Gyurcsány Ferenc

A mai napon – 2007-04-16-án -a Parlament plkenáris ülése elõtti hozzászolásokat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyitotta meg. Ebben a holokauszttal – az emléknap kapcsán -foglalkozott és bejelentette a gyûlöletbeszéd elleni zéró tolerancia kiáltványt, amelynek tervezett szövegét a Kormányszóvivõi iroda nyilvánosságra hozta ezekben a percekben. Az ülésrõl a téma súlyossága és a megjelentek iránti tiszteletbõl a FIDESZ szokása szerint NEM vonult ki. Az alábbiakban kommentár nélkül közöljük a beszéd szövegét szószenti leiratban és a Kormányszóvivõi iroda által nyilvánosságra hozott szövegtervezetet.

 Gyurcsány Ferenc

A mai napon – 2007-04-16-án -a Parlament plkenáris ülése elõtti hozzászolásokat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyitotta meg. Ebben a holokauszttal – az emléknap kapcsán -foglalkozott és bejelentette a gyûlöletbeszéd elleni zéró tolerancia kiáltványt, amelynek tervezett szövegét a Kormányszóvivõi iroda nyilvánosságra hozta ezekben a percekben. Az ülésrõl a téma súlyossága és a megjelentek iránti tiszteletbõl a FIDESZ szokása szerint NEM vonult ki. Az alábbiakban kommentár nélkül közöljük a beszéd szövegét szószenti leiratban és a Kormányszóvivõi iroda által nyilvánosságra hozott szövegtervezetet.

Tisztelt Házelnök asszony! Excellenciás uraim! Eminenciás uram!

Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt három évben kétszer látogathattam meg a washingtoni Holokauszt Múzeumot. Elõször magánemberként, késõbb, már több mint egy éve, a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásom részeként. Az elsõ látogatásom megdöbbentett. A második letaglózott és összetört. A látogatás végén – gyanítom, hogy másnak is kijáró szokás szerint – arra invitált az intézet igazgatója, hogy írjak egy pár sort a Holokauszt Múzeum könyvébe. Én pedig küszködve a szégyennel, nem tudtam ezt megtenni. Arra kértem, hogy várjunk egy kicsit, hadd menjek külön a delegációtól, nem azért, hogy rejtsem könnyeimet, nem csak azért, hogy fújjam az orromat. Nem csak azt nem tudtam, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyzetben egy ország miniszterelnökének. Kétségtelen, fogalmam sem volt róla. Azt nem tudtam, hogyan kell megbirkózni mindazzal, amivel szembesültem.

Tudniillik más volt ez a látogatás, mint amikor az ember odamegy magánemberként fejet hajtani, emlékezni, tanulni. Nem egyszerûen magamat képviseltem. Képviseltem egy olyan országot, amelynek polgárai a falvakban és a városokban éveken keresztül szótlanul tûrték, hogy ismerõsöket vagy ismeretleneket, barátokat vagy éppen riválisokat csak azért, mert úgymond máshonnan származnak, korlátozzák a méltóságban és szabadságban megélt emberi élet lehetõségében. Mit kell azzal kezdeni, hogy magyar férfiak és nõk, fiatalok és idõsek ott álltak az út szélén, és egy szót nem szóltak, mikor a szomszédjuk egy batyuval elindult, és vitték a bõröndöt? Nem századok, nem egy regiment kísérte a szerencsétleneket, hanem néhány csendõr. Õk hagyták. Mit kell mondani arra, hogy olyan emberek, mint én, – akik ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazt a Madáchot olvassák, ugyanúgy féltek gyerekként az iskolában és bújtak oda édesanyjukhoz, édesapjukhoz – ezek az emberek Dávid-csillagot rajzoltak nagy büszkén, talán még örömmel is a zsidó kereskedõk, iparosok üzleteinek falára.

És végül mit kell kezdenem azzal a ténnyel, hogy bár természetesen sokféle felelõssége van egy államnak, sokféle felelõssége van a kormánynak, de van valami, ami a legvégsõ – vagy ha máshonnan nézem, akkor a legelsõ: óvni valamennyi polgárát, megfogni a kezüket, menedéket ajánlani. Ehelyett Szent István ezeréves államának képviselõi a hazára, a nemzetre, a magyarságra hivatkozva nem egyszerûen elengedték százezrek kezét, hanem vagy aktívan, vagy csendben, de közremûködtek abban, hogy magyarok százezreinek a szervezett ocsmány halál legyen a vége.

Miniszterelnökként, politikusként megtanultam, hogy az ember követ el hibákat. Én is követtem el nem egyet politikusként és miniszterelnökként is. Van olyan, amelyet rosszallok, van olyan, amelyet szégyellek is. Van, hogy az ember nem jól sáfárkodik mindazzal, amit rábíznak. Megesik. Emberek vagyunk politikusként is. De mi van akkor, amikor átlépjük a végsõ határt, amikor már nem emberi hibákról, tévedésekrõl beszélünk, hanem a gonosszal való kokettálásról éppen saját magyarjaink ellenében. Azt szoktuk mondani, hogy azok vagyunk, ahonnan jöttünk, és azzá válunk, ahová megyünk. Ez is Magyarország volt, és mi is részei vagyunk ennek a múltnak, az a mi magunk egy darabkája is.

