Gyurcsány Ferenc beszéde a “Zéró tolerancia kiáltvány” aláírt példányának átadásán

  A mai napon – 2007-05-08 –  a  Magyar Országgyûlés Könyvtárában kis ünnepség keretében átadták a  könyvtárnak megörzésre a  parlamenti képviselõk eredeti, általuk aláírt nyilatkozatát. Gyurcsány Ferenc a "Zéró tolerancia kiáltvány" aláírt példányának átadásán a parlament könyvtárában rövid beszédet mondott, amelyet az alábbiakban szószerinti leiratban közlünk. A nyilatkozatot minden parlamenti párt minden képviselõje és az összes magyar europarlamenti képviselõ is aláírta

  A mai napon – 2007-05-08 –  a  Magyar Országgyûlés Könyvtárában kis ünnepség keretében átadták a  könyvtárnak megörzésre a  parlamenti képviselõk eredeti, általuk aláírt nyilatkozatát. Gyurcsány Ferenc a "Zéró tolerancia kiáltvány" aláírt példányának átadásán a parlament könyvtárában rövid beszédet mondott, amelyet az alábbiakban szószerinti leiratban közlünk. A nyilatkozatot minden parlamenti párt minden képviselõje és az összes magyar europarlamenti képviselõ is aláírta

A bevezetõ mondatoknál maradva: a tudás több mindenbõl táplálkozhat. Táplálkozhat véletlen felismerésbõl, táplálkozhat tudományos kutatásból, táplálkozhat egyéni és társadalmi tapasztalatból. A Kiáltvány valamennyi országgyûlési képviselõ által aláírt példánya egy közös társadalmi tapasztalatból származik. Abból a tapasztalatból, ami rémisztõ módon még az elmúlt században, az elmúlt években is gyûlt bennünk: az a tapasztalat, hogyha elindul egy folyamat, az egymástól való elfordulás folyamata – vagy még tovább, a gyûlölet folyamata -, akkor ez a folyamat a gondolat, a beszéd, a cselekvés, az agresszió, a gyilkolás, a megsemmisítõ gondolati és fizikai magatartásban végül testet ölt.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Országgyûlés Könyvtára a dokumentumai között õrizze a parlamenti képviselõk eredeti, általuk aláírt nyilatkozatát. Valamennyi mai parlamenti képviselõ megértette a leckét. Õk is azt mondták, hogy már túl sok szenvedést okozott, hogy nem azt kerestük egymásban, ami közös, vagy nem tartottuk tiszteletben a másik emberi jóhiszemûségét, hanem nemcsak hogy megkérdõjeleztük azt, hanem az emberség, a humanizmus megsemmisítésére törtünk.

Én ezt egy hatalmas, és nem elsõsorban politikai, hanem társadalmi eredménynek gondolom. Egy hosszú, nehéz vitának remélhetõleg az utolsó bekezdése és a végén a pont. Ez a vita az elmúlt hónapokban is tartott. Olyan eredménynek gondolom ezt, amely jó, ha itt van mementóként az Országgyûlési Könyvtárban.

Önök vigyázzanak rá, mi pedig vigyázni fogunk arra, hogy tartsuk a szavunkat, mert bennünket pedig az fog kötelezni.

Köszönöm szépen.