Codex Alimentarius: A Génmódosítás Védelmezője

Az Európai Unióban a génmódosított élelmiszerek forgalmazása, bizonyos kivételekkel, nem megengedett, azonban a Codex Alimentarius által meghatározott irányelveket itt is minden ország követi. Érdemes felfrissíteni ismereteinket arról, hogy hogyan is jött létre ez a bizottság, ami ma szinte minden fejlett ország állampolgárának megmondja mit ehet meg és mit nem:

Dr. Fritz ter Meer, az IG Farben igazgatójaként közvetlenül részt vett a Ciklon-B ideggáz kifejlesztésében, ami több millió ember halálát okozta a II. Világháború alatt. Meer-t a Nürnbergi perben hét év börtönre ítélték, de Rockefeller és az akkori amerikai német biztos, J.J. McCloy közbenjárására négy év után szabadon bocsátották. A népirtásért és emberiség elleni bűntettekért elítélt, tetteit soha meg nem bánó Fritz ter Meer, a Bayer gyógyszeripari cég elnökeként tért vissza a szabad életbe. A pozíciót 1961-ig töltötte be. 1962-ben az ő kezdeményezésére állt fel az Egészségügyi Világszervezet és a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete) által támogatott Codex Alimentarius Bizottság, ami elvileg a fogyasztók egészségét hivatott védeni, de valójában a gyógyszeripar irányítja és egyetlen célja, hogy minél több gyógyszerfogyasztót termeljen.
Az alábbiakban Brandon Turbeville cikkét olvashatjuk, ami a „Codex Alimentarius – A szabad egészség vége" címen megjelent könyve alapján készült.

Az elmúlt néhány hét során megjelent cikksorozat a Codex Alimentarius és az amerikai élelmiszerbiztonsági hatóság által alkalmazott módszereket vizsgálta. A génmódosított élelmiszerek biztonságos fogyasztására az úgynevezett „ekvivalencia/jelentős hasonlóság" valamint egy általuk kifejlesztett kockázatelemzési módszert alkalmaznak, amelyek komoly veszélyt jelentenek az egészséges ételek jövőjére nézve.

Sajnos igen komoly esély van arra, hogy a Codex álláspontját a genetikailag módosított élelmiszerekre és étrendkiegészítőkre vonatkozóan egy olyan rendszer kidolgozására használják, ami szerint kizárólag a genetikailag módosított élelmiszerek felelnének meg az élelmiszerbiztonsági követelményeknek és ezzel minden más élelmiszert kiszorítanának a piacról. Az is elképzelhető továbbá, hogy miután a Kereskedelmi Világszervezet tagországai elfogadták az Codex által felállított szabványokat, a magas (vagy ésszerű mennyiségű) tápanyagtartalmú élelmiszereket kivonják a forgalomból, a szabvány alapján „túlzott" tápanyagtartalom miatt.

Tehát nem elégednek meg az élelmiszerellátás genetikailag módosított termékekkel történő megfertőzésével, a maximális megengedett mennyiségekre vonatkozó szabályokon keresztül a vitamintermékeket is kiszoríthatják a piacról.

Tehát mivel a genetikailag módosított élelmiszerek fogyaszthatóságát a „jelentős hasonlóság" eljárással állapítják meg (ami azt nézi, hogy mennyiben tér el vagy hasonlít a módosított termék a genetikailag nem módosított megfelelőjéhez), most már csak az élelmiszerek tápanyagtartalma a kérdés.

Maga a tápanyagtartalom válik az ellenséggé, amitől meg kell szabadulni.

Bár ez a gondolkodásmód valamint, hogy ezt tényleg megtehetik, első hallásra valószínűtlennek és lehetetlennek tűnik, sajnos nem az.

A látszólag valószínűtlen folyamat, hogy a Codex toxikus anyagnak nyilvánítsa a tápanyagokat már elindult és az élelmiszerek tápanyag tulajdonságainak genetikai manipulálása sem lehetetlen.

Míg a fogyasztók felé közvetített propaganda szerint a genetikailag módosított élelmiszerek bevezetésének elsődleges célja az alultápláltság felszámolása és az élelmiszerek tápanyagtartalmának genetikai úton történő növelése (ami érdekes ellentmondás, ha a tápanyagokat az új hozzáállás szerint toxikus anyagnak kell tekinteni), ugyanúgy megtehetik, hogy a tápanyagtartalmat genetikai úton csökkentsék.

A tendencia alapján arra lehet következtetni, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek nemcsak elfogadottá válnak, hanem előbb-utóbb az élelmiszerek genetikai módosítása kötelezővé válhat, arra hivatkozva, hogy a természetes úton előállított élelmiszerek tápanyagtartalma veszélyesen magas. A Codex el is ismeri, hogy az élelmiszerek biztonságelemzésénél a genetikailag módosított élelmiszerek veszélyei helyett a tápanyagtartalmat vizsgálják:

„A rekombináns DNS-sel rendelkező, a tápanyagtartalom vagy egészségügyi szempontok miatt genetikailag módosított növényekből nyert élelmiszerek elemzésénél, a lakosság általi tápanyagbevitelt a tápanyag vagy toxikus anyag referenciaértékével hasonlítjuk össze, mint például az adott tápanyagra vonatkozó maximális bevitel vagy a napi elfogadott mennyiség értékével." [1]
A kérdés tehát nem a genetikailag módosított étel biztonsága, hanem az abban található tápanyagok és vitaminok mennyisége.

A Codexben rögzített útmutatást olvasva további hasonló ügyesen megfogalmazott kijelentéseket találhatunk:

„Ahelyett, hogy megpróbálnánk egy adott étellel kapcsolatban felmerülő minden veszélyt azonosítani, a rekombináns DNS-ből származó ételek biztonsági kockázatelemzésének célja az új vagy megváltozott veszélyek azonosítása azok hagyományos megfelelőihez viszonyítva." [2]
Ez a módszer nemcsak rendkívül korlátozott módja egy élelmiszer fogyaszthatóságának megállapítására, de fontos észben tartani, hogy „veszély" alatt az abban található tápanyagokat érti. Bár a megfogalmazás ezt nem mondja ki, a következő bekezdés elég egyértelművé teszi:

„Az országos, regionális és nemzetközi testületek által meghatározott maximális beviteli értékeket számos tápanyag esetében elfogadhatjuk. A határértékek átlépésének a közegészségre kifejtett hatásának megállapításánál figyelembe kell venni, hogy mi alapján határozták meg ezeket a határértékeket." [3]
A szövegekből egyértelműen látszik, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek esetében a tápanyagok képezik a kockázatelemzések alapját.

A következő kritikus Codex irányelv óriási kiskaput biztosít a GMO-k számára. Kimondja, hogy amennyiben a már eleve rendkívül gyenge „jelentős hasonlóság" módszer sem teszi lehetővé egy genetikailag módosított élelmiszer engedélyezését, lehetőség van az élelmiszer „hagyományos megfelelője" helyett egy másik terméket választani, ami jobban megfelel a tesztelt GM-termék tulajdonságainak.

„Amikor a módosítás eredményeként olyan élelmiszeripari termék jön létre, például egy növényi olaj, amelynek összetétele jelentősen eltér hagyományos megfelelőjétől, elfogadható lehet más hagyományos élelmiszerek vagy élelmiszer összetevők használata (például olyan élelmiszerek vagy élelmiszer összetevők, amelyek tápanyag összetétele közelebb van a rekombináns DNS-ű növényből nyert termékével) az összehasonlítási eljáráshoz az élelmiszer táplálkozási hatásának felméréséhez. [4]
Ebben a kijelentésben a Codex nyíltan elismeri, hogy szükség esetén megváltoztatja a „tudományos" folyamatot, hogy az elfogadhatóvá tegye a vizsgált GMO anyagot, természetesen elvárva, hogy mi azért tántorítatlanul és fenntartás nélkül higgyünk az eljárásban. Ezzel a Codex tulajdonképpen azt mondja, hogy amennyiben a hagyományos megfelelő nem felel meg a „jelentős hasonlóság" módszer elvárásainak, egy olyan hagyományos megfelelőt kell keresni, ami átmegy a rostán.

A Codex Alimentarius elfogadásával egy hatóságnak adjuk át a döntést az általunk fogyasztott vagy fogyasztható ételek felett. Amennyiben a Codex Alimentarius az eddigi ösvényen halad tovább, az emberiség teljesen ki lesz szolgáltatva a biotechnológiai cégek kényének kedvének, akik eldöntik majd, hogy kinek mennyit utalnak ki az általuk gyártott toxikus masszából.

Források:
[1] A Modern Biotechnológia Segítségével Előállított Élelmiszerek (Foods Derived From Modern Biotechnology) 2. kiadás. Codex Alimentarius, 27. oldal, ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/011/a1554e/a1554e00.pdf 2010. május 24-i letöltés
[2] 25. oldal (u.o.)
[3] ugyanott
[4] 17. oldal (u.o.)

Forrás: Activist Post