Egy magyaróra

Szerencsés kamasz voltam, már ami az iskolát illeti. Osztályfőnökünk, magyartanárunk Vihar Béla volt, József Attila-díjas író, költő, Weöres Sándor barátja. Szeretném felidézni emlékét egy magyaróra történtével. Vörösmartyt tanultuk éppen.

A Szózat első sora: „Hazádnak rendületlenűl. Légy híve, oh magyar”. Egy szó benne idegenül hangzik első hallásra. Mit jelent az „oh”? Aki megmagyarázza, kap egy 7-est. (Akkor ez volt a legjobb jegy.) Nem tudta senki. Még Berend T. Iván, az osztály legjobb tanulójának is csak annyi jutott eszébe, hogy Petőfi „Távolból” című versében fordul elő hasonló szó. „Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek.”

Vihar tanár úr messziről kezdte. A nyelv szavakból áll, mindegyik szó valamilyen jelentéssel bír. Azaz nem egészem mindegyik. Van néhány szavunk, melyek nem jelentést, hanem indulatokat, érzéseket fejeznek ki. Ilyen például az „oh”, amely bánatot, szomorúságot, keserűséget fejez ki. Vagyis a Szózatbeli „oh” azt jelenti, hogy bármilyen szomorú is vagy magyar a sorsod miatt, szerest a hazádat, légy hű hozzá. Vörösmarty 1836-ban írta a verset. Mi volt akkor a helyzet Magyarországon? V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király nem kedvelte túlságosan a magyarokat. A hivatalos nyelv a német volt. Rossz közbiztonság, gazdasági válság, a lakosság 61 százaléka nem tudott írni-olvasni.

Kölcsey 1823-ban írt Himnuszában is megtalálható egy ilyenfajta szó. „S ah, szabadság nem virúl, A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull, Árvánk hő szeméből!” Miért ismerik ezeket a szavakat kevesen? Mert rendkívül ritkák. A magyar nyelv nagyszótárában 110.000 szó szerepel. Egy művelt értelmiségi szókincse bárhol a világon legfeljebb 30.000 szó. Ezzel szemben csupán 6 indulatszavunk van. Még létezik néhány hangutánzó és akaratot kifejező szavunk. De erről majd a következő órán beszélgetünk.

Lehet, hogy a XIX. században az effajta dolgok nem fontosak, Nekem igen.