Hegedüs Sándor: Az emberiség bölcsője

A XX. század utolsó népirtása már elkezdődött 1994. áprilisában, amikor a könyvben szereplő három ember sorsa összefonódik Ruanda vadregényes, ám abban az időkben véráztatta útjain. Mi lesz velük, ki hogyan éli meg a polgárháború borzalmait? A könyv végére kiderül, hogy ki az, aki ember tud maradni az ilyen viszontagságos időkben is.

A XX. század utolsó népirtása már elkezdődött 1994. áprilisában, amikor a könyvben szereplő három ember sorsa összefonódik Ruanda vadregényes, ám abban az időkben véráztatta útjain. Mi lesz velük, ki hogyan éli meg a polgárháború borzalmait? A könyv végére kiderül, hogy ki az, aki ember tud maradni az ilyen viszontagságos időkben is.

Addig azonban együtt izgulunk Joseph Sérraulttal, aki egy halgazdaságban üzemmérnök, francia állampolgár, aki a rádió felhívására igyekszik elérni a repülőteret, hogy hazautazzon. Marie Turambe – a csinos, tizennyolc éves lány – édesanyjával és két kistestvérével a nagynénihez menekülnének a riasztó események elől. Taxival utaznak, mert úgy biztonságos. A taxisőför valóban mindent elkövet, hogy elérhessék úticéljukat. A háborút azonban nem kerülhetik el, mert a hídon át kellene jutni…

Philip Dusabe a harmadik szereplő, aki katonaként egyetlen dolgot ismer, a parancsot, amit feltétlenül végre kell hajtani, mégpedig mindenáron. Az ő számára – ahogy társainak is – a durvaság és az erőszak csak egy feladat, amit teljesíteni szükséges…

A szerző a három főszereplő szemszögéből mutatja ugyanannak a napnak a történéseit. Nagyon érdekes, izgalmas és megrendítő, ahogy az olvasó egy olyan világba pillanthat be, amilyet – szerencsére – az európai ember csak a könyv lapjairól ill. a hiradókból ismerhet meg.

Hegedűs Sándor stílusa lebilincselő, és bár ez a történet fikció, de minden valószínűség szerint megtörténhetett jó néhány hasonló eset. A könyvet elolvasva másként fogadjuk majd azokat a híreket, amikor un. törzsi villongásokról beszélnek…

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretné megismerni a polgárháborút közelről, okulni kíván, részvétet érez, emberi érzésekre kíváncsi, amelyek a legnehezebb élethelyzetben is megmutatkoznak.

 Lenhardt Ibolya