruhás, magas vőlegény. A kép címe: „Akarod-e?"

   Mester, mennyiért adná el a képet? Háromszázezer, felelte bizonytalanul Dénes. Rendben. És elvitte a képet. A nézelődőknek feltűnt az aktus, néhány perc múlva elkezdték vásárolni a képeket. Fél órával később már üres lett a kiállítóterem. De ez még semmi! Másnap a bulvárlapok, a rádió, a televízió híradója, az internetes hírportálok hosszasan taglalták a bombariadót, interjúkat késztettek a festőművésszel, beszámoltak életútjáról, képeiről. Egycsapásra országosan ismert lett.

   Művésznevét is megváltoztatta. Dörzsölt D. Dénes alatt nem győzte a vevőket kiszolgálni, közben a képek is emelkedésnek indultak.

   Ma vette meg új 300-as sport Mercedesét.

Láng Róbert