Kazinczy Ferenc 45 éves volt, amikor 1804 nyarán feleségül kérte a 24 éves gróf Török Sophie-t. Az agglegény lépése mindenkit meglepett. Környezetében már lemondtak róla, hogy valaha is megnősül. Rosszakarói azt terjesztették, hogy cselédlányuk terhes lett tőle, és Kazinczy őt fogja feleségül venni. A csaknem vagyontalan kisbirtokos nem számított jó partinak. Néhány évvel korábban szabadult a börtönből, ahol hat évet töltött a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt. Családja szégyenkezett miatta, így apai örökségéből a leggyengébb jövedelmezésű birtokrészt, Bányácskát kapta, amit Széphalomnak nevezett el. Éppen ezért okozott meglepetést, amikor egy grófkisasszonyt kért feleségül, s még inkább, hogy a messze földön híres szépségű Török Sophie igent mondott neki.

 

Kazinczy Ferenc 45 éves volt, amikor 1804 nyarán feleségül kérte a 24 éves gróf Török Sophie-t. Az agglegény lépése mindenkit meglepett. Környezetében már lemondtak róla, hogy valaha is megnősül. Rosszakarói azt terjesztették, hogy cselédlányuk terhes lett tőle, és Kazinczy őt fogja feleségül venni. A csaknem vagyontalan kisbirtokos nem számított jó partinak. Néhány évvel korábban szabadult a börtönből, ahol hat évet töltött a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt. Családja szégyenkezett miatta, így apai örökségéből a leggyengébb jövedelmezésű birtokrészt, Bányácskát kapta, amit Széphalomnak nevezett el. Éppen ezért okozott meglepetést, amikor egy grófkisasszonyt kért feleségül, s még inkább, hogy a messze földön híres szépségű Török Sophie igent mondott neki.

 

Kazinczy akkor már csaknem húsz éve ismerte a lányt, akinek apja, gróf Török Lajos atyai barátja volt. Fiatalkorától kezdve sok időt töltött a Török-családnál, nagy hatással volt rá a művelt, szabadkőműves gróf, aki iskolafelügyelői állást szerzett neki Kassán. Kazinczy a családnál kapott szállást, ahol a két grófkisasszony, Sophie és Susie-Marie hamar megkedvelte a művelt fiatalembert, akire egy idő után családtagként tekintettek. Ő íratta be a család nevében a lányokat az előkelő bécsi nevelőintézetbe is, ahol gyakran látogatta őket. A cseperedő Sophie beleszeretett a családi barátba, és közölte vele, hogy ha felnő, majd hozzá megy feleségül.

 

A kamaszos álmodozást persze senki nem vette komolyan, legkevésbé Kazinczy. Amire Sophie kikerült az intézetből, Kazinczy már a Kufsteinben raboskodott. A lány jobban beszélt franciául, mint magyarul, így nem csoda, hogy egy emigráns francia arisztokrata kezdett neki udvarolni. Maximilen d'Étoile meg is kérte Sophie kezét, gyűrűt váltottak. Kazinczy ezalatt megpróbált odahaza egzisztenciát teremteni magának. Bár korábban voltak szerelmei, nem nősült meg. Törökéket nem kereste meg újra, helyettük sokat látogatta egy vonzó özvegyasszony szalonját. „Két esztendeig hordott rabbilincsen Sárosiné. Nem léptem soha túl a határ lineáján, sőt házassági kötelékről álmodoztam. Megúntam a grimassière és a tudományos szépasszonyt, (…) s otthagytam", – írta később, bár valójában az özvegy ejtette a kispénzű nemesembert. Eközben családjának feltűnt, hogy Kazinczy túlságosan bizalmas viszonyt ápol cselédlányukkal, Marissal, akit el is tiltottak tőle. Édesanyja még orvossal is megvizsgáltatta, hogy a szolgáló szűz-e még, bátyja pedig azt terjesztette, hogy börtöntöltelék fivére Egerbe akarja szöktetni Marist, hogy ott elvehesse feleségül.

 

Kazinczy úgy érezte, muszáj megnősülnie. „A házasság nálam elmúlaszthatatlan kötelességnek tetszett mindég. Midőn hánykódnám, hogy kit válasszak, valamely jó démon a Sophie nevét súgá fülembe. De én a Török Lajos házának nemcsak vőt, hanem ragyogó vőt is óhajtottam; én pedig az nem vagyok." Végül mégis elhatározta, hogy meglátogatja Törökéket. 1804. augusztusában érkezett, – jókor. A család éppen Sophie-t vigasztalta: a francia gróf amnesztiát kapott, s hazautazhatott. Innentől esze ágában sem volt magyar lányt elvenni, Párizsból írta meg menyasszonyának, hogy megnősült. Kazinczy vigasztalni próbálta Sophie-t,aki így válaszolt: „Rendes, hogy te, édes barátom, mindég ebből a tónusból szólasz; s én néked azt jövendölöm, hogy te ezeket az örömöket soha kóstolni nem fogod. S miért nem? kérdém megütközve. – Azt én nem tudom; de látod, nékem úgy tetszik, hogy te valamely leánynak vagy özvegynek házassági jelentést tenni nem is mernél." Kazinczy érezte, hogy nem tétovázhat tovább, és egy sétánál megkérte Sophie kezét. A grófkisasszony megkérdezte, hogy tréfál-e vele a családi barát. Kazinczy elvörösödését látva kis türelmet kért, faképnél hagyta a férfit, majd visszajött. „És hol fogunk lakni?' – tette fel németül a praktikus kérdést, és adta meg a választ a leánykérésre.

 

Török Lajos örömmel adta lányát művelt barátjához, s az általa adott hozománnyal a legégetőbb gondokat is megoldotta. A széphalmi ház mégis komoly visszalépés volt Sophie-nak a kastély után. Kezdetben honvágya volt, de a szoros érzelmi kötelék kárpótolta.

 

A magyar nyelvújítás vezére németül beszélt feleségével, – igaz csak napközben. Az éjszakák nyelve a magyar volt. „Németben mi még most is Sie-nek szólítjuk egymást (…); nem hiú affektációból, hanem hogy magunkat emlékeztessük, hogy egymást becsűlnünk kell. Így megy a titulázás valamíg a nap a firmamentumon van: de ha onnan leszállott, a biztosabb Du áll elő, és rendes, Sophie akkor velem mindég magyarúl szól." Otthonuk a magyar irodalmi élet szervezési központja lett, a birtok jövedelme is a postaköltségekre ment el. Kazinczy levelezőpartnerei hamar megtanulták, hogy a szigorú kritikus tüstént megenyhül, ha feleségét dicsérik, így sorra születtek a Sophie-t magasztaló költemények. 26 évet éltek együtt, nyolc gyermekük született. Kapcsolatuk nem emlékeztet a kétszáz évvel ezelőtti nemesi házasságokra, Sophie nem alárendelt felesége, hanem egyenrangú partnere volt férjének. Kazinczy élete végéig a sors ajándékának tekintette házasságukat:

 

„Ámor megszánta, éltem kínjait,

S mond: Én enyhítem akit a Sors sújta.

S bérűl ölembe tette le Sophiet.

És ím, miolta nékem áldást nyújta,

S bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,

Nem érzem a Sors csapkodásait."

 

Készítette: Nyáry Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük