JAQUES OFFENBACH (1819-1880)

Német születésű francia operett- és operaszerző (eredeti nevén: Jacob Eberst), akinek apja a kölni zsinagóga kántora volt. Hetedik gyermeke 12 évesen már kitűnő csellójátékával tűnt ki. A család áldozatos költségén tanult tovább Párizsban. A konzervatóriumban Cherubini tanítványa lett, majd az Opéra Comique zenekarában játszott. 1849-től a Théatre Français karmestereként új műfajt teremtett: fülbemászó dallamokkal a nagyoperettet. 1855-től saját színházában, a Bouffes Pariseiens-ben működött. III. Napóleon korrupt udvarának kedvenceként ifj. Johann Strausszal együtt bulváros, karikatúraszerű zenei fogásaival az 1867-es párizsi világkiállítás egyik sztárja lehetett. III. Napóleontól kapott francia állampolgárságot. Ám a francia-porosz háború gyászos végeztével Offenbachot elérte a korabeli gyűlöletkampány. Német származása miatt karrierje derékba tört, amikor a poroszok bevonultak Párizsba. Korábbi ötletes műveire: Orfeusz az alvilágban (1858, egyetlen operája), Szép Heléna (1864), A kékszakáll (1866), Gerolsteini nagyhercegnő (1867) nem emlékezett senki, pedig a francia romantika legnagyobb képviselője volt közel száz művével.

Offenbach 1870-72 között Londonban a walesi herceg vendégeként, aztán 1875-ben Bécsben aratta sikereit. Ellátogatott az Egyesült Államokba is, de ott idegennek érezték ezt a műfajt. Párizsba visszatértekor, 1873-ban betiltották a Gerolsteini nagyhercegnő című nagyoperettjét. 1880-ban fejezte be a Hoffmann meséit (Les cantes d’Hoffmann), de az 1881-es, fia hangszerelte bemutatót már nem érte meg. 61 évesen szívbetegségben hunyt el. A Montmartre temetőjében végül állami gyászszertartásban részesült.

Hoffmann meséi

1. T. A. Hoffmann (1776-1822), teljes nevén: Ernst Theodor Amadeus Hoffmann porosz romantikus író, költő, zenekritikus, gótikus krimik szerzője, roppant divatos volt a 19. században. Offenbachon kívül műveit felhasználták a Diótörő és a Coppelia zeneszerzői is. Három novelláját 1851-ben már bemutatta az Odeon színház. Tragikomédiáiból született 1871-ben Michel Carré és Jules Barbier szövegkönyve – először Hector Salamon számára. Igazán varázslatos, mély érzelmi tartalommal bíró zeneművet azonban Offenbach készített belőle. A történetet 1800-ba helyezte. A magyar Operaház 1900-ban mutatta be először. A világ operaszínpadai gyakran tűzik műsorra. 1907-ben a mű megjelent nyomtatásban is, aztán W. Felsenstein rendezésében Berlinben – megváltoztatott helyszínekkel, rövidebb jelenetekkel. Azóta mindenütt így adják elő. A benne lévő prózai részleteket Ernest Guiroud írta.

Az elő- és utójátékkal ellátott, három felvonásos történet főszereplője maga Hoffmann, az író. Az előjátékban diákok mulatoznak a berlini Luther-kocsmában. Belép Hoffmann, és elmeséli Kleinzack, a törpe történetét, amíg Stellát, a közeli színház művésznőjét várja. Megