Felelősek vagyunk a városért! – felszentelték az újpalotai templomot

December 27-én, szombaton délután 4 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelynek keretében Urunk színeváltozása és Boldog Salkaházi Sára tiszteletére felszentelték az újpalotai templomot. A szentmisét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatta be Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekkel, Udvardy György és Székely János esztergom-budapesti segédpüspökökkel, valamint az egyházmegye papságával együtt.

December 27-én, szombaton délután 4 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelynek keretében Urunk színeváltozása és Boldog Salkaházi Sára tiszteletére felszentelték az újpalotai templomot. A szentmisét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatta be Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekkel, Udvardy György és Székely János esztergom-budapesti segédpüspökökkel, valamint az egyházmegye papságával együtt.

„Örömmel tapasztaltuk, hogy itt, a lakótelepen sokak szívében él a vágy és az igény, hogy templomuk legyen. A '90-es évek elejétől a volt pártház nagytermében rendszeresen voltak szentmisék, kialakult, megerősödött az évek során a helybeli hívőközösség. De érezte egész Egyházmegyénk is – különösen a plébániai misszió idején és a 2007-es Városmisszió alkalmával -, hogy felelősek vagyunk a városért, hogy a lakótelepek hétköznapi szürkeségében meg kell mutatnunk láthatóan Krisztust, aki jövőt és reményt ajándékoz nekünk" – fogalmazott szentbeszédében Erdő Péter bíboros. Megemlékezett Boldog Salkaházi Sára, „a szolgáló szeretet budapesti vértanújának" halálévfordulójáról: „Tekintsünk fel ebben a templomban mindig az ő alakjára, kérjük a pártfogását nehéz időkben, hogy hiteles keresztények, érző szívű, bátor emberek lehessünk."

„Isten jelenléte nemcsak kimondhatatlan öröm, hanem maga a boldogság, amelyről azt kívánjuk – mégpedig ösztönösen és elemi erővel -, hogy soha ne érjen véget. Végtelenbe tekint az ember lelke. Halhatatlan, örök életre hivatott minden ember. Vágyainkat igazán akkor töltheti be az Istennel való közösség boldogsága, ha örökké tart. De már itt, a Földön megérezhetjük ennek előízét. Itt, a templomban, Krisztus asztala körül, és a tabernákulum előtt" – folytatta szentbeszédét Erdő Péter bíboros a templom másik titulusáról, Urunk színeváltozásáról szólva.

Erdő Péter bíboros prímásErdő Péter:
Szentbeszéd Budapest-Újpalotán
A Boldog Salkaházi Sára Templom felszentelésén
2008. december 27.
(Neh 8,1-10; 1Kor 3,9-17; Lk 19,1-10)

1) „Ez a nap szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek" (Neh 8,10). Isten a mai napon örömet ajándékozott nekünk. Örömet Budapest, különösen Újpalota népének, és örömet egyész magyar katolikus közösségünknek. A karácsonyi időben évről évre boldogan énekli az Egyház: „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten". A Betlehemi Gyermek megszületése óta Isten különlegesen is közel van az emberiséghez. Ő, aki jelen van az egész világban, hiszen „mindenek fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van", személyesen, sugárzó erővel lép közénk Krisztus személyében. Azóta az Istennel való találkozás fizikai értelemben is új jelentést kapott. Találkozhatunk Istennel az imádságban, a teremtett világ hívő szemléletében, a Szentírás könyveinek olvasásában, de Krisztus személyében Isten már nemcsak jelek és hírnökök által, hanem Fia által szól hozzánk, és lakást vesz közöttünk.

Amikor Jézus szenvedése előtt a gyönyörű Jeruzsálemi Templom pusztulását megjövendöli, azt is mondja: „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt" – csak később értették meg a tanítványok, hogy saját testének templomára gondolt. Nincs tehát a földön szentebb hely Krisztus Testénél, nem találkozhatunk közvetlenebbül Istennel másutt, mint Krisztusban.

Krisztus Teste pedig az Eucharisztiában áldozat, táplálék, lakoma, és szent jelenlét, ha a tabernákulumban őrizzük a Legszentebbet. Ettől szent hely a keresztények temploma, mert itt mutatjuk be a legszentebb Áldozatot, itt vesszük magunkhoz Krisztus Testét, itt részesülünk szentségeiben, és itt borulhatunk le az Oltárisztentség előtt. Isten láthatatlan és anyagtalan, időtlen, és felette áll a térnek. Megtestesülésével azonban belépett a térbe és az időbe, megvalósította a nagy találkozást a Teremtő és a teremtett világ között. Ennek a nagy találkozásnak a szentélyei a keresztény templomok. Erőforrások tehát, amelyek rendezik, sugárzóvá teszik egy-egy közösség életét. Tornyuk keresztje az ég felé mutat, fölemeli a tekintetünket, és Isten magasából bizalommal, értelemmel, értékkel tölti meg hétköznapi életünk világát.

2) 1969-ben kezdődött az újpalotai lakótelep építése. Nem tervezett akkor ide senki templomot. Sokan talán úgy gondolták, mire a lakótelep megépül, nem is gondol majd senki a templomra, nem lesz arra többet szükség. De Isten „oktalansága bölcsebb az embereknél, és gyengesége erősebb az embereknél". Ma sokan azt kérdezik, hogyan lehet rehabilitálni, korszerűsíteni ezt a hatalmas lakótelepet. Új templomunk pedig azt mutatja, hogy Jézus Krisztus személye mindig korszerű, és éppen ezért, ahogyan a felejthetetlen II. János Pál pápa mondta: az Egyház él, az Egyház fiatal. Örömmel tapasztaltuk, hogy itt, a lakótelepen sokak szívében él a vágy és az igény, hogy templomuk legyen. A '90-es évek elejétől a volt pártház nagytermében rendszeresen voltak szentmisék, kialakult, megerősödött az évek során a helybeli hívőközösség. De érezte egész Egyházmegyénk is – különösen a plébániai misszió idején és a 2007-es Városmisszió alkalmával -, hogy felelősek vagyunk a városért, hogy a lakótelepek hétköznapi szürkeségében meg kell mutatnunk láthatóan Krisztust, aki jövőt és reményt ajándékoz nekünk. Ezért gyűjtést is rendeztünk Egyházmegyénkben e templom építése javára. Erejéhez mérten minden egyházközség hozzájárult ehhez a munkához. Hálásak vagyunk a német Renovabis segélyszervezetnek is, amely különösen a templomhoz csatlakozó egyéb épületrészek kialakítását támogatta. Köszönettel és elismeréssel adózom az itteni paptestvéreknek és hívőknek, akik szintén kivették részüket a templom megépítéséből, és tudom, hogy a berendezés és a környezet alakításának további munkáiban is meg fogják tenni mindazt, ami ennek a szép templomnak a környékét otthonossá varázsolja.

3) A templom elsősorban Isten háza, szent tér, szakrális tér. Kriszus szentségi jelenlétén kívül templomainkat egyes szentek különleges tisztelete is jellemzi. Ősi keresztény szokás volt, hogy a vértanúk sírján, vagy annak közelében mutatták be a szentmiseáldozatot. Nekünk, itt, Budapesten van egy új, saját vértanúnk, Boldog Salkaházi Sára, akinek ma a halálozási évfordulójáról emlékezünk meg. Sára testvérről, a szolgáló szeretet budapesti vértanújáról eddig még egyetlen templomot sem neveztek el, hiszen boldoggá avatása óta új templomot még nem is szenteltünk városunkban. Tekintsünk fel ebben a templomban mindig az ő alakjára, kérjük a pártfogását nehéz időkben, hogy hiteles keresztények, érző szívű, bátor emberek lehessünk. És elmélkedjünk el az ő példájáról. Hiszen ő a szociális szeretetnek, a gyakorlatias, segítő szeretetnek a szentje, és ugyanakkor szinte misztikus magasságokban járó, emelkedett lélek is. Krisztusról írott legendái felvillantják egyéniségének ezt a misztikus vonását. Sára testvér külön ünnepélyes imádságban ajánlotta Istennek az életét a Szociális Testvérek Társaságáért. Ott élt benne a vágy, hogy áldozat lehessen, hogy csatlakozzék Krisztus áldozatához. És az ilyen imádságot félelmetes és megrendítő módon, sokszor szó szerint meghallgatja az Isten. Kérjük Sára testvér közbenjárását hívő közösségünkért, városunkért, egész népünkért, hogy minden aggasztó folyamat, minden keserű érzés ellenére se hagyjon el minket az Isten, Szűzanyánk pedig, aki visszavonhatatlanul Nagyasszonyunk és Pártfogónk marad, mutassa meg anyai szeretetét irántunk.

4) E templomnak azonban van egy másik titulusa is. Ez pedig Urunk Színeváltozása. Amikor Krisztus mennyei fényességben ragyog fel tanítványai előtt, Szent Péter felkiált: „Uram, jó nekünk itt lennünk, csinálok három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet" – az örömtől ugyanis nem tudta, mit beszél. Valóban, Isten jelenléte nemcsak kimondhatatlan öröm, hanem maga a boldogság, amelyről azt kívánjuk – mégpedig ösztönösen és elemi erővel -, hogy soha ne érjen véget. Végtelenbe tekint az ember lelke. Halhatatlan, örök életre hivatott minden ember. Vágyainkat igazán akkor töltheti be az Istennel való közösség boldogsága, ha örökké tart. De már itt, a Földön megérezhetjük ennek előízét. Itt, a templomban, Krisztus asztala körül, és a tabernákulum előtt. Legyenek minél többen, akik ebben a templomban is elmondhatják: „Uram, jó nekünk itt lennünk". Egyházmegyénkben volt egy Urunk Színeváltozásának szentelt templom, mégpedig Szécsényben. Ez a templom 1993-ban a Váci Egyházmegyéhez került. Illő azonban, hogy a Színeváltozás titka itt, Budapesten is szentélyre találjon. Régi ünnep volt ez az Egyházban, de az egész nyugati kereszténység számára kötelező ünneppé Magyarországra tekintettel vált ez a nap. A nándorfehérvári győzelem örömére vezette be III. Kallixtus pápa. A győzelemben ugyanis Isten szabadító gondviselésének csodáját látták. Ebben a Gondviselésben pedig ma is bízunk. Bízunk abban, hogy nemzetünk lelki megújulásáért felajánlott imáink meghallgatásra találnak.
Ez a bizalom emlékeztet minket egy szomorú, de tiszteletreméltó évfordulóra. 1948. december 26-án, vagyis 60 évvel ezelőtt tartóztatták le Isten Szolgája, Mindszenty József bíborost, akinek szenvedései, imái, Egyháza és hazája iránti nagy szeretete világító példakép marad népünk emlékezetében.

5) Ha Krisztussal találkozunk, összetalálkozunk egymással is. Keresztény hitünk nem egyéni vélekedés csupán, hanem egy közösség élete és meggyőződése. Krisztus szent népet gyűjtött egybe, Egyházához hű marad az idők végezetéig. Hitünk tehát szükségképpen megkívánja a vallás közösségi gyakorlását, a hívő közösség összetartását, életének, szeretetének gazdagságát. Így adjuk tovább hitünket, így mutatkozhat meg annak életet és világot formáló, értékekkel gazdagító ereje. Új templomunk tehát a reménynek, az összetartozásnak a jele, az itt élő emberek egész közössége számára. Tisztelettel köszönjük meg a kerületi Önkormányzatnak, hogy a telket biztosította ennek a templomnak a létrejöttéhez. Meggyőződésünk, hogy ezzel az új templommal az egész kerület élete is gazdagabbá, emberibbé válik.

Isten áldja meg Újpalota egész népét, segítse mindazokat, akik ebbe a templomba hittel és nyitott szívvel járnak, áldja meg mindazok munkáját, akik Isten házáért és a hívő közösségért, embertársaik javára készek dolgozni és imádkozni.

Boldog Salkaházi Sára – könyörögj érettünk!

Ámen

A dunaújvárosi lakótelephez hasonlóan – ahol novemberben szentelték fel a Krisztus Király-templomot – annak idején az újpalotai lakótelepet is templom nélkül tervezték. Ma mintegy 40 000 ember él itt. A templom építésének igénye 35 éve fogalmazódott meg. Az elmúlt 15 esztendőben a művelődési központban tartották a szentmiséket. Az önkormányzat 2006-ban telket adományozott a templom építéséhez, és még abban az évben december 20-án sor került az alapkőletételre. A Pattogós és a Szerencs utca találkozásánál épült templom a lakótelep mértani középpontjában áll.

Az oltárba Szent Bonifác és Szent Kelemen egy-egy ereklyéje került, a szentélyben található ereklyetartóban pedig Sára testvér vezeklőövét helyezték el. A mozaik oltárkép, amelynek egyelőre vázlata látható, Urunk színeváltozását jeleníti meg Mózessel, Illéssel, valamint Péter, Jakab és János apostolokkal. Az alkotás Boldog Batthyány-Strattmann László, Boldog IV. Károly király, Boldog Romzsa Tódor, Isten Szolgája Meszlényi Zoltán, illetve Boldog Salkaházi Sára testvér portréját is ábrázolja majd. A mozaikot Puskás László görög katolikus pap, festőművész készíti el.

A templomban közel 500 ember fér el, 300 ember számára van ülőhely. A hittanterem, a közösségi terem és az altemplom mellett urnatemető is készül. A templom tornya 30 méter magas. Az épület 10 hónap alatt készült el, a környék területrendezési munkálatai még hátravannak. Az új egyházi épület nemcsak szakrális, hanem közösségépítő, szociális, karitatív szerepet is vállal majd.

Magyar Kurír

Képek: Török Viktória