EtnoMobil 2.0 újra él
10 perc olvasás
Múzeum a weben, ahol az EtnoMobil 2.0 újra él és aktívabb, mint lánykorában! A Néprajzi Múzeum bemutatja: Múzeum a weben! EtnoMobil 2.0 a Néprajzi Múzeum és a MaDok-program új virtuális kiállítása és interaktív kampánya.
Múzeum a weben, ahol az EtnoMobil 2.0 újra él és aktívabb, mint lánykorában! A Néprajzi Múzeum bemutatja: Múzeum a weben! EtnoMobil 2.0 a Néprajzi Múzeum és a MaDok-program új virtuális kiállítása és interaktív kampánya.
A Néprajzi Múzeum és a MaDok-program évek óta kísérletezik a múzeumi gyűjtemény és a gyűjteményen túli világ (képek, szövegek és látogatók) aktív összekapcsolásával. Korábbi projektek tapasztalataira épülő fejlesztés eredményként elkészült az EtnoMobil 2.0 interaktív múzeumi weboldal. Az új EtnoMobil 2.0 archívum és aktív feltöltő felületet is egyben, amelyen egybegyűjtve láthatók a mobilitással kapcsolatos korábbi és egészen frissen feltöltött képek, személyes történetek, ismerős és ismeretlen helyszínek és helyzetek.
Az EtnoMobil 2.0 központi témája továbbra is a mozgás és a mobilitás, és ezek változatos személyes dimenziói. Mit mesélnek saját hétköznapi tárgyaink és történeteink a mozgás szabadságáról, az állandóan magunkkal hurcolt túlélőkészletekről? Sétálunk, kerekezünk, autózunk vagy tömegközlekedünk inkább? Van-e úti emlékünk és úti kabalánk? Ezer meg ezer történet, mindenkié más okból fontos, másért érdekes. Ez az a hely, ahol bárki megoszthatja másokkal saját mobil tárgyait és történeteit!
http://www.etnomobil.hu/tortenetek
Aki kedvet kap ahhoz, hogy személyesen is gyarapítsa a virtuális mobilitás gyűjteményt, válasszon egyet saját tárgyai közül és meséljen róla! A megjelentetéshez mindössze egy tárgyfotóra és a tárgyhoz kapcsolódó rövid történetre van szükség, amit könnyen és gyorsan fel lehet tölteni az EtnoMobil 2.0 feltöltési oldalán keresztül. A regisztráció után következik a kép és szöveg feltöltés, majd egy kattintás, és kész.
http://www.etnomobil.hu/user/register
A jelenlegi projekt nem előzmények nélkül való. 2011 nyarán és őszén egy 10 négyzetméteres lakókocsis kiállítás furikázta be az országot, amelyben 17 országos intézmény működött együtt. Az EtnoMobil 2.0 kiállítás lakókocsiban bemutatott tárgyai és szövegei ma virtuális kiállításként ezen az oldalon láthatók, együtt az út állomásain helyben gyűjtött látogatói történetekkel.
http://www.etnomobil.hu/kiallitas
A további előzményeket 2009-ben kell keresni. A mobilitás iránti múzeumi érdeklődés már akkoriban szárnyra kapott, a felhívásra beérkező, az egy napi utazást elmesélő személyes történetek egy blogon gyűltek össze. Az akkori etnomobil blog és az első kampányhoz kapcsolódó kutatások szerkesztett változata nyomtatásban is megjelent a MaDok-füzetek 7. kötetében, de most már ezen az új oldalon is olvasható.
http://www.etnomobil.hu/etnomobil_2009
Utazás és mobilitás, menekülés, üzleti utazás, tanulás célú „felfedezés", kamaszok mobil tárgyai, turizmus, fesztivál, napi munkába járás, kerékpározás, tájékozódás, mozgáskorlátozottság és mobilitás, zöld út, modellezés és higiénia…
Korábban a lakókocsi szállította a történeteket, ma már minden egy oldalon olvasható. Megannyi vidám, egyszerű, elgondolkodtató, drámai vagy megmosolyogtató történet. Ahány mesélő, annyi nézőpont. Mutasd a tiéd!
Kattanj ránk! Kövesd! Tölts fel! Oszd meg! Lájkolj!
Múzeum a weben! EtnoMobil 2.0 a Néprajzi Múzeum és a MaDok-program új virtuális kiállítása és interaktív kampánya.
A kampány témája: a mozgás és a mobilitás.
Az érdekel minket, hogy saját tárgyaid közül, melyik jelenti számodra a mozgás szabadságát?
Melyik emlékeztet egy feledhetetlen utazásra?
