Hova Tovább Aranyár?

Az arany végigkíséri az emberiség történetét a kezdetek óta. A nemesfém szerepe ez alatt sokféleképpen változott, így az utóbbi években is, különösen a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként. A válságban a befektetőkre leselkedő veszélyek, a félelem volt az úr. Ez volt az aranyár emelkedésének példátlan mozgatórugója. A trendszerű felértékelődés azonban már évekkel a válság előtt elkezdődött – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az aranypiac jellemző kínálati és keresleti viszonyait a válság előtt egyfelől a kitermelés, másfelől a fogyasztási szokások és a nemesfém felhasználási céljai határozták meg. Az arany ékszerek iránti kereslet aránya időlegesen elérte a 80%-ot, amihez képest a befektetési célú felhalmozás és az aranyat „elfogyasztó" ipari felhasználás még együttesen is eltörpültek. Nemzeti banki aranyvásárlások gyakorlatilag nem estek latba, éppen ellenkezőleg, a jegybanki aranytranzakciók egyenlege negatív volt, ezért ezek korábban a piaci statisztika kínálati oldalán jelentek meg. A strukturális kínálat, amely a bányák kitermelésének felel meg, és a nemesfémet általában hosszútávra magukba záró ékszerek iránt főként Indiából és Kínából érkező kereslet között az Arany Világtanács becslése szerint évente folyamatosan 2-3%-kal nyílt szét az olló.

Az arany keresleti oldala szektorok szerint

A kínálatot meghaladó kereslet, legyen szó bármely áruféleségről, a világon mindenhol és mindig az árak emelkedésével jár együtt. Az arany elmúlt években látott nagymértékű felértékelődésére ez azonban nem elégséges magyarázat. Döntő szerep jutott ebben egy újfajta befektetési terméknek, mégpedig az úgy nevezett tőzsdén kereskedett befektetési alapoknak (ETF-ek), amelyek kis- és nagybefektetők tőkéjét összegyűjtve, fektetnek az aranyba. Ezekkel az alapokkal kezdődött el már a válságot megelőzően az arany legújabb kori diadalútja, és ez később folytatódott egyéb az aranyra építő „papír-arany" termékekkel, úgy hogy mindezek eredményeként a korábban megszokott keresleti-kínálati viszonyok teljesen felborultak.

Az arany intenzív befektetési célponttá válásával nem csak egy új, az addigiaktól eltérő motivációjú kereslet jelent meg az arany piacán, de egy új piaci magatartás is. A gyakran egy életre vásárolt ékszerekhez, a tipikusan hosszú befektetési időtávra megvett aranyérmékhez és rudakhoz valamint az arany ipari elhasználásához képest, a pénzügyi befektetők veszik és adják is az értékpapírjaikat. A piac kilengéseit ez a célcsoport nyereségrealizálásra használja ki, és az elért hozamot az aranyár korrekciós fázisaiban adott esetben ismét befekteti. Ez merőben új piaci erőviszonyokat, új szereplőket és új magatartásmintákat kreált néhány év leforgása alatt az arany piacán. A hagyományos keresleti és kínálati viszonyok a fejük tetejére álltak, miután a spekulatív befektetők is felfedezték maguknak az aranyat, és elkezdtek dollár milliárdokat önteni illetve rövid időtávon ki is vonni az aranyból.

Az arany a végső deviza

Az arany ősidők óta tölt be fizető- és tartalékképző eszköz szerepet. Kincsképzőként való elfogadottságát hosszútávon bevált értékállósága alapozza meg, ezért az arany értékőrzésre való felhasználása a világon mindenhol, minden korban megfigyelhető. Pénzként többnyire csak akkor került előtérbe, amikor az egyéb kézre állóbb devizafélék valamiért nem tudták hatékonyan betölteni a szerepüket.

Az aranyfedezetű pénz az angol fizikus Newton találmánya az 1700-as évek elejéről, de tényleges megvalósítására csak a 19. század végén került sor általánosan. Ekkor sem volt azonban hosszú életű a kezdeményezés. Amint a britek a világgazdasági válság következményeként 1931. szeptember 19-én megszüntették a font aranyra konvertálhatóságát, megkezdődött a nemzetközi aranystandard rendszer széthullása. Az angol font pedig, korábbi vezető szerepét elvesztve mára egy viszonylag jelentéktelen devizává vált. Az aranyalapú pénz ideájának a végső kegyelemdöfést végül az USA adta azzal, hogy a 70-es évek elején Washington is felszámolta a dollár aranyfedezetét. Az akkori 35 dollárról 40 év alatt 1.600 dollár környékére emelkedett a nemesfém unciájának árfolyama.

Az arany értéke a bajok fokmérője

Az arany objektív értéke végeláthatatlan elemzések és örök viták tárgya. Be kell látni azonban, hogy egy igazán objektív értékelés nem lehetséges, hiszen a kitermelés költsége csak egy összetevő a sok közül. A pszichológiai érték szintén egy döntő, de már annál kevésbé megfogható tényező, pedig az arany évezredes történetében sokszor éppen ez felelt a szélsőséges kilengésekért. Amellett, hogy az arany univerzális csereeszköz és ezért devizaszerepet tölthet be, ékszeralapanyag, de banki széfben, párnacihába bevarrva vagy éppen a földben elásva alapvető eszköze a vagyonmegőrzésnek is. Hogy ez mindig is így volt, arról a rendszeresen előkerülő évszázados kincsleletek tanúskodnak. Az e mögött megbúvó pszichológiai motiváció egy lényegi értékbefolyásoló tényező az aranynál.

Az arany értéke hasonlóan speciális, mint a vízé: más a szubjektív értékítélete egy szomjazónak a sivatagban és más egy hegyi patak forrásánál. Különösen rávilágított erre a válság, amely során a pénzügyi rendszerbe, a bankokba, a tőzsdén értékelt cégekbe vagy az államkötvényekbe vetett bizalom gyökeresen fejtetőre áll. Az arany piacán egyidejűleg megjelentek a pénzügyi befektetők, akik máról holnapra oszlopos szereplőivé váltak a piac árképzésének, mégpedig úgy, hogy közben számukra a nemesfém fundamentálisan megindokolható értéke tulajdonképpen érdektelen. Ehelyett kizárólag az ár jövőbeni alakulásával kapcsolatos spekulatív várakozások számítanak. Ennek következtében a korábbiakhoz képest alapvetően megváltozott az árazás az aranynál a válság kezdete óta.

Az a tény, hogy az arany befektetési termékként már évekkel a válság előtt fokozatos térhódításba kezdhetett, az újszerű befektetési koncepcióval piacra lépő ETF-eknek köszönhető. A piac befogadó készsége erre az eszközre pedig azzal függött össze, hogy egyes nagybefektetők már évekkel az amerikai jelzálogpiaci válság eszkalálódása előtt megérezték a bajt, és a kockázatos befektetésekből átcsoportosítottak aranyba. Egy piac sem jelezte olyan jól előre, hogy baj közeleg, mint a nemesfém piaca. Az arany rendelkezik ugyanis azzal a képességgel, hogy a piacok irányát tekintve trendmutató legyen. Ez a képesség az arany ultima ratio jellegéből fakad: az arany befektetési célpontként mindig akkor válik aktuálissá, ha már nincs más alternatíva.