Egy fénykép a múltból: Vas István

Vas István 30 éves volt, és már egy éve özvegy, amikor egy szentendrei művésztelepen először találkozott a 27 éves Szántó Piroskával.

Vas István 30 éves volt, és már egy éve özvegy, amikor egy szentendrei művésztelepen először találkozott a 27 éves Szántó Piroskával.

A költő hosszú szerelem és rövid házasság után veszítette el táncművész feleségét, Kassák Etelt, akit agydaganat vitt el. Még nem épült fel a gyászból, amikor barátai meghívására ellátogatott a Vajda Lajos körül csoportosuló fiatal baloldali képzőművészek műhelyébe. Piroska is itt festett: tehetséges volt, és radikálisan baloldali. Illegális kommunistaként még börtönben is ült, aztán férjhez ment egy fotográfushoz, aki felesége politikai meggyőződését és festői elhivatottságát is múló bolondériának tartotta.

Piroska nem volt hajlandó belenőni a háziasszony-szerepbe, két év után hóna alá csapta kedvenc képét, és ment vissza a művészek közé. A Műhelyben szabad művészet- és szerelemfelfogás várta, szocialisták voltak, de a szocialista erkölcsöt hírből sem ismerték. Vas Istvánnak imponált az a teljes körű szabadság, amit a festők között megismert, és egyre jobban érdekelte a szabad szájú Piroska is. Bár a lánynak lázasan udvarolt egy Csömöri nevű festő is, találkozgatni kezdtek, lassan egymásba szerettek.

A telep művészeinek azonban nem tetszett a komoly költő, – egymásra nem voltak féltékenyek, Istvánra igen. „Közben a magánéletem csúnyán összegubancolódik; a Műhely szoros közössége nem szereti Vas Istvánt, s követelik, hogy döntsek végre – természetesen Csömöri mellett, és tegyem ki Vas István szűrét. Mintha az olyan egyszerű lenne!" – írta később. Végül Piroska nem bírta a feszültséget, ott hagyta a művésztelepet és Vas Istvánt is.

Kapcsolatuk megszakadt, jött a háború. Mindketten életveszélyben voltak, származásuk miatt duplán is. Istvánt munkaszolgálatos behívó várta, majd a német megszállás idején barátja, Ottlik Géza és egy bátor lány Kutni Mária bujtatta. Piroska ez alatt egy régi ismerős, a kommunista segédszínész, Aczél György lakásában bujkált, ami különösen biztonságosnak számított: egy nyilas körzetvezető utalta ki magának, és fegyverraktárnak használta, így itt senki sem kereste a lányt. Piroska pisztollyal a zsebében várta, hogy jöjjenek érte, de megúszta.

A háború után mindketten reménykedve tekintettek a jövőbe, s beléptek a kommunista pártba. Pista feleségül vette megmentőjét, Máriát. Ontották a műveket, amelyben az igazságos új időket köszöntötték. Egy darabig. Hamar jöttek a csalódások, a költő és a festő is döbbenten nézte, mi történik körülöttük.

Ebben a nyomott hangulatban találkoztak újra, szerelemük ismét fellángolt. Pista elvált feleségétől, és ettől megfagyott körülöttük a levegő. „A régi barátok, akik egyáltalán hajlandók voltak köszönni nekem, rendszerint hatalmas prédikációval tiszteltek meg: szégyellhetem magamat, elválasztottam Pistát a szép és kedves feleségétől, aki ráadásul megmentette az életét s a családja életét is – szégyellem is magamat, de nem tehettem másként. Védekezzek azzal, hogy én voltam a régi szeretője? Annak idején szakítottunk – én szakítottam! s azóta az egész világ s a háború is beleszólt a kettőnk ügyébe."

Vas minden fronton tiszta lappal akart kezdeni: 1952-ben nyilvánosan jelentette be, hogy kilép a pártból, mert, úgymond, nem elég fejlett ideológiailag. A hallgatás évei következtek, Piroska nem állított ki, István nem publikált.

 A 60-as évektől szentendrei otthonuk spontán irodalmi szalonná vált, mindenki bejáratos volt hozzájuk Ottliktól Weöresig. Emellett Szántó Piroska volt szinte az egyetlen ember, aki kertelés nélkül megmondhatta a véleményét a kultúra urának, Aczél Györgynek. Sok művész érdekében járt közben nála,és ha kellett le is gorombította egykori bujtatóját.

Műveikben életük végén újra és újra felcsendült az időskori szerelem hangja. Piroska képein megjelentek kertjük őszi virágai, István pedig Rapszódia egy őszi kertben címmel megírta a Szeptember végén öregkori verzióját.

„Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?"

Négy évtizedet éltek együtt.

Nyáry Krisztián