Egyszerűsítés

Nem is olyan régen, 1992-ben egyszerűsítési kampány söpört végig a magyar gazdaságirányításban. Akkor ez volt a csodaszer, amitől a nyugati életszínvonalhoz való közelítést reméltük. Így például szóba került a kötelező biztosítási díj, az úthasználati díj, a gépjárműadó és a környezetvédelmi termékdíj beszedésének egyszerűsítése, mert ezzel az államapparátusban rengeteg munkát és létszámot lehetne megtakarítani. És az is cél, hogy ne lehessen bliccelni, senki se maradjon ki a közteherviselésből.

Nem is olyan régen, 1992-ben egyszerűsítési kampány söpört végig a magyar gazdaságirányításban. Akkor ez volt a csodaszer, amitől a nyugati életszínvonalhoz való közelítést reméltük. Így például szóba került a kötelező biztosítási díj, az úthasználati díj, a gépjárműadó és a környezetvédelmi termékdíj beszedésének egyszerűsítése, mert ezzel az államapparátusban rengeteg munkát és létszámot lehetne megtakarítani. És az is cél, hogy ne lehessen bliccelni, senki se maradjon ki a közteherviselésből.

   Az egyszerűsítés alapelve: minél többet használja valaki a gépjárművét, annál nagyobb a valószínűsége, hogy balesetet okoz, koptatja, rongálja az utakat, szennyezi a környezetet. Továbbá aki sokat autózik, járuljon többel hozzá az állami költségvetés bevételeihez, fizessen több gépjárműadót. De hogy lehet ezt megoldani? Egyszerűnek tűnt a válasz, építsük be ezeket a tényezőket az üzemanyagok árába. Így nem kell ellenőrizni, hogy van-e a gépjármű vezetőnek kötelező biztosítása, befizeti-e az útadót, a termékdíjat és a gépjármű adót.

   Az elképzelésből jogszabály lett. Például egy liter 95-ös oktánszámú motorbenzin  ára akkor 70 forint volt a következő tartalommal: Termelői ár és kereskedelmi árrés 16,90 Ft.; Áfa és fogyasztási adó 42,40 Ft.; Kötelező biztosítási díj fedezete 3,30 Ft.; Gépjárműadó fedezete 1,70 Ft.; Környezetvédelmi termékdíj 0,50 Ft.; Útalap 5,20 Ft.

   A rendszer beindult. Igen ám, de jöttel az ellenvetések. Elsőnek a külországokból. Milyen alapon fizessek én gépjárműadót és kötelező biztosítást, amikor ezeket a hazámban már befizettem, szólt a külföldi látogató, átutazó. Aztán jöttek a közgazdászok. Egy termék árának tartalmaznia kell az előállítás költségét, a nyereséget és a közterheket. Minden más torzítja az árat, indokolatlanul befolyásolja a fogyasztást. Következtek a biztosítók. Elveszik a nyereségünket, egyenlően fizet a sok balesetet okozó és a balesetmentesen vezető ügyfél. Mi bónuszt akarunk adni a kárt nem okozóknak, ezt miből fedezzük? Majd jöttek a kiskert tulajdonosok. Benzines fűnyírógépem van, miért fizessek útadót, gépjárműadót, kötelező biztosítást? Aztán a nagy mezőgazdasági gépek  kombájnok üzemeltetői, mi nem járunk az utakon, miért fizessünk úthasználati díjat? A motorcsónakosok is tiltakoztak, valamint a gázolajjal fűtő lakosok és közintézmények.

   Ez után következtek a Magyarországra akkreditált diplomaták, akik más adónemekkel együtt gépjárműadó mentességet is élveztek. Nem is gondolná az ember, hány családi ház áramellátását biztosítja benzinmotoros áramfejlesztő. Innen is jöttek a tiltakozások. Továbbá az ipari vállalkozások, csiszoló műhelyek, ahol a benzint fémalkatrészek tisztítására használják. Végül az Ár- és Piac c. folyóiratban megjelent egy írás „Idegen elemek a motorbenzin árszerkezetében" címmel , összefoglalva valamennyi ellentmondást.

   Ez után az üzemanyagok árában beépített adókról és díjakról szóló jogszabályt hatályon kívül helyezték.

Láng Róbert