Holnap már késő!

Halló! 112-es segélyhívó? A rendőrséggel szeretnék beszélni. Halló! Bűnmegelőzési osztály? Életveszélyben vagyok. Nevem Latrodectus Arachnida. Igen, betűzöm. Foglalkozásom textor, az önök országában takácsnak hívják. Szorgalmasan dolgozom, gombolyítok, csévélek, szövögetek. Békásmegyeren, a pókutcai lakótelep egyik házának padlásán lakunk feleségemmel, akivel nemrég házasodtam össze. Párom fiatal, csinos fekete özvegyasszony.

Mondom. Egy darabig az asszony hálószobájában éltünk békében, semmi bántódásom nem esett, soha nem veszekedtünk. De most egyik szomszédomtól megtudtam, hogy kedvesem egy ritka betegségben, dimorfizmusban, szexuális kannibalizmusban szenved. Előző férje is úgy halt meg, hogy megmérgezte és felfalta. Én nem akarok így járni, családon belüli erőszak áldozatául esni.

Én vagyok a vonalban? Amikor megpróbáltam asszonykámat arról faggatni, hogyan özvegyült meg, valami olyasmit mondott, hogy tévedésből prédának nézte fiatal urát, éhes is volt, így következett be a tragédia, a baleset. Ez náluk családi átok, vagy inkább szokás, úgy tudja, hogy anyja és nagyanyja is megtette ezt. Próbált megnyugtatni, hogy ez nem is olyan ritka jelenség a rovarok világában.

Hall engem? Szóval én nem akarok megnyugodni. Mi lesz velem, ha egyszer szerelmeskedés után én is így járok. Persze. Fordultam már a családvédelmi szolgálathoz, ahol azt mondták, hogy az ilyen hímek, mint én, nincsenek teljesen kiszolgáltatva a nőstényeknek és próbáljam meg előre kiszagolni, hogy párom mennyire lehet éhes.

Hogy mit kérek? Indítsák el azonnal a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján az eljárást. Korlátozzák feleségem jogát tartózkodási helyének szabad megválasztásához. Vagyis intézzék el a távoltartást. Nem, holnap már késő!