Egy fénykép a múltból: Arany János — Nyáry Krisztián irodalmi díjakról szóló sorozatának harmadik darabja

 „1845-ben elmérgesedett a választási kampány Magyarországon. A konzervatívok és a szabadelvűek közti küzdelem az egész országban elkeseredetté vált, de igazán nagy botránnyá a Bihar megyei követválasztás dagadt. Tisza Lajos királyi adminisztrátor a választások napján katonáival megszállta a megyegyűlés helyét, és saját embereit ültette különböző tisztségekbe.

 „1845-ben elmérgesedett a választási kampány Magyarországon. A konzervatívok és a szabadelvűek közti küzdelem az egész országban elkeseredetté vált, de igazán nagy botránnyá a Bihar megyei követválasztás dagadt. Tisza Lajos királyi adminisztrátor a választások napján katonáival megszállta a megyegyűlés helyét, és saját embereit ültette különböző tisztségekbe.

Eközben egymást érték a kocsmai verekedések is, mivel a leghatékonyabb kampányeszköznek mindkét párt a választók leitatását tekintette. A megyében mindenkit a botrány foglalkoztatott, így a nagyszalontai jegyzőt, Arany Jánost is. A különben szelíd szavú nótárius barátjának írt levélben kárhoztatta "a kortesség rút szenvedélyét, mely a félbarmok között dúl".

Feldúlt állapotában került a kezébe a Kisfaludy Társaság pályázati felhívása, amelyben vígeposz írására kérték fel a szerzőket. Hirtelen ötlettől vezérelve elhatározta, hogy indul a pályázaton, mégpedig a botrányos választás megéneklésével. "Csak magán időtöltésül kezdék abba, hogy kiöntsem bosszúságomat, mire más terem nemigen volt" – emlékezett később.

Ennek az állampolgári dühnek köszönhetjük, hogy Arany Jánosból országos hírű költő vált. Az Elveszett Alkotmány néhány hét alatt elkészült, s szerzője határidőre be is küldte a Kisfaludy Társasághoz. A jeligés pályázatokat háromtagú zsűri értékelte, és 1846 elején eredményt hirdettek. A 15 aranyat hozó díjat az Elveszett Alkotmány nyerte, ám a három bíráló közül Vörösmarty Mihály egyben szigorú kritikával is illette a művet, kiemelve, hogy "a nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnők". A díj hatására Arany két dolgot határozott el: ezentúl nem az asztalfiók, hanem a nagyközönség számára alkot, és szakít az Elveszett Alkotmányban alkalmazott klasszikus formákkal.

Amikor a Kisfaludy Társaság a vígeposzok értékelésével egy időben kiírta a következő pályázatot, Arany már tudta, hogy ismét indulni fog. Olyan "költői beszély"-t kértek a pályázóktól, melynek hőse "valamely, a nép ajkán élő történeti személy," például Toldi Miklós. Arany erre a pályázatra küldte be a Toldit, amely nemcsak a 20 aranyra emelt fődíjat, hanem az országos elismerést és Petőfi Sándor barátságát is meghozta neki."

A díj létrejötte is érdekes: az 1830-ban elhunyt Kisfaludy Károly írótársai eredetileg azt határoztákel, hogy az elhunyt barátjuknak méltó emléket állítanak, nehogy a hálátlan utókor elfeledkezzen róla. Mivel Kisfaludy a korszak legnépszerűbb költője volt, viszonylag hamar sikerült összegyűjteniük a pénzt hátrahagyott műveinek kiadására és egy szobor felállítására is. Sőt, a költségek kifizetése után még meg maradt is egy nagyobb összeg, amelynek sorsáról dönteni kellett. A tíz alapító – köztük Vörösmarty, Bajza és Toldy Ferenc – elhatározta, hogy hivatalosan is felveszik a Kisfaludy Társaság nevet, a pénzt pedig irodalomelméleti és szépirodalmi pályamunkák jutalmazására fogják fordítani. Az első jelentősebb pályázat kiírására 1845-ben került sor, ez volt a vígeposz-pályázat, amin Arany is indult.

 Készítette: Nyáry Krisztián