Brutális baleset az M7-esen és senki meg nem áll segíteni?
Hatalmas meglepetés lehet, ha velünk szemben felbukkan egy autó az M7-es autópályán, hát még ha 130km / órával haladunk és megcsúszik az autónk. Tehetetlenül pörög majd a szalagkorlátot átugorva, füstölögve állt meg a képen látható autó. A helyszínen jól látható az MKIF Zrt videóján, hogy több autó halad el és bámészkodva nézi az esetet. Még sem történik semmi. Az emberek és ez jól látható a videón, egymás után haladnak el a balesetet szenvedett és füstölgő autó mellett diszkrét villogással..
A videó 0.34másodpercétől megszámolható: csak a képben 7 autó látszik és további még 4 halad be a képbe.
Azon túl, hogy villognak és egymásnak veszélyt jeleznek: egy sem állt félre, kérdezte meg, hogy kell e segítség, be van e szorulva bárki is a kocsiba, vagy ne adj isten életmentésben segítsen e.
A segítségnyújtás elmulasztása nem csak büntetőjogi kategória hanem humán kérdés is
A jogi tárgy az ember életének, testi épségének, egészségének védelméhez, fenntartásához fűződő társadalmi érdek.
A Btk. 166. § Segítségnyújtás elmulasztása (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség: 2 év.
(2) bűntett: 3 év: a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) bűntett: (1): 3 év, (2): 1-5 év: a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(4) (3) utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.
A passzív alany: az olyan sérült, vagy élet-vagy testi épségének veszélyhelyzetében lévő személy, aki segítségre szorul. A sérülés, vagy veszélyhelyzet keletkezése közömbös, előidézhető természeti erő, állati támadás, más ember támadása is, sőt a sérült személy saját magatartása miatt is kialakulhat. A bűncselekmény megállapítása szempontjából alapvető annak a ténynek az eldöntése, hogy a sértett segítségnyújtásra szorul-e vagy sem. Elkövetési magatartás: a tőle elvárható segítség nem nyújtása. E delictum ún. tiszta mulasztásos bűncselekmény. A mulasztással, azaz a segítség nem nyújtással a bűncselekmény befejezett. Fontos tisztázni a tőle elvárhatóság kritériumait. Az elvárhatóságot egyedi esetre, személyre vonatkoztatva kell vizsgálni, ez egy szubjektív feltétel. Egy képzeletbeli értékskálán mozogva azonban megállapítható az elvárhatóság minimuma és maximuma.
Az állandósult bírói gyakorlat szerint a minimum az, hogy a segítségnyújtásra kötelezett személy álljon meg a sérült mellett, győződjön meg arról, hogy segítségre szorul-e, ajánlja fel segítségét, vagy ha segíteni nem képes, a megfelelő hatósági szerveket értesítse. A tőle elvárhatóság felső határa, hogy senki sem kötelezhető olyan segítségnyújtásra, amellyel saját vagy mások életét, testi épségét veszélyeztetné.
Amennyiben a baleset helyszínén a sértett halála vagy állapotának súlyosbodása azért következik be, mert a segítségnyújtásra köteles nem a legmegfelelőbb módon nyújtott segítséget, ez nem róható a terhére. A bűncselekmény elkövetője bárki lehet, aki képes az adott helyzetben a segítségnyújtásra. Mivel a jogalkotó az alapesetben tiszta mulasztásos delictumot fogalmaz meg, ennél fogva a társtettesség kizárt. Az alanyi oldal: a bűnösség szándékos.
Már ha a Btk.166 sem sem elég visszarettentő erő
Már ha a Btk.166 sem sem elég visszarettentő erő, kérem szépen akkor azt el tudjuk fejben játszani, hogy egy barátunk családja, anyja, gyerekei vagy akárki aki nekünk fontos az szenvedett balesetet és ezért nem csak villogunk hanem meg is állunk? Kiszállunk, oda megyünk, segítünk, életet mentünk? Ez egy elképzelhetetlen fikció csupán?
Mire nem képesek vagyunk azért, hogy ne legyen koszos a kezünk ha úgy tetszik, kívül maradjunk emberi tragédiákon, mert nincs rá időnk vagy miért is ez igy az elhaladók elméjét nem tudjuk kiszkennelni. Tényleg ennyire nincs már morál, hogy megálljunk egymásért és segítsünk?
Azt azért szívesen megnézném ahogy berángatnák az összes elhaladót egy tárgyalóterembe és megkapnának egy megrovást vagy pénzbüntetést, mert a bajba jutott embertársukon nem segítettek.
Alapvetően emberi kérdés ez ,hiszen elvárható józan ésszel is, hogy segítsünk egymásnak, de itt már a törvény fenyegető úja sem elég magasan és erősen lebeg: jó lenne tehát azt a kezet, a kart az erőt dominálni. Embertársaink jelen esetben nullásra vizsgáztak emberségből és ami legnagyobb baj: segítségnyújtásból is.