Azt szeretném mondani önöknek, itt a Parlamentben, és azt szeretném mondani Magyarország valamennyi polgárának, hogy a harmadik Magyar Köztársaság valamennyi kormánya – legyen az bal- vagy jobboldali – érti és tudja, hogy Isten és ember elõtt van egy meghaladhatatlan és megfellebbezhetetlen kötelessége: megóvni polgárainak biztonságát és megakadályozni, hogy a legszörnyûségesebb még egyszer beköszönthessen. Van erõnk tanulni és megértettük az ocsmányság huszadik századának sok-sok tanulságát. Mégis hiszünk abban, hogy az ember jó, hiszünk abban, hogy az ember tisztességes, jóravaló és jónak született még akkor is, ha volt idõ, amikor elcsábult és eladta a lelkét az ördögnek – de mi, a maiak visszavettük azt.

Vitáink, küzdelmeink közepette pontosan értjük, hogy meddig lehet és hova már nem lehet elmenni. És mert látom, hogy a szótlanság vagy a csend legalább olyan bûnös tudott lenni, mint az aktív részvétel, arra kérem valamennyiünket, hogy tegyük világossá: megértettük, hogy a legszörnyûbb tett a szörnyûség gondolatával, majd szavával kezdõdött, és pontosan tudjuk, hogy nekünk nincsen keresnivalónk ezen az úton. Bár vitánk annyi van, mint a tenger, de van egy pont, ahova ezt nem akarjuk elvinni. Abban közösek vagyunk, hogy nem kokettálunk rasszista, antiszemita, kirekesztõ, intoleráns magatartással, nézetekkel, gondolatokkal. És annak még a látszatát is kerüljük, hogy mi ezt nemcsak hogy tûrjük, de talán még bátorítjuk is. Van, amiben van oka a zéró toleranciának. Annak, hogy egy tapodtat sem. Ezért azt kérem az Országgyûlés valamennyi tagjától, hogy írja alá a kiáltványt, a zéró tolerancia kiáltványát, ami a következõképpen szól:

A szavak és a tettek erõszakot szülhetnek, de példát is mutathatnak. Tudjuk jól, hogy eddigi történelmünk legembertelenebb, legelvetemültebb tettét, a holokausztot az antiszemitizmus és a rasszizmus gyávaságban és önzésben fogant gondolatai és szavai készítették elõ. Ezért figyelmeztetünk a beszélõk felelõsségére, mint ahogyan a csendben maradók, az elfordulók felelõsségére is, hiszen a holokauszt nemcsak az áldozatokra emlékeztet, hanem a gyilkosok mellett a felbujtókra és a passzív szemlélõkre is. Éppen ezért a zéró tolerancia elvét hirdetjük meg mindazokkal szemben, akik gondolataikkal, szavaikkal és cselekedeteikkel kirekesztenek, gyûlöletet szítanak és akik vallási, faji, származási, vagy nemi alapon különbséget tesznek ember és ember, magyar és magyar között. Nem vállalunk közösséget szélsõséges egyénekkel és csoportokkal. Elhatárolódunk az antiszemita és rasszista megnyilvánulások minden formájától. Semmilyen formában nem támogatjuk azokat, akik erõsítik a gyûlöletkeltést, a kirekesztést és a bûnbakkeresõ agressziót. Megértve a holokauszt mindannyiunkat érintõ förtelmes és feldolgozhatatlan tragédiáját, így kell cselekednünk. És ezt ajánljuk példának valamennyi honfitársunknak, valamennyi tisztességes embernek.

Köszönöm szépen.

Ezzel kapcsolatosan a Kormányszóvivõi iroda kiadta a kiáltvány tervezett szövegét is:

A zéró tolerancia kiáltvány javasolt szövege

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök napirend elõtti beszédében javaslatot tett egy közös kiáltvány elfogadására és aláírására. Az alábbiakban közöljük a kormányfõ által javasolt szöveget, amelyet hamarosan eljuttat minden országgyûlési képviselõnek.

?Kiáltvány

A szavak és a tettek erõszakot szülhetnek, de példát is mutathatnak. Tudjuk jól, hogy eddigi történelmünk legembertelenebb, legelvetemültebb tettét, a holokausztot az antiszemitizmus és a rasszizmus gyávaságban és önzésben fogant gondolatai, illetve szavai készítették elõ.

Ezért figyelmeztetünk a beszélõk felelõsségére, mint ahogyan figyelmeztetünk a csendben maradók, az elfordulók felelõsségére is. Hiszen a holokauszt nemcsak az áldozatokra emlékeztet, hanem a gyilkosok mellett a felbujtókra és a passzív szemlélõkre is.

Éppen ezért a zéró tolerancia elvét hirdetjük meg mindazokkal szemben, akik gondolataikkal, szavaikkal és cselekedetekkel kirekesztenek, gyûlöletet szítanak, és akik vallási, faji, származási vagy nemi alapon különbséget tesznek ember és ember, magyar és magyar között.

Nem vállalunk közösséget szélsõséges egyénekkel és csoportokkal. Elhatárolódunk az antiszemita és rasszista megnyilvánulások minden formájától. Semmilyen formában nem támogatjuk azokat, akik erõsítik a gyûlöletkeltést, a kirekesztést és a bûnbakkeresõ agressziót.

Megértve a holokauszt mindannyiunkat érintõ förtelmes és feldolgozhatatlan tragédiáját, így kell cselekednünk.

És ezt ajánljuk példának valamennyi honfitársunknak, valamennyi tisztességes embernek."

Kormányszóvivõi Iroda

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük