E-személyi és AVDH: A „digitális forradalom” tündöklése és bukása

Szép napot, kedves magyar állampolgár/társ!

Készen állsz egy kis időutazásra a magyar digitális közigazgatás csodálatos világában? Kapaszkodj, mert olyan hullámvasútra viszlek, amihez képest a vidámparki attrakciók unalmas körhintának tűnnek!

Az e-személyi: A csodafegyver, ami mégsem volt az

Emlékszel még arra az időre, amikor az e-személyi bevezetését úgy harangozták be, mintha maga a digitális Messiás érkezett volna meg? „Gyors! Kényelmes! Biztonságos!” – harsogták a szlogenek. És mi, mint a legnaivabb birkanyáj, bégetve követtük a pásztort. Miért is ne tettük volna? Végre nem kellett papírokat gyűrögetnünk, vagy random embereket leállítani az utcán, hogy „Elnézést, aláírná ezt nekem tanúként? Esküszöm, nem életbiztosítást kötök!”

Az e-személyi volt a jövő, a mobilitás, a korszerűség megtestesítője. Olyan volt, mint egy svájci bicska – csak épp plasztikkártyából, és nem vágott semmit, kivéve a saját létjogosultságát.

De várj csak! A 2023. évi CIII. törvény 119. § (8) bekezdése szerint szeptember 1-jétől tilos az elektronikus aláíráshoz szükséges adatokat az e-személyin tárolni. Mert… mert… nos, mert állítólag már nem biztonságos. Igen, jól hallottad: az a rendszer, amit évekig úgy reklámoztak, mintha a Fort Knox digitális megfelelője lenne, hirtelen olyan lyukassá vált, mint egy ementáli sajt a képzeletbeli kibertérben.

Jogilag nézve ez azért érdekes, mert a 2015. évi CCXXII. törvény az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól pont azt célozta, hogy egyszerűbbé és elterjedtebbé tegye az elektronikus ügyintézést. Most meg? Most meg úgy tűnik, mintha a jogalkotó azt mondaná: „Bocs, srácok, tévedtünk. Vissza a tollhoz és a pecséthez!” Ez olyan, mintha a KRESZ-t úgy módosítanák, hogy „Bocs, mégis jobb volt lovaskocsival. A autókat pedig dobjátok ki, mert nem biztonságosak!”

AVDH: A titkos üstökös, ami most a kukában landol

És akkor beszéljünk kicsit az AVDH-ról is! Ez a betűszó, ami úgy hangzik, mintha valaki túl sok vodkát ivott volna egy CCCP nosztalgia bulin, valójában az „Azonosításra Visszavezetett Dokumentum-hitelesítés” névre hallgat. Wow, nem csoda, hogy rövidítették, igaz?

Ezt a rendszert úgy mutatták be, mint az ingyenes, egyszerű megoldást azoknak, akik nem akartak e-személyit vagy elektronikus aláírást. Olyan volt, mint egy digitális jótündér, aki varázsütésre hitelesít mindent. De most? Most ez is mehet a digitális lomtárba, mert… nos, mert miért is ne?

Jogilag ez azért érdekes, mert az AVDH bevezetése és most látszólagos „kukába dobása” felveti a jogbiztonság kérdését. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország jogállam. A jogállamiság egyik alapelve a jogbiztonság, ami magában foglalja a hatályos jogszabályokba vetett bizalom védelmét is. Amikor egy ilyen széles körben használt és propagált rendszert egyik napról a másikra „nem biztonságosnak” nyilvánítanak, az bizony erősen sérti ezt az elvet.

A chipek frissítése:  dobjunk ki pénzt az ablakon

2023 márciusában valakinek zseniális ötlete támadt: „Hé, srácok, tudjátok mit? Frissítsük az e-személyi chipeket!” És mint a leglelkesebb hangyák, nekiálltunk, hogy az 1-es verziójú chipeket 2-es verziójúra cseréljük. Mert ugye, a 2 nagyobb, mint az 1, tehát biztosan jobb is!

És mindezt miért? Hogy néhány hónappal később bejelentsék: „Uppsz, bocs skacok, mégsem használhatjátok elektronikus aláírásra!” Ez olyan, mintha vennél egy vadiúj iPhone-t, aztán az Apple közölné, hogy sajnos a telefon funkciót ki kell kapcsolni, mert… biztonság! De hey, legalább továbbra is nézheted rajta a macskás videókat, nem? Szóval miközben a törvény tervezetet már felnyálazták a nagy terv-falra, a közben kidobáltak még néhány milliócskát félvállra dobálva.

Ez a fordulat nemcsak nevetséges, de jogilag is aggályos. A közpénzek felhasználásának átláthatóságáról és a közpénzből nyújtott támogatások hatékonyságáról szóló jogszabályok (pl. 2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról) alapján felmerül a kérdés: ez mégis hogyan felel meg a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének?

Németország: Ahol az e-személyi még mindig e-személyi

Miközben mi itt Magyarországon a digitális sötét középkorba zuhanunk vissza, nézd meg, mi a helyzet Németországban! Ott az e-személyi továbbra is tartalmaz elektronikus aláírási funkciót, amit PIN-kóddal lehet használni. Banki ügyintézés, hivatalos dokumentumok hitelesítése – mind-mind lehetséges az e-személyivel.

De hát persze, ők nem olyan innovatívak, mint mi! Nálunk most jön a nagy ugrás – hátrafelé. Mert ugye, ki akar biztonságosan és egyszerűen ügyet intézni? Az olyan… német. Mi magyarok szeretjük a kihívásokat! Mint például sorban állni a kormányablakban, vagy órákat tölteni különböző űrlapok kitöltésével.

Ez a kontraszt felvet egy érdekes jogi kérdést is: ha ugyanaz a technológia Németországban biztonságosnak számít, akkor Magyarországon miért nem az? Ez felveti az egyenlő bánásmód követelményének kérdését is, ami az Európai Unió alapelve (lásd: az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikke).

Az új piac: Avagy hogyan csináljunk üzletet a káoszból

De ne legyünk igazságtalanok! Ez az új helyzet fantasztikus lehetőségeket teremt – legalábbis néhány szerencsés cég számára. A NetLock, a Microsec és a MÁV Informatika most bearanyozhatja magát. Mert ugye, ha már nem használhatjuk az e-személyit elektronikus aláírásra, valahogy mégiscsak alá kell írnunk azokat a digitális dokumentumokat. És itt jönnek ők, a megmentők, természetesen nem ingyen.

Különösen érdekes szereplő ebben a történetben Gattyán György NetLock cége. Ki gondolta volna, hogy a kormány intézkedései ilyen szépen egybeesnek bizonyos üzleti érdekekkel? Tiszta véletlen, nyilván. Olyan ez, mintha a kormány hirtelen betiltaná az összes éttermet, aztán Gattyán véletlenül megnyitna egy országos gyorsétterem-láncot. Ups, milyen szerencsés egybeesés!

Ez a helyzet felveti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény alkalmazásának kérdését. Vajon nem sérti-e ez a hirtelen váltás a szabad és tisztességes verseny elvét? Nem teremt-e indokolatlan előnyt bizonyos piaci szereplőknek?
Dehogy is sért ez bármit is, hiszen ez még vízió, még ha nerben jól nyomja a televízió.

A fejlődés ára, amit te fizetsz

Amit eddig ingyen és egyszerűen intézhettél az e-személyiddel, azért mostantól fizethetsz, méghozzá nem is keveset. De hát ez a fejlődés ára! Vagy inkább az üzleti érdekek diadala? Ki tudja!

Az biztos, hogy míg korábban az e-személyi és az AVDH a digitális ügyintézés bástyái voltak, most inkább úgy tűnik, mintha a kormány szándékosan akadályokat gördítene az egyszerű és költséghatékony online ügyintézés elé. Mindezt persze a „biztonság” nevében. Mert ugye, mi lehet biztonságosabb, mint visszatérni a papír alapú ügyintézéshez? Semmi sem véd jobban a hacker támadások ellen, mint egy jó öreg golyóstoll!

Jogilag nézve ez az egész helyzet egy jogi gordiuszi csomó. Egyrészt ott van az elektronikus ügyintézés egyszerűsítésének és elterjesztésének elve, amit most gyakorlatilag sutba dobnak. Másrészt ott van a jogbiztonság kérdése: ha egyik nap még biztonságosnak mondanak valamit, másnap meg nem, akkor miben bízhatunk? És ne feledkezzünk meg az egyenlő bánásmód elvéről sem: ha más EU országokban működik ez a rendszer, akkor nálunk miért nem?

Végül, de nem utolsósorban, ez az intézkedés potenciálisan sérti az állampolgárok jogos érdekeit, hiszen egy korábban ingyenesen elérhető szolgáltatást tesz fizetőssé és bonyolultabbá. Ez bizony elég messze van a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvétől, amit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:3. §-a is rögzít.

Sebaj, majd az oktatásban ezentúl újra jön a kockás füzet

Az oktatásban az elektronikus aláírás és az AVDH-t (Azonosításra Visszavezetett Dokumentumhitelesítés) elsősorban az adminisztráció, a távoktatás és az online vizsgák területén használatos. Alkalmazzák hallgatói jelentkezések, szerződések, vizsgadokumentumok és dolgozatok hitelesítésére, valamint igazolások kiadására. Az intézmények dokumentumkezelési folyamatai is gyakran az elektronikus aláíráson alapulnak, mivel az AVDH egyszerűbbé teszi a hitelesítést ügyfélkapus hozzáféréssel, külön hardver vagy szoftver nélkül. Semmi gond, most majd megy a levesbe ez is. Jól van az úgy? Persze, semmi gond! Vissza a kockás füzethez és a fénymásolóhegyekhez! Az AVDH meg elektronikus aláírás? Ugyan már, túlértékelt luxus. Képzeld csak el, mennyivel romantikusabb lesz minden: kézzel írott jegyzetek, vastagon beírt ZH-k, és az adminisztrátorok körében újra népszerűvé válik a golyóstoll.

A jövő oktatása: Már csak egy toll kell, meg egy jó adag türelem!

De hogyan tovább? Talán az egyetemek felvételije is postagalambbal történik majd? Csak elképzelni tudom, ahogy az adminisztrátorok tollseprűvel üldözik a madarakat a portán, hogy időben megérkezzenek a jelentkezési lapok!

Szóval, kedves honfitársam, készülj fel!

A digitális jövő itt van, és sokkal drágább és komplikáltabb, mint valaha. De hé, legalább biztonságos, nem? Vagy mégsem? Ki tudja! Egy biztos: a pénztárcád biztosan karcsúbb lesz tőle. De ne aggódj, ez csak egy újabb lépés Magyarország digitális felvirágoztatása felé. Vagy inkább lefelé? Na mindegy, a lényeg, hogy mozgásban vagyunk! Előre vagy hátra vagy mehetünk vissza a fára?

És ne feledd: ha legközelebb azt hallod, hogy „egyszerűsítjük az ügyintézést”, gondolj erre a kis kalandunkra. Mert nálunk az egyszerűsítés új definíciója: „Hogyan tegyük bonyolultabbá és drágábbá azt, ami eddig egyszerű és ingyenes volt?” Üdv a magyar digitális közigazgatás csodálatos világában, ahol a fejlődés mindig tartogat meglepetéseket – főleg az idődnek, az idegeidnek és a pénztárcádnak!

Jöhet néhány perc irónikus gondolat? Vagy inkább  néhány évnyi fejvakarás? 

Szóval a digitális aláírás 2023. szeptembertől hirtelen már nem biztonságos? Értem, értem... Olyan ez, mint amikor valaki két éven keresztül a legjobb autóként reklámoz egy biciklit, majd bejelenti: ‘Ja, mégsem autó, és kormány sincs rajta, úgyhogy vigyázzatok, nehogy elessetek!’

És akik még két évig rendelkeznek ezzel a digitális aláírással?

Nos, legyetek óvatosak, mert a Kormány szerint mostantól a bitjeitek és bájtjaitok sincsenek biztonságban! Mintha a hacker világ csak arra várna, hogy egy lyukas digitális ceruzával a polgárok aláírásába vájjon. Rettegjenek a bitek és bájtok, de ne félj, kedves felhasználó, mert legalább van egy új tollunk – az a jó öreg golyóstoll eddig is írásra fogható volt.

A jogbiztonság nálunk olyan, mint egy művészi alkotás – egy igazi absztrakt festmény!

Attól függ, melyik oldalról nézed, éppen mit látsz: ma egy macska, holnap meg egy teáskanna, attól függően, hogy a kormány mit dönt reggel a kávé mellett. Ha holnap úgy döntenek, hogy a digitális aláírás nem biztonságos, akkor ugye mindenki dobja el, mintha tűz lenne, mert a tegnapi „biztonságos” mára már inkább „instabil atomreaktorrá” vált. Érthető? Hihető?

Az a legjobb az egészben, hogy ez persze mind a mi érdekünkben történik szól a központi és hangzatos média hiszen mi, egyszerű állampolgárok nyilvánvalóan nem érthetjük, mi teszi biztonságossá vagy veszélyessé a saját digitális aláírásunkat… Az ilyesmit jobb szakértőkre bízni, akik minden nap más színnel festik újra a jogszabályi tájat és addig se felejtsük el: a jó öreg golyóstoll a mi igazi hacker mentes barátunk…vissza 1938-ba:Bíró az első golyóstoll-szabadalmát töltőtoll néven 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. Úgy tűnik abban nem volt se hacker se biztonsági kérdés így a fejlődés – még ha visszafelé is- nem állhat meg.

Kormányunk jelmondata: ‘Előre megyünk, nem hátra’, de valahogy ez inkább úgy tűnik, mintha hátra fekve, lábainkat az ég felé lóbálva próbálnánk előre haladni. És persze közben folyamatosan röhögünk – talán a saját abszurditásunkon, talán azon, hogy a ‘fejlődés’ fogalma nálunk valami különös csavart vett. Mert az biztos, hogy itt nem a modernizáció felé tartunk, hanem valami groteszk, visszafelé szaltóval próbálkozunk. Így haladunk ‘előre’ – egészen addig, amíg valaki meg nem állít minket és rá nem mutat, hogy az irány valahogy nem stimmel.