„Ez Egy állati Jó Hely!" – EUROASTRA

A most megnyitott házak bronz térképe

„Ez egy állati jó hely!" – mondta néhány évvel ezelőtt Ráday Mihály a rádióban, Persányi Miklóssal készült riportjában. Az akkori megállapítás ma is igaz! Újjászületnek a műemlékek.

A most megnyitott házak bronz térképe

Két különleges épületet „Régi-új" állatházakat nyitottak meg kedden – 2010-09-21-én – délelőtt a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A háborúban elpusztult házakat eredeti szépségükben, korszerű kivitellel az Európai Uniós Fejlesztési Alap társfinanszírozásával építették újra. A Bivalyház, illetve Régi Zsiráfház nevet viselő állatházak eredetileg 1912-ben épültek Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint, amiket a második világháborúban azonban lebombáztak, sajnos a bennük elhelyezett állatokkal együtt. Helyettük az 1960-as években teljesen új ám a műemléki környezetbe egyáltalán nem illeszkedő, modernista állatházakat építettek. Az elmúlt csaknem fél évszázad során ezeket az állatházakat ismerhette a közönség Zsiráfházként és Bölényházként. A műszaki és állattartási szempontból is elavult épületek az idei év elején lebontásra kerültek és helyükre az eredeti tervek felhasználásával visszaépítették az elpusztult állatházakat. A műemléki szempontok figyelembe vétele mellett úgy alakították ki az épületeket, hogy azok a korszerű állattartási követelményeknek is megfeleljenek.



A megnyitó	Bivalyház	Zsiráfház

Az ünnepélyes megnyitón Persányi Miklós a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója üdvözölte a vendégeket. Avatóbeszédet mondott és leleplezte az épületeket ábrázoló bronz szobrokat Dr. Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyi államtitkára,
valamint Dr. Szűcs Lajos, a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke.

A 2010-es évvel kezdődően jelentős fejlesztések valósulnak meg a Fővárosi Állat- és Növénykertben európai uniós pályázati források felhasználásával. A régi Bölény- és Zsiráfház eredeti tervek szerinti rekonstrukciója mellett a "Varázshegy" elnevezésű projekt keretében a Nagyszikla belsejében kialakításra kerülő komplex kiállítási és rendezvénytér kialakítása is rövidesen megkezdődik. A kép épület rekonstrukciós visszaépítése az eredeti Kós Károly – Zrumeczky Dezső féle tervek alapján készült. A műemléki részletek mellett mindkét ház korszerű, a mai kor állattartási igényeinek megfelelő kialakítású és felszereltségű, belső állattartó térrel és újjáépített kifutóegyüttessel egészült ki. Az épületek fűtését részben megújuló energia felhasználásával oldjuk meg. Az 1866-ban megnyílt Fővárosi Állat- és Növénykert ma is meglévő, műemlék épületeinek nagy részét 1909 és 1912 között, a városligeti intézmény száz évvel ezelőtti nagy átépítésének idején emelték. Bár jó részük ma is látható, némelyikük a második világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a háború után meg sem próbálkoztak a felújításukkal. Helyettük inkább teljesen új állatházakat építettek, természetesen az akkori időkben szokásos módon. Ezek az állatházak tehát egyáltalán nem illeszkedtek a műemlék épületek jellegzetes stílusához, így építészeti szempontból nagyon furcsán festettek az 1900-as évek elejének hangulatát felelevenítő épített környezetben. A kedden átadásra került Bivalyház és Régi Zsiráfház bizonyos értelemben a háborús pusztítás nyomainak végső eltüntetését jelenti, hiszen ezen állatházak helyén az elmúlt évtizedekben olyan lapos tetős, beton házak álltak, amelyeket a háború után építettek. A most átadott házak azonban megszólalásig hű másai azoknak az épületeknek, amelyeket 1909-ben Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezett a bivalyok, bölények, zsiráfok és más állatok számára. A visszaépített Bivalyházban vörös kafferbivalyok, ecsetfülű disznók, rózsás flamingók és mongúzfélék kaptak helyet. A Régi Zsiráfház egykori nyakigláb lakói 2008-ban tágasabb, új otthonukba költöztek, most a házban zebrák, törpepapagájok és keselyűfejű gyöngytyúkok kaptak helyet.