Van-e úti kabalád, kísérnek-e tárgyak utadon nap mint nap?
Mi az, amit semmiképp nem hagynál otthon, ha messzebb utazol?
Van-e soha be nem ázó cipőd? Hasonlít-e rád a bringád?
További részletek: http://www.etnomobil.hu/tartalom/etnomobil-20
Hogy vehetsz részt?
Válassz saját tárgyaid közül egyet!
Fotózd le, és írd meg hozzá a saját történeted!
Dolgozz úgy, mintha csak elmesélnéd!
Hogy töltheted fel?
Kattints ránk: www.etnomobil.hu
Regisztrálj! http://www.etnomobil.hu/user/register
És töltsd fel a történeted!
Küldd el!
Itt olvashatod az eddig beküldött történeteket: http://www.etnomobil.hu/tortenetek
Gyűjts ihletet, meríts bátorságot!
Írt le! Fotózd le! Töltsd fel! A többi a mi dolgunk.
A kampány oldala: www.etnomobil.hu
A kampány e-mail címe: etnomobil@neprajz.hu (információ és segítség)
Egybe gyűjtöttünk mindent, és innen folytatjuk: új történetekkel, képekkel, helyekkel és helyzetekkel. Új kampánnyal. Szálljatok be szépen polírozott EtnoMobilunkba!
Írjatok, olvassatok, a többi a mi dolgunk!
Schneider Ágoston: Az én bringám
http://www.etnomobil.hu/tartalom/az-en-bringam
Ez, amelyről írok a harmadik bringám, és egyben a kedvencem is. Az a rossz benne hogy a hatos meg az ötös váltójával nem tudok menni, mert kattog. Legtöbbször a Leányfalui gombához szoktunk menni, és ott nyáron jégkrémet, de ha hidegebb van, akkor valami innivalót kapunk. De van, amikor anyával lemegyünk a Római-partra. Jövőre, már nem evvel a bringával fogok közlekedni. Következőnek egy bmx-et szeretnék. De akkor szerettem legjobban ezt a biciklit, amikor megkaptam, mert akkor még minden rendben volt vele. De valamikor még a féke is rossz volt, de azt szerencsére meg tudták javítani.
UI: Apa a szöveg hatására megjavította a bringát.
Berényi Marianna: Látens memóriadoboz
http://www.etnomobil.hu/tartalom/latens-memoriadoboz
Talán betegesnek is mondható az, amennyire nem kötődöm a tárgyakhoz. Nincsenek emléktárgyaim, fotóim, a kabbala/talizmán fogalmat csak néprajzosként tudom empátiával kezelni. Tanácstalanul állok, amikor megkérdezik, mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre. Ugye ilyenkor laptopot, bankkártyát, okostelefont esetleg mobilinternetet mondani nevetséges… Nincs kedvenc bögrém, tányérom, törülközőm, ruhám, sőt még könyvem sem. A körülöttem lévő tárgyak, amelyeket hol a trend, hol a praktikum, hol a véletlen sodor felém, teljesen összefüggéstelenül hánykolódnak az általam belakott terekben. A megmaradásukra nincs törvény, a nálam eltöltött időnek csak a használhatóságuk vagy az én trehányságom szab határt. Így aztán nem könnyű olyan tárgyat előbányászni, ami nincs mindenki táskájában. Kivéve talán egyet. Aminek a megmaradásában a már említett trehányság és praktikum játszott közben.
Jól emlékszem, hogyan került hozzám. Két pici babám volt, ennek ellenére nem múlhatott el a férjem és nélkülem az akkor még Pepsi Sziget. Mi is történhet ilyenkor két koncert között egy pelenkák közül kiszabaduló párral? Talán a tudatalatti, talán a hekkelési vágy hajtott bennünket – véletlenül a terhesség megelőzésre kapacitáló sátorban találtuk magunkat. Ki is töltöttünk ott valami tesztet, és jutalomból kaptunk egy kis csomagot. Volt benne minden, ami az intimitással és a higiéniával kapcsolatos. Egyből megtetszett az a kis trendipiros műanyag tok, amiben apró szappanlapocskák voltak. Könnyedén kihúzhatunk belőle egyet, hogy bárhol tisztára moshassuk a kezünket. Főleg kis gyerekkel. Milyen praktikus! – gondoltam. És egyből kunyeráltam többet. Hogy miért van belőle még mindig a táskámban egy dobozzal lassan 10 év elteltével, úgy hogy nem utántölthető? Jó kérdés. A nem túl gyakori selejtezést mindig megússza, mert praktikus, és bármikor jól jöhet. (Tényleg! Jött is már jól néhányszor.) Az is benne van, hogy még mindig tetszik a színe, a formája. Vagy a szappanlapok illata. Vagy talán az az oka, hogy már szinte mindenütt van szappan, ahol megfordulunk? Esetleg azért, mert ahol nincs szappan, ott víz sincs, és a nedves törlőkendő felülírja a mobil szappantartót? Vagy talán nekem is szükségem lenne emléktárgyra, ezért a szappanlapocskák látens memóriadobozként ücsörögnek nálam a végleges elismerésre várva?
