Cumisüvegből eszik a ritka gazella — A vadonban már teljesen kipusztult, Budapesten rendszeresen szaporodik
4 perc olvasás
A mhorr gazella a vadonban már teljesen kipusztult, a Fővárosi Állat- és Növénykertben viszont 2009 óta rendszeresen szaporodik. A legifjabb gida március 7-én jött világra. Mivel felneveléséhez emberi segítségre van szükség, a gondozók napjában hatszor cumisüvegből etetik az apróságot.
A mhorr gazella a vadonban már teljesen kipusztult, a Fővárosi Állat- és Növénykertben viszont 2009 óta rendszeresen szaporodik. A legifjabb gida március 7-én jött világra. Mivel felneveléséhez emberi segítségre van szükség, a gondozók napjában hatszor cumisüvegből etetik az apróságot.
Ismét bővült a mhorr gazellák csapata a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A legifjabb jövevény március 7-én reggelre született meg. Mivel mesterséges nevelésre van szüksége, gondozói cumisüvegből etetik. Az egyébként nősténynek bizonyult gida jelenleg napi hat alkalommal eszik. Ebből három időpont az Állatkert nyitva tartási idejébe esik, így a látogatók kis szerencsével akár evés közben is láthatják az apróságot.
A magyar főváros állatkertje 2008 óta foglalkozik mhorr gazellákkal, s 2009 óta rendszeresen szaporodnak is. A most született gidával együtt jelenleg hét ilyen gazella él Budapesten. Az állatok a Szavanna komplexumban kerülnek bemutatásra, a kifutót a zsiráfokkal és az antilopokkal közösen használják. A kicsi számára egy elkülönített teret alakítottak ki a Szavanna istállóban, ahol a közönség is jól láthatja.
A mhorr gazella a dámgazella (Gazella dama) egyik alfaja. A dámgazellát a természettudósok régóta ismerik, olyannyira, hogy a faj első tudományos leírását még Peter Simon Pallas, a Katalin cárnő által is nagy becsben tartott pétervári természettudós készítette el 1766-ban. A Szaharában, illetve a Száhel-övezetben honos állatfaj a vadászat, valamint a természetes élettér átalakítása miatt az utóbb hatvan évben jelentősen megritkult. Az 1970-es években még mindig több mint tízezer dámgazella élt vadon, az utóbbi évtizedeken azonban teljesen kipusztult Mauritániából, Nyugat-Szaharából Marokkóból, Algériából, Tunéziából és Líbiából, délen pedig Nigériából is. Így csak öt kisebb, egymástól elszigetelt állomány maradt fenn Mali, Niger és Csád területén, illetve él néhány mesterségesen visszatelepített állat Szenegálban is. A vadon élő állomány – ha az összes populációt beleszámláljuk – nagyjából háromszáz állatra tehető.
Még rosszabb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a dámgazella nem egységes faj, hanem – az egyes régiókra jellemző természeti viszonyokhoz való alkalmazkodás nyomán – három alfajra oszlik. Ezek közül éppen a mhorr gazella (Gazella dama mhorr) a legritkább, a vadonban ugyanis már egyetlen példány sem maradt belőle. Fennmaradása így ma már kizárólag az állatkertek felelőssége.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) égisze alatt már 1990 óta működik egy úgynevezett EEP tenyészprogram, amely összehangolja a dámgazellák, és ezen belül a mhorr gazellák állatkerti szaporítását. Jelenleg a világ (főként Európa és a Közel-Kelet) állatkertjeiben összesen alig több mint kétszázötven mhorr gazella él húsz különböző intézményben. Ezek közé tartozik a Fővárosi Állat- és Növénykert is, a program egyedüli magyarországi résztvevőjeként.
A mhorr gazellák megmentésében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy amikor a kritikus vadonbeli helyzet miatt a tenyészprogramot életre hívták, az akkor fellelhető állatkerti egyedek mindegyike attól a négy állattól származott, amelyeket 1958-ban fogtak be Nyugat-Szahara két pontján. Mivel a vadonból már nem lehetett új vérvonalat bevinni az állományba, ma is minden mhorr gazella ennek a négy alapító állatnak a leszármazottja. Genetikai szempontból ez nem éppen ideális állapot, de a vadonbeli állomány kihalása miatt nincs mód ezen változtatni. Viszont épp a populáció korlátozott genetikai sokféleségére vezethető vissza, hogy más gazellákhoz képest jóval gyakoribbak a felnevelési problémák, s ezért is van az is, hogy az állatkerti szakembereknek sokszor mesterségesen kell felnevelni a gidákat. Ez jelentős többletfeladatot jelent, amelyet azonban az állatgondozók örömmel vállalnak fel, hiszen ez kell ahhoz, hogy a nehézségek ellenére megmentsék a mhorr gazellákat a teljes kipusztulástól.