A bivalyok és más tülkösszarvúak számára Kós Károly és Zrumeczky Dezső egy terméskő lábazatú, boronafalas, zsindellyel fedett állatházat tervezett, amelyhez a XVII. századi Kalotaszeg kisnemesi házainak jellemző stílusa szolgált mintául. Az épületet, amely eredetileg a Bivalyház nevet kapta, 1912-ben adták át. Az elkövetkező években a nevét Bölényházra változtatták, az itt tartott bölények nagy jelentősége miatt. Tudnivaló ugyanis, hogy az egykor Magyarországon is őshonosnak számító európai bölény a természetből 1919-re végleg kipusztult, ám állatkerti példányai a kontinens számos pontján előfordultak még. A faj megmentése érdekében 1923-ban megalakult a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, amely az állatkerti állomány tervszerű szaporításával biztosítani tudta a faj megmentését. Ebben a tenyészprogramban – amely az első volt az állatkertek történetében – a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vett már a kezdetektől fogva. Az épületre a második világháborúban, Budapest 1944/45-ös ostromakor gyújtóbomba esett, így nemcsak maga az
állatház ment tönkre, hanem a benne lakó állatok is elpusztultak. Új állatház építésére 1963-ban került sor. A kor jellemző vasbeton állatháza létesült itt alsó szintjén istálló, felső szintjén irodák kaptak helyet. Az állatházban a bölények mellett számos más állat is élt az elmúlt évtizedekben, köztük kafferbivaly, hód, mendeszantilop, a legutóbbi időkben pedig orrszarvú is. 2010-ben a Varázshegy projekt keretében az egész épület lebontásra került, s a helyén a második világháborúban elpusztult, Kós Károly tervezete Bivalyház épült vissza, ám megmaradt a ‘60-as években mélyített, istállóknak otthont adó pincetér is. A hasonlóság persze elsősorban az épület külső megjelenésére vonatkozik, a kivitelezés és a belső terek kialakítása azonban már a jelenkor állattartási igényeinek megfelelően történt. Külön figyelmet érdemelnek a boronafalakba rejtett, kívülről alig látható világítóablakok. Az 1963-as épület alapjainak felhasználásával megmarad a földbe süllyesztett alsó szint is, így a környező kifutórendszerekhez végső soron egy kétszintes istállóépület csatlakozik. A belső tér erénye az alaprajzi rendszer rugalmassága: az egyes istállórészek könnyűszerrel összenyithatók vagy elválaszthatók a mindenkori állattartási, elkülönítési, összeszoktatási igényeknek megfelelően. A Bölényház 213 m2 összterületű, és legalább 15 ezer dupla fedésben rakott fazsindely borítja a tetejét. A boronaház jellegű emeleti rész 1100 folyóméter borovi fenyő rönkből készült. A leghosszabb rönkök 6,5 méteresek. A Bivalyházban az afrikai vörös kafferbivalyok (Syncerus caffer nanus), valamint a látványos megjelenésű ecsetfülű disznók (Potamochoerus porcus) képviselik a nedves trópusi erdőségek élővilágát, külön bemutatóhelyet kapnak a manúzfélék, és a száznál is több rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) is ide költözött. Az ecsetfülű disznó a legkülönlegesebb szín-összeállítású disznó. A nyugati alfaj a vörös folyami malac nevet is viseli. Színezete élénk rozsdavörös, sörénye fehér, pofája, fülpamacsa fekete-fehér mintázatú. Ahogy minden disznó, előszeretettel turkál, dagonyázik, ahogy csak lehetősége van rá. Mindenevő, csapatokban él, élettartama 20 év. A vörös kafferbivaly kinézetre rendkívül hasonló a kafferbivalyhoz, de színezete nem fekete, hanem vöröses árnyalatú, az öreg bikák azonban egyre sötétebbek lesznek. Egyes szerzők önálló fajként, mások a kafferbivaly erdei alfajaként írták le, mert a szavannák helyett az erdőket, folyópartokat kedveli. Az emberen kívül kevés ellensége van. A leopárd és a hiéna is csak az újszülött borjakra vadászik. Veszélyeztetett faj, növényevő, csapatban él, élettartama 18-25 év.

A Zsiráfház nevű épületet Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Amíg azonban a két építész állatkerti épületeinek többsége a „fatornyos", kalotaszegi népi építészetet idézi, a zsiráfoknak szánt épület stílusában inkább az állatok eredeti őshazájára utalt. A keleties elemeket szecessziós felfogásban ötvöző állatház 1912-ben nyílt meg, s kezdetben négy zsiráfnak adott otthont. A két világháború közötti időszakban nem voltak folyamatosan zsiráfok, ilyenkor átmenetileg antilopokat és más patásokat, például zebrákat tartottak az épületben. A második világháború alatt azonban bombatalálatot és számos lövést is kapott, s a benne lakó állatok is elpusztultak. A háború után az épület sokáig romosan állt, majd lebontották. A helyére emelt új ház építése 1964-65- ben zajlott. A zsiráfok mellett az évtizedek során más állatok, így dorkász gazellák, orangutánok, fakúszó sülök és szurikáták is helyet kaptak az épületben. Az épületből 2008-ban költöztek át a zsiráfok a Szavanna komplexumba, ahol jelenleg is láthatóak. Ezután elsősorban a zebrák és a kaffer szarvasvarjak
férőhelyeként működött. 2010-ben a Varázshegy projekt keretében a 45 éves, teljes egészében felújítandó épület lebontásra került, és helyette eredeti megjelenésben, de korszerű kivitelben újra felépült az a Kós Károly és Zrumetczky Dezső tervezete állatház, amely eredetileg 1912 és 1945 között állt ezen a helyen. A kivitelezés során nagy figyelmet szenteltek a
részleteknek: az asztalos munkától a vasalatokon át az épületet díszítő fémoxid mázas kerámiákig minden a XX. század elejének szecessziós stílusát, hangulatát idézi fel. A patinás külső korszerű megoldásokat rejt: az épületet a leendő Varázshegyi kiállítótérrel együtt környezetbarát és energiatakarékos, termálhőn alapuló, keringetett melegvíz fűti majd. A Zsiráfház alapterülete: 172 m2, antilopfejet mintázó vörösréz csúcsdísze a 17m magas torony tetején található. Az egyedi művészeti alkotást Mónus Béla készítette. A torony kőpárkánya 8 tonna összsúlyú mészkőtömbökből került kialakításra. A Zsiráfházat 487 db eozinmázat utánzó, fémoxid mázú kerámialap díszíti. A majolika lapokat egyedileg, korabeli fényképek alapján tervezte és legyártotta Égető Emese és a Korall Csempe. A Zsiráfház eredeti méretben visszaépített 4,80m magas és szárnyanként 1,30m széles tömör tölgyfaajtaja szárnyanként 250 kg. Az újra felépített Régi Zsiráfházban, illetve a hozzá tartozó kifutórendszerben az alföldi zebrák (Equus burchelli) jelentik a fő látványosságot. Rajtuk kívül a közismert gyöngytyúk rokonságába tartozó, kékes színben pompázó keselyűfejű gyöngytyúkokkal (Acryllium vulturinum), illetve különféle törpepapagáj-fajokkal ismerkedhetnek a látogatók. A zsiráfok – bár száz éve eredetileg nekik tervezték az épületet – természetesen maradnak a 2008-ban elkészült sokkal tágasabb Szavanna komplexumban.

Az újra felépített állatházak megnyitójával egy időben mutatták be Kovács Zsolt Az európai bölény múltja, jelene, jövője című könyvet, amely a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi könyvsorozata 4. köteteként jelent meg. A hazai vadfauna legnagyobb testű – napjainkra az ország területéről már kiveszett – képviselőjéről szóló könyv nemcsak az állat természetrajzát ismerteti meg az olvasókkal, hanem szól a Kárpát-medence egykori bölényállományáról, illetve azokról a bölényvédelmi erőfeszítésekről, amelyekben a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vett. A szerző számos ritka, esetenként korábban nem is publikált, eredeti dokumentum felkutatásával a fajról szóló egyik legteljesebb magyar nyelvű monográfiát állította össze, amely hiánypótlónak számít a hazai szakirodalomban.

Az írás elején idéztem Ráday Mihályt, aki nagyra értékelte a Fővárosi Állat- és Növénykert törekvéseit, ezért végezetül még egy mondat tőle: „Minden nagyszerű, de ezt már a Város és Faluvédők Szövetsége a Podmaniczky-díjjal elismerte, hogy ami itt folyik az az épített örökség fantasztikus gondozása, helyreállítása, megóvása és azt hiszem ez nagyon fontos."

Lantai József