Emlékezés Az Euroastra Alapítójára Dr. Pósvári Sándorra

Néhai Dr Pósvári Sándor, az Euroastra Alapító főszerkesztője Pósvári Sándor fõszerkesztõ, gépíró, grafikus stb. sajnos csak volt. Ő az akitől megörököltem az Euroastrát tragikus halála után. Amikor ezt az interjút adta, akkor már viszonylag kevés volt hátra életéből. Sajnos. Archivumunk mélyéről került elő ez a cikk, mert ennek webes változata is elveszett a régi astra adatainak pontosan 1 év és 43 hét előtti pusztulása előtt. Így újra közzétesszük. Talán látja Odaföntről, hogy nem felejtjük.

Pósvári Sándor: "…egyszerûen "ráérzek" a dolgokra"

Egy kalandos életút felén

Az internet-guruként ismert Pósvári Sándor ez euroASTRA tulajdonos-fõszerkesztõje . Amikor az életérõl kérdeztem, örömmel kezdett mesélni: "Gyerekkoromban állatorvosnak készültem, de atletizáni kezdtem és 100-on serdülõ bajnok lettem. Ott maradtam. Sok bajnokság, verseny, edzõtábor. Érettségi elõtt a TF-re jelentkeztem – hívtak is -, de apám szívinfarktusa miatt nem mehettem nappalira. Segédmunkás lettem TF-hallgató helyett, a BKV 06-os raktárában dolgoztam. Ekkor a Honvéd ajánlotta, menjek sportszázadba. Le kellett tudni a hadsereget, elmentem. 2 évig a Flotillánál, a Magyar Haditengerészetnél loptam az idõt és matrózként szereltem le. Fegyverem nem volt, számunkra a szolgálat az edzés volt".

Utána, mint oly sokunk életében, a továbbtanulás következett. "Közgázra sajátos politikai nézeteim miatt nem vettek fel (ebben része lehetett annak is, hogy az 1972 március 15-i tüntetések mindegyikén "hiánytalanul" részt vettem – nyilvántartásba vettek). Ennek következtében elvégeztem egy kiegészítõ közgazdasági szakközepet – történelembõl soha nem vettek volna fel -, majd a Közgázra jelentkeztem – de már pg-bõl felvételiztem a történelme helyett, ahova 20-ból 18,5 ponttal fel is vettek. Az egyetemen UV nélkül jutottam túl, estin ez állítólag ritka.

Közben volt a Fortran. 2 hét alatt megettem a könyvet, a 20 perces nagyszünetben 2 vizsgafeladatot csináltam meg, miközben a vizsgán egy példára 2 órát adtak. 1983-ban a Magyar Postánál láttam elõször "számítógépet" – ZX-Spectrumnak hívták. 10 perc múlva megmutattam fõnökömnek, én akkor már kezelni tudtam."

De vajon honnan jött a tudomány? "Megmagyarázhatatlan módon egyszerûen "ráérzek" a dolgokra. De csak a szoftvereknél, hardver nem érdekel; mindig kín, ha azzal is kell foglalkoznom.
A C-64 volt a nagy áttörés. Akkoriban sokat jártam fogorvoshoz, sokat kellett várni. Tudtam, jön a C-64, ezért a várószobában megtanultam a C-64 Basic nyelvét. Gép még nem volt, de a Posta fenntartási tevékenység elemzõ szoftverét már megírtam. 2 nappal a gép érkezése után már mûködött is. Az MPS 801-esen már pontos táblázatokat nyomtattam – igaz, az oszlopok még eléggé az ökörpösre emlékeztettek.
Elkezdtem a Számítástechnikai Közgazdász továbbképzést is, de tanulmányaimat megszakítottam.
Ekkor már 5 programnyelvbõl tettem vizsgát, sok programot írtam-fejlesztettem. De a szakközgazdász továbbképzés nagyon unalmas volt. Nem csoda: a Közgázon VT600-as volt, nekem meg IBM 286-osom – igaz, akkor már az Magyar Villamosmûvek-nél dolgoztam. Beleszerettem a táblázatkezelõkbe, nagy sikereket értem el, megbecsültek, minden technikai kívánságomat kielégítették. Ekkor kapcsolódtam elõször "hálózatra". Telefonon összekötöttük a saját gépemet a Villamosmûvek számítóközpontjával. Késõbb a cég MIS projectjében vezetõ szerepet kaptam. A Price Waterhouse és az Ontario Hydro volt a partnerünk. Meg is hívtak Kanadába. 6 hét alatt 2 óceánt és nagyon sok számítástechnikát láttam. Ez 1988-ban volt, s ekkor végképp elköteleztem magam a gépi alkalmazások mellett."

Persze az élet nem csak a számítógépek körül forgott. "A rendszerváltás idején kõkeményen politizáltam SZDSZ szinekben. A politika nem nekem való, ezért felhagytam ezzel és az MVMT-vel is, és egy házasságközvetítõ irodát nyitottam. Arra gondoltam, hogy szubjektív és számítástechnikai elemekkel keresek partnert. 3 hónap múlva bezártam – úgy láttam, szélhámosság lenne, ugyanis 3 nõre 1 férfi jutott a jelentkezõk közül. Ezután a Magyar Rádió Gyermekkórusának lettem a mendzsere. CD-ket csináltattam, támogatókat szereztem, elvittem a gyerekeket Dijon-ba, Bern-be, kétszer felléptünk a Notre Dame-ban, a Mátyás templomban és egymagam szerveztem a Wiener Sengerknaben koncertjét is a Kongresszusi Központban."

Aztán Sándor ismét visszatért a számítógépek világába. "Egy kormány-alapítvány programigazgatója lettem. ISO 9000-rel, TQM-mel és kisvállalkozásfejlesztésel foglalkoztam. Úgy véltem, kell csinálnom egy kisvállalkozást is ahhoz, hogy testközelbõl lássam a dolgokat. Ez lett az euroASTRA. Voltak sikereim, elsõ magyarként meghívtak elõadást tartani a magyar kisvállalkozásokról az EU kisvállalkozói konferenciájára is. Hazahoztam Brüsszelbõl egy projectet, 80% valós technikai támogatás volt benne, szemben az akkor szokásos 10%-kal."

De az élet könyörtelen, nem csak jót, rosszat is hoz. "Történt egy üzemi baleset: Szegeden voltam hivatalos úton, mikor piros lámpánál várakozva belém szállt egy hölgy hátulról úgy 80-al. Azóta 3 gerincsérvem van, mûteni nem lehet – nyak, hátközép és derék. Az orvosk 67 %-ra rokkantosítottak.
Az alapítvány után a vállalkozást folytattam – bár egy évig még betegállományban voltam -, pecséteket terveztem és szállítottam pl. a Pénzügyinisztériumnak, az Igazságügyminisztériumnak, és több önkormányzatnak is. UV-s pecsétek voltak, gyakorlatilag másolhatatlanok. Ezt szerettem volna tovább kamatoztatni, amikor leszerzõdtem egy, állítólag nagy ügynökhálózattal rendelkezõ Kft-vel. Bomba üzletnek gondoltam, de tévedtem. 4-5 "ügynök" nagyon kevés az országos hálózathoz. Rokkantnyugdíjas lettem 67%-kal, azt gondoltam, ez a kánaán, mert a nyugdíj mellett kereshetek az euroASTRA Internet Magazinnal."

Aztán jött még egy utazás: "1995-ben meghívtak Madridba. Olyan programozókat kerestek, akiket rajtam keresztül láttak volna el munkával. Kevés szabadidõmben HTML-eztem is egy keveset odakint, majd amikor hazajöttem, mindjárt kaptam egy megrendelést, de ráfizetéses lett az elsõ bolt. Késõbb sok page-et csináltam és jogtiszta, általam vásárolt szoftverekkel.
Aztán jött a Bõs-Nagymaros Hága-i tárgyalása. Amerikai ismerõseim szóltak: nincs egyetlen magyar honlap sem, amely a Hágai Perrel foglalkozna, csinálhatnék egyet. Elkészült. Magyarországon több szolgáltatót kerestem meg, hogy feltehessem a netre, de mindenhol elutasítottak, ill. pénzt kértek, holott ez egyértelmûen egy "közhasznú" site volt. Végül a Soros Alapítvány akkor induló C3-as szervere segített, a GREENPOINT volt az elsõ 'civil' oldal a C3-on."

Ekkor fontos döntés született: "Elhatároztam, hogy bérlek egy szerver-helyet San Franciscoban – ott a legolcsóbb és nincs "domain karbantartási díj" – és regisztráltatom a http://www.euroastra.com/ domaint. Ha pedig az embernek van 25 megája a neten, akkor töltse azt ki valamivel. Ez ma az euroASTRA Internet Magazin."

És megint közbeszólt a sors, de Sándort nem olyan egyszerû letörni. "1998 októberében 40%-ra "javították" rokkantságomat az orvosok. Errõl a gerincem nem tud, viszont nyugdíjat nem fizetnek, így hát itt a NAGY ÉLET. Oktatok néha, írok néha, fizetnek is – néha.
Pázmándra 1998 szeptemberében költöztünk. Egy pályázat megnyerése után csináltam a faluban egy Teleházat, 4 milliós berendezést helyeztünk üzembe áprilisban. Verõfényes szombati nap volt, amikor az üzembe helyezéssel végeztünk, hétfõn a polgármester lecseréltette a zárakat. Az 5 éves szerzõdésünket júniusban indoklás nélkül felmondta. De mi legyen a gépekkel? A Teleház Szövetség tárgyalásokat javasolt, de lehet úgy tárgyalni, hogy kizárnak valahonnan, elveszik értékeidet, nem fizetik ki addigi, zsebbõl elõlegezett költségeidet, aztán azt mondják: na most már tárgyalhatunk!? Pedig High-tech a cucc, a teljes falu kaphatna rajta keresztül Internet szolgáltatást. Ez lenne a jövõ útja."

Vajon mik a vágyai? "Egy szerencsés URL fellelése után megvásároltam a http://velencei.to/ és a http://hungary.cc/ domait is. Itt tartunk most: az euroASTRA és a http://velencei.tÃ³/ sikeresen üzemel. Most pedig megkezdtem a http://hungary.cc/ Politikai Hetilap fejlesztését. Szeptemberben már politikai vitákat folytathattok ott..-)))) – de ezt követõen társakat kell keresnem. Nagyon sok a munka, szívesen csinálom, de nem jut idõ pénzt keresni. Ma egy kicsi – de talán értékes – tartalomszolgáltatás nagyon sok pénzt hoz – a telefontársaságnak. Mi viszon szegényedünk, a szó legszorosabb értelmében. Isõt kell nyernem, miközben a lapok színvonalát emelem. Ezt csak társakkal tudom megvalósítani.

Nem adom fel és egyre inkább hiszem, hogy elõbb-utóbb "magasabb" helyeken is ráébrednek az Internet erejére. Azonban kicsit elkedvetlenít az a "szigor" amit a "szerzõi jogok védelme" jelszóval egyes hatóságaink – és más szervezetek – mûveltek az utóbbi egy évben. Rengeteg a félreértés, a jog és a rendõrség még nem készült fel a XXI. Századra. Talán egy alulról szervezõdõ és "odafent" elismert Internetes érdekvédelmi szervezet, mondjuk az általunk összehozott MIME, vagy még inkább egy leendõ Internet-Kamara segíthetne. Talán."

És a közeljövõbeli tervek? "Elõrehaladott tárgyalásokban vagyok több olyan befektetõ csoporttal, akik a magyar Internet piacon jelentõs vállalkozásokat mûködtetnek. A jelenlegi helyzet szerint rövidesen megállapodásra juthatunk a hogyanban és a mikéntben.
A magyar Internet piacon megindult a pénz. Új szolgáltatással betörni nem, vagy alig lehet. Én viszont nem tudom tartósan magas színvonalon üzemeltetni a három szolgáltatást ha egyedül csinálom tovább. Elõtérbe kerül a szponzor szerepe, felértékelõdik a már bevezetett szolgáltatások értéke. Közeledik a Matáv-koncesszió vége. Végre sok lelkes kis csapat találja meg megélhetését értelmes, mások számára hasznos munkával az Interneten. Remélhetõen a gyorsan kb. tízszeresére növekvõ felhasználói oldal legnagyobb örömére. Az Internet mindenkinek segíteni fog az egyéniségéhez, érdeklõdéséhez legjobban illõ oldalak felfedezésében, a munkában, a kapcsolatépítésben, a kommunikációban. Öröm lesz Internetezni, sok szép és tartalmas oldalban lelik majd kedvüket a felhasználók, így pl. az euroASTRA-ban is."

A jelen tehát bizakodásra ad okot. Sándor nagyszerû végszóval zárja beszélgetésünket: "Azt gondolom, 1983 óta 1-2 évvel megelõzöm koromat. Minden bejön amit kitalálok, minden gyümölcsözik – csak mindíg másoknak. Le kéne állni? Pihenni? Nem, nem fáradok. Hajtok."

Kéner Eszter
bestee@westel900.net