Gyémántszakmában jártas……
3 perc olvasásFriss levegőre vágyva sétáltam a parkban. Egyszer csak rám köszön egy csontváz. Ritkán lepődöm meg, de ez már egy kicsit sok volt. Hamar rájöttem a dolog nyitjára, Félix volt az, nemszeretem másod unokatestvérem, csontvázra lefogyva.
Friss levegőre vágyva sétáltam a parkban. Egyszer csak rám köszön egy csontváz. Ritkán lepődöm meg, de ez már egy kicsit sok volt. Hamar rájöttem a dolog nyitjára, Félix volt az, nemszeretem másod unokatestvérem, csontvázra lefogyva.
– Mi történt veled, te szerencsétlen?
– Fantasztikus kalandokban volt részem, ha van időd, hallgass végig.
– Nincs időm, füllentettem minden együttérzés nélkül.
– Akkor is elmondom, szólt minden együttérzés nélkül. Tavaly januárban megismerkedtem egy szimpatikus, elegáns úrral, nemzetközi munkaközvetítő. Ő a magyart, én az angolt törtem, azért megértettük egymást. Gyémántszakmában jártas szakembereket keresett egy délközépafrikai állam képviselőjeként. Tudod, ékszerész és ötvös vagyok, tíz éve dolgozom a Koh-I-Noor Kft.-nél. Heti 40 óra, ingyen mobil telefon, bruttó 300 ezer forint, azaz 1.000 dollár. A közvetítő ajánlott 16 órát, ingyen gépjárművet, bruttó 8.000 dollárt, veszélyességi pótlékot. És teljes ellátást. Az ajánlat káprázatosnak tűnt, megkötöttük a szerződést és elutaztam a délközépafrikai államba.
– De miért nézel ki úgy, mint akibe még a lélek sem megy hálni?
– Az első sokk akkor ért, amikor a gyémántszakma a Perm-korszakban, 300 millió évvel ezelőtt keletkezett gyémántbányát jelentett. Egy kilométer mélyről hoztuk fel a kőzetet, ölben, kötélhágcsón. Akivel kedvezett a művezető, igénybe vehette a lépcsőt. A teljes ellátás: reggeli: zöld tea, ebéd: banánpörkölt héjában főzve, vacsora: kókusztejbegríz. A kantinban müzlit árultak, méregdrágán. Ha valaki megbetegedett, a szomszédos fegyenctelepre küldték gyógyulni, mert az valóságos szanatórium volt a gyémántbányához képest.
– Na de pénzed az volt, nem igaz?
– Hát éppen ez az! Az ajánlat féligazságokat tartalmazott. A kereset bruttó 8.000 dollár volt, de évente. Ebből levonták a magasabb teljesítményre ösztönző negyven százalékos személyi jövedelem adót. Ráadásul jogi szabályozásuk szerint a veszélyességi pótlékot nem hozzáadják a munkabérhez, hanem levonják belőle. Az ingyen gépjármű a csillekocsira vonatkozott. A munkaidő tényleg 16 óra volt. De nem hetente, hanem naponként. Egy évig bírtam, aztán megszöktem. És most itthon vagyok száz dollár megtakarított pénzzel és csontvázzá aszalódva.
– És most mihez kezdesz?
– Visszavettek a Koh-I-Noor-hoz bruttó 300 ezerért. Nem tudsz valami jó állást egy ékszerész-ötvös részére?
– Sajnos nem, nekem nincsenek kapcsolataim egy délközépafrikai állammal sem.
Láng Róbert