Greznár Tamás: Radiofon
http://www.etnomobil.hu/tartalom/radiofon
Hosszú volt az éjszaka, vigyázva, hogy a többieket ne zavarjam horkolásommal, éberen aludtam, de azért így is egyszer kétszer hallottam, hogy kétségbe esve sziszegi valaki: Tamásssssssssssss…
Végre reggel lett, és indulhattunk vissza a vásárba! Már látszottak rajtunk a többnapos utazás és sétálás, éjszakai bulizás a Széki sátorban, stb… nyomai. Valahogy nem volt már akkora a lendületünk, de mentünk rendületlenül. Előző nap mindent körbe jártunk, megcsodáltunk, nézegettünk, tapogattunk. Itt is, ott is feltűntek népviseletek, furcsa szentképek, gyermekkorunk játékai, sosem látott régiségek és annak tűnő értéktelen kacatok. Utolsó nap. Minden árus kétségbeesetten próbál megszabadulni az idehozott portékájától, minden turista és vásárló kétségbeesetten igyekszik elkölteni azt a pár lejt, ami még a zsebében maradt. Mi is gyors léptekkel haladunk a sorok között. Nagy a tét! Meg kell találnunk a tegnapi serbet árust. Emesével magas röptű vitákat folytatunk arról, hogy mi is az a serbet, de mindig csak oda lyukadunk ki hogy, fogalmunk sincs róla 🙂 Ám ennél sokkal fontosabb, hogy hol az árus, aki áfonyapálinkát is árul!
Olyan sorok között haladunk ahol tegnap nem is jártunk. Vagy mégis? Ezen jókat vitatkozunk, nevetgélünk. Sehol egy serbet árus 🙁 Biztos hazamentek… Feldolgozhatatlan tragédia lenne, ha nem kapnánk áfonyapálinkát.
És akkor megláttam! Ott állt egy XVII. Kolompár Lajos stílusú szék, és egy teljesen eredeti kínai antik műmárvány virágtartó között. Egy dodgem autó alakú rádió! Azonnal a kezembe vettem, óvatosan, nehogy azt higgyék, meg akarom venni. Az eladó rezignáltan üdvözölt, és mivel látta, hogy hülye magyar turista vagyok, csak ennyit mondott: Rádiofon! Csodás volt ez a rádiofon, minden porcikája ép és eredeti. Egyenesen a hatvanas évekből. Bekapcsoltam, megszólalt. Tekergettem a kormányát vadul szörfözve a sávok között, össze-vissza szólt mindenféle adó, magyarul, románul, angolul.
Közben készültek a fényképek, és illendőségből meg kellet kérdeznem, hogy mennyibe kerül? Vártam a csodát, pedig tudtam, hogy ez most nem filléres dolog lesz. Túlságosan látszik rajtam a lelkesedés, ezért biztos nem fog alacsony árat mondani a tapasztalt kereskedő. A csoda elmaradt. Olyan árat mondott, amiből egy hétig jól érezhettük volna magunkat a székiek sátrában. Le kellett tennem. Azért kicsit még csavargattam a hátsó lámpáit, amivel a hangerőt lehetett állítani. Nehezen, de otthagytam. Arccal előre az áfonypálinka felé! Erősek vagyunk, célunk van, nem ragadhatunk le holmi rádiofonoknál!
Ahogy mentünk körbe-körbe az egyre fogyatkozó árusok között, mindig rá lehetett látni valamilyen szögből arra a kereskedőre. Néha élesen, néha csak halványan, és sokszor takarásban, de állandóan oda vonzotta a szemem. Eldöntöttem: ő már az én rádiofonom, és jövőre biztosan elmegyek a körösfeketetói vásárba, és megveszem. Ha addig nem adják el…
Hopp! Emese! Ott egy serbet árus!!!
Az EtnoMobil 2.0 új kampány elérhető a Néprajzi Múzeum honlapján keresztül: http://www.neprajz.hu/tartalom.php?menu2=634
NÉPRAJZI MÚZEUM
Budapest V., Kossuth Lajos tér 12.
NYITVA: 10:00 – 18:00, hétfőn zárva
Lantai József
