Az ifjú Csajkovszkij szentpétervári tisztviselőként kezdte pályáját, akárcsak a többi feltörekvő, de szegény orosz polgár. 23 évesen szakított a polgári elvárásokkal, hogy életét a zenének szentelhesse, és Anton Rubinstejn tanítványa lett.

Az ifjú Csajkovszkij szentpétervári tisztviselőként kezdte pályáját, akárcsak a többi feltörekvő, de szegény orosz polgár. 23 évesen szakított a polgári elvárásokkal, hogy életét a zenének szentelhesse, és Anton Rubinstejn tanítványa lett.

37 évesen megnősült, majd hamarosan elvált. Utazgatni kezdett Európában, s ebben nagylelkű támogatója, a gazdag özvegy, Nagyezsda von Meck támogatta. A hölgyet a levelezésekből ismerjük, de a zeneszerzővel személyesen soha nem találkozott. Először a balettjei lettek sikeresek (A hattyúk tava, Csipkerózsika, Diótörő). Több operája közül emlékezetes, máig játszott maradt az Anyegin és a Pikk Dáma. Műveiben a későromantika, a mese és az orosz népköltészet hatását látjuk. Csajkovszkij 53 évesen hunyt el Szentpéterváron, kolerában. Ennek körülményeiről több szóbeszéd terjedt el akkoriban. A lényeg azonban, hogy a 19. század egyik legnagyobb, legsokoldalúbb orosz zeneköltője volt. Bizonyítják szimfóniái, lírai művei, operái.

 

ANYEGIN

Puskin verses drámája alapján született, igen népszerű opera. Puskin 1833-ban megjelent művéből Konsztantyij Silovszkij írta a librettót. Egy süllyedő orosz társadalom képét festi meg. Jevgenyij Anyegin, az 1820-as évek felvilágosodott polgára volna, mégis földesúrként kora és körülményei irányítják, amelyekkel nem tudott megbirkózni, csak Oroszországból menekülni. Az erős szenvedélyek képviselői: Tatjána, költői alkat, Lenszkij a rajongó költő, Anyegin a fölényeskedő és Gremin herceg, a csatákban sebesült bölcs arisztokrata. 1879-es bemutatója után a magyar Operaház 1902-ben műsorára tűzte, de csak 1951-ben újították fel – gyakori használatra.

Az I. felvonásban az orosz aratók/szüretelők vidám énekét halljuk. Olga Larina, a földbirtokos egyik lánya velük tart, de húga, Tatjána az álmaiba merül. Vendégek érkeznek, köztük a szomszéd földbirtokos: Lenszkij és barátja, Anyagin. Tatjána rögtön beleszeret Anyaginbe, Olga már Lenszkij jegyese. A komoly, olvasott Tatjána, a modern nő előképe levélben megvallja érzéseit Anyeginnek, vállalva a társadalom előítéletét. A baj, hogy el is küldi Anyeginnek, aki megalázóan kioktatja. A férfit csöppet sem érdekli, inkább lenézi a vidéki lányt. Untatja a falu, Olgát táncoltatja. Ezért – a kor szokása szerint – Lenszkijnek párbajra kell kihívnia a barátot, különben mit szólnának a szomszédok!

II. felvonás: Lenszkijt balsejtelmek gyötrik, szép áriában búcsúzik az élettől. Jogosan. Anyegin is megbánta heveskedését, de a párbaj szabályai szerint, véletlenül lelövi a barátját. Alaposan meg is bánja – későn.

A III. felvonás csupa meglepetés. Anyegin Gremin herceg pompás palotájába hivatalos. És kit lát ott? Tatjánát, mint hercegnét. Több sem kell neki, teszi a szépet a bájos úrnőnek, aki azonban hűségére hivatkozik, nem enged a csábításnak, holott még mindig szereti ezt a világcsavargót. Gremin herceg meghatóan számol be neki a boldogságáról. Anyagin megsemmisül, maradhat a maga teremtetette sivárságban. Megérdemli!

 

PIKK DÁMA

Szintén Puskin komor novellájából (Pique Dame) operaballadává írt szövegkönyvet Mogyeszt Csajkovszij, a zeneszerző testvére. Úgy látszik, a korabeli Oroszország tele volt elszegényedett, de büszke nemesekkel… – tipikus történet.

Az I. felvonásban Hermann, a szegény katonatiszt a kaszinóban játszik, hogy pénzhez jusson. Titkos szerelme, Liza egy valaha szép napokat megélt grófnő házában él, aki Párizsban az összes vagyonát kártyán elvesztette. Akkori udvarlója elárulta neki a nyerő kódot, amit azonban senkinek nem árulhat el, különben a halál lánya lesz. Lizáéknál leánybúcsú zajlik, mert Jeleckij herceg eljegyezte a lányt. Liza az erkélyről megpillantja az esdeklő Hermannt, és a karjába omlik.

A II. felvonásban a herceg bálján a bánatos Liza átadja a grófnő házának kulcsát Hermannak. A link katonatisztnek más sem kell, beront a grófnőhöz, türelmetlenül faggatja a kártyatitokról. Az árulás miatt a grófnő meghal. Liza hazatérve nem tudja, hogy vajon Hermann ölte-e meg a jótevőjét, de nem is nagyon érdekli.

A III. felvonásban az ostoba Liza találkozik a szerelmével a Néva partján. Hermann meg sem hallgatja, csak a kártya foglalkoztatja, és siet a kaszinóba a vélt titokkal. Lizánál betelik a pohár. Csalódottságában a fagyos Névába veti magát. Jeleckij herceg új vendégként érkezik a kaszinóba, játszik Hermannal, aki ismét veszít a kártyán, hiszen nem jött be a tuti tipp. A grófnő gúnyos mosolyával megjelenik előtte a Pikk Dáma. Már nincs miből fizetnie, főbe lövi magát. Így jár, aki egyetlen lapra teszi fel az életét… A két hulla után nem sajnáljuk.

 

DIÓTÖRŐ

Rendes rémtörténet a szokásos német mesékből, ezúttal balettben elmesélve, E.T.A. Hoffmann és ifj. Alexandre Dumas novellái alapján. 1892-ben mutatták be Szentpéterváron. A Magyar Operaház 1927-ben tűzte műsorára, majd 1950-től, szinte minden karácsonykor, többször is. Az ifjú szülők előszeretettel cipelik kisgyerekeiket ehhez az operához, holott a történet elég riasztó a rémes állkapcsú diótörő babával és a gonosz egerekkel. Jobban tennék a szülők, ha lemezről hallgatnák csemetéik a csodálatos, régóta ismerős dallamokat.

A történet dióhéjban:

A sűrű hóesésben a német kisváros jobb közönsége Marikáék házában karácsonyi ünnepre gyülekezik. A gyerekek izgatottan várják a feldíszített karácsonyfát és az ajándékokat. Drosselmayer bácsi, a ház barátja, különleges mozgó játékok feltalálója, irányítja a táncokat és a bábjátékokat. A mesében a gonosz Egérkirály elragadja a szépséges hercegnőt, akit egy herceg megment tőle. Az ajándékozásnál Marikának jut a mozgó babák legrondábbika, a csúf diótörő. Marika mégis boldogan tér álomra a bábu társaságában. A kislány újra álmodja a rémmesét: a rosszindulatú egerek, élükön az Egérkirállyal le akarja rombolni a karácsonyfát. Drosselmayer bácsi azonban a diótörőt csinos királyfivá változtatja, aki megvédi tőle még a játék katonákat is. 

II. A diótörő herceg a téli erdőben táncot lejt Marikával és a hópelyhekkel, majd a tengeren utazik vele dióhéjból készült csónakján. Hatalmas sziklához érkeznek, ahol az Egérkirály denevérjei rájuk rontanak, de egy varázspálca jóvoltából megmenekülnek.

III. rész: Az utasok gyönyörű dallamok kíséretében, boldogan mennek a csipkepalotába. Jön a hajnal, az álom abbamaradt, a dajka felébreszti a kislányt. A diótörő baba ott ül mellette a széken. Táncra kél a „szép" álom után. A diótörő hasznos a háznál, ha nem kapható az üzletekben pucolt dió.

 

A HATTYÚK TAVA

Csajkovszkij első balettje 1876-ból. 1877-ben mutatták be a Moszkvai Nagyszínházban (Bolsoj).  Alapja egy 19. századi orosz mese: a jó harca a gonosszal – megint álombeli történésekkel.

Az első részben az ifjú herceget anyja párválasztásra kényszeríti. Ő azonban az előkelő lányok között nem találja az igazit. A második részben egy régi kastély romjai mellett, mély tó partján hattyúkkal találkozik. A legszebbet a herceg lelőné, ám az lánnyá változik, a neve Odette. A lány a barátnővel elpanaszolja, hogy a Gonosz Szellem rabjai. Megígértetik a herceggel, hogy másnap Odette-et választja a jelöltek közül. A harmadik részben mindenki táncol, megjön Odette is – Odilia alakjában. Szépsége láttán a hercegfi menten elcsábul. Mivel megszegte Odette-nek tett fogadalmát, ezért az bosszút forral. A negyedik részben felbőszül Odette apja, a Gonosz Szellem. A hercegre és Odiliára rászabadítja a természet minden haragját: villámlás, mennydörgés, árvíz tombol körülöttük. Az ifjú végre megöli a gonoszt. Győz a szerelem – némi gyilkosság révén. Az egyszerű néző úgy tudja megkülönböztetni a két lányt, hogy Odette fekete tütüben, Odilia fehérben lép a színre, amúgy eléggé egyforma táncosnők.

A két balettre nem mondhatjuk, hogy tanulságos mese volna. A zene viszont gyönyörű, máig élvezhető minden korosztály számára.

DOBI ILDIKÓ

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük