Föld Fesztivál a Fővárosi Állatkertben
8 perc olvasás
Természetvédelmi bemutatót tartott a sajtónak a Fővárosi Állat- és Növénykert a Föld napja, illetve az ahhoz kapcsolódó állatkerti programsorozat, a Föld Fesztivál keretében. Az eseményen több mentett állatot is bemutattak. A legtöbb mentett állatról a Fővárosi Állat- és Növénykertben gondoskodnak.
Természetvédelmi bemutatót tartott a sajtónak a Fővárosi Állat- és Növénykert a Föld napja, illetve az ahhoz kapcsolódó állatkerti programsorozat, a Föld Fesztivál keretében. Az eseményen több mentett állatot is bemutattak. A legtöbb mentett állatról a Fővárosi Állat- és Növénykertben gondoskodnak.
Az Állatkert április 16-tól 22-ig, azaz hétfőtől vasárnapig tartó, Föld Fesztivál elnevezésű programsorozatához kapcsolódóan péntek délelőtt nyilvános természetvédelmi bemutatót tartottak a városligeti intézményben. Az eseményen Csomós Miklós főpolgármester-helyettes az Állatkert ismeretterjesztő és természetvédelemi szerepét méltatta, prof. dr. Persányi Miklós főigazgató pedig a kert természetvédelmi tevékenységét mutatta be.
Külön kiemelték a madár-, illetve állatmentő munkát, amelyről Molnár Zoltán, az Állatkert egyik vezető munkatársa tartott beszámolót. Ebből kiderült, hogy az Állatkertbe évente ezernél is több emberi gondoskodásra szoruló, védett és fokozottan védett állat kerül be jó szándékú magánszemélyek, illetve különféle partnerszervezetek jóvoltából. A mentett állatok különféle okok miatt szorulnak emberi segítségre: akadnak köztük sérült, vagy áramütött állatok, elárvult kölykök és fiókák, legyengült jószágok, illetve időnként orvvadászok által meglőtt, vagy mérgezéses tüneteket mutató egyedek is. A mentőhelyre bekerült állatok nagy része madár, de szép számmal akadnak emlősök (sünök, denevérek, mókusok, pelék), illetve hüllők (főként mocsári teknősök) is. A természetvédelmi mentőmunka keretében az Állatkert munkatársai tíz év alatt hatezernél is több egyedet mentettek. A felnevelt, felgyógyult és megerősödött állatokat természetesen visszajuttatják a szabad természetbe.
A helyszíni bemutatón két sünt, egy mókust, egy macskabagoly fiókát és egy mocsári teknőst mutattak be a sajtó képviselőinek, amelyek egytől egyig mentett állatok. Az egyik sün például majdnem máglyahalált halt. Ennek oka, hogy a kiskertekben ősszel összegereblyézett avarkupacokba gyakran sünök költöznek be, mivel a kupac számukra ideális telelőhelynek tűnik. Amikor viszont az ilyen kupacokat a kertek tulajdonosai felgyújtják, a sünök benne égnek az avarban. A bemutatott állatot az utolsó pillanatban sikerült észrevenni és kimenteni a lángok közül, de még hetekig füstszaga volt, és egyes helyeken még most is hiányoznak a tüskéi. Ettől eltekintve azonban teljesen egészséges, és hamarosan szabadon is lehet majd engedni. A máglyahaláltól megmentett sünt egyébként Jeanne d'Arc-nak nevezték el a gondozók. A legnépszerűbb állat azonban nem ő, hanem egy mókuskölyök volt, aki egy kis tejet is kapott a bemutató keretében.
Az állatmentéssel foglalkozó szervezetek közül a Fővárosi Állat- és Növénykertben mentik a legtöbb madarat, hüllőt és kisemlőst. A mentőmunka évente több millió forintos kiadást jelent az intézmény költségvetésében. Azért, hogy ezekre a kiadásokra forrást találjanak, az Állatkert létrehozta a Magyar Madármentők Alapítványt, amelyet bárki támogathat – például a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásával -, aki ezt a tevékenységet fontosnak tartja.
Az eseményen mutatták be a Természetvédelmi mentőhelyek Magyarországon című könyvet is, amely az Állatkert természetvédelmi kiadványsorozatának ötödik kötete. A most megjelent könyv egy kiváló szerzői csapat munkájaként készült el, és minden fontos információt tartalmaz az állatmentésről, illetve az ezzel foglalkozó hazai mentőhelyekről. A kiadványt Kovács Zsolt, a Vadon magazin főszerkesztője mutatta be.
A bemutató keretében tudtuk meg, hogy a világ legritkább rovarfaja is van az Állatkertben.
Kikeltek az első Lord Howe-szigeti botsáskák a Fővárosi állat- és Növénykertben. A világ legritkább rovarfajának számító, kritikusan veszélyeztetett botsáskát eddig csak az állat őshazájának számító Ausztrália állatkertjeiben tartották. A történelem során most először jutottak el egy másik kontinensre.
Első alkalommal keltek ki Lord Howe-szigeti szigeti botsáskák a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A világ legritkább, kritikusan veszélyeztetett rovarfaja, amely a rovarok világában még ritkábbnak számít, mint az óriáspanda az emlősök között, Budapesten kívül sehol a világon nem fordul elő állatkertben, kivéve Ausztráliában, ahová a faj természetes elterjedési területe is tartozik.
A Lord Howe-szigeti botsáskát (Dryococelus australis) angol nevének (Lord Howe Island Stick Insect) rövidítése nyomán sokan egyszerűen csak LHISI néven emlegetik. A névadó Lord Howe-sziget a Tasmán-tenger vízéből emelkedik ki, 600 kilométerre keletre az ausztrál partoktól. Területe alig 15 km2, kisebb tehát, mint Budapest XIV. kerülete. 1788-ban fedezték fel, az első állandó telepesek pedig 1834-ben vették birtokba. A szigeten élő emberek viszonylag hamar megismerték a helyi állatvilágot, így az őshonos Lord Howe-szigeti botsáskákat is. Igaz, a helyben lakó, főleg bálnavadászatból élő emberek ezeket az akár 15 centiméteresre is megnövő, látványos kitinpáncélt viselő állatokat egyszerűen csak tree lobster-nek, azaz fán lakó homárnak nevezték, noha a rákokhoz – botsáskaként – természetesen nincs sok köze ennek az állatfajnak. A természettudósok 1885-ben azonosították és katalogizálták a fajt.
Sajnos a szigetre véletlenül behurcolt patkányok egyik kedvenc táplálékává éppen ezek a rovarok váltak, s ez rövid időn belül megpecsételte a sorsukat. Az utolsó vadon élő példányt 1920-ban látták a szigeten, így 1930-tól kezdve a faj nevét lényegében a kihalt állatfajok között emlegették.
A történet folytatása azzal kezdődött, hogy néhány vállalkozó szellemű sziklamászó kiszemelte magának a Lord Howe-szigettől 23 kilométerre, délkeletre eső magányos sziklaszirtet. Az alig több mint 1 km hosszú, nagyjából 300 méter széles és 562 méter magas, vulkáni eredetű sziklatömeget Ball piramisának nevezik a sziklaalakzat formája, és annak felfedezője, Henry Lidgbird Ball sorhajóhadnagy neve után. A szirt csúcsát először 1964-ben mászta meg néhány Sydney-ből érkezett sziklamászó, és az elkövetkező években számos követőjük akadt, olyannyira, hogy a helyi természetvédelmi hatóságok kénytelenek voltak korlátozni a sziklamászásra kiadott engedélyeket.
A sziklamászók közül többen is arról számoltak be, hogy elpusztult botsáskákat láttak, s ez a tény felkeltette két ausztrál kutató, David Priddel és Nicholas Carlile érdeklődését. 2001-ben egy kisebb csapattal alaposan átkutatták a sziklaszirtet, és mindenki nagy meglepetésére eleven Lord Howe-szigeti botsáskákat is találtak. A kihaltnak hitt, de újra felfedezett állatfaj fennmaradását valószínűleg az tette lehetővé, hogy a Lord Howe-szigettel ellentétben ide sohasem hurcoltak be patkányokat.
Az persze nagy kérdés, hogy hogyan jutottak el ide ezek a röpképtelen állatok a 25 kilométerre eső Lord Howe-szigetről. Egyes vélemények szerint talán madarak hurcolták át őket véletlenül, vagy uszadékfával sodródtak át.
Az újra felfedezett rovarokból mindenesetre Ball piramisán is csak néhány tucat eleven példányt sikerült felkutatni, vagyis a populáció igen sérülékeny. Éppen ezért néhány tenyészállatot a szárazföldre szállítottak, hogy ott, ellenőrzött körülmények között kezdjék meg a faj természetvédelmi célú szaporítását.
Ennek a szaporító programnak az egyik legfőbb központja a Melbourne-i Állatkert, ahol 2003 óta szaporítják ezeket az állatokat. A törzsalapító párt stílszerűen Ádámnak, illetve Évának nevezték, s az állomány 2008-ban már hétszáz állatból állt. Hosszú távon a cél az, hogy olyan populációt tartsanak fenn mesterséges körülmények között, amely egyrészt biztosítja a faj túlélését, ha Ball piramisán valamilyen ok miatt elpusztulna az ott élő kicsiny állomány. További cél az is, hogy ezeket a rovarokat – megfelelő előkészületek után – magára a Lord Howe-szigetre is vissza lehessen telepíteni.
A Lord Howe-szigeti botsáskák szaporító programjához – az európai állatkertek közül elsőként – a Fővárosi Állat- és Növénykert is csatlakozott. Hosszadalmas előkészítő munkálatok eredményeként március 19-én 200 pete érkezett Budapestre. E petékből az első növendék április 16-án hétfőn kelt ki, majd további két-két kikelés történt 19-én és 20-án, azaz most csütörtökön és pénteken. Először került tehát sor arra a történelem során, hogy Ausztrálián kívül Lord Howe-szigeti bitsáskák keljenek ki a petéből. A többi pete kikelése az elkövetkező hetekben, több lépcsőben várható. A frissen kikelt növendékekből, amelyek most még csak 2 cm-esek, nyár végére lesznek igazán látványos méretű állatok. Így az év második felében a közönség is láthatja majd a világ legritkább rovarjait.
Lantai József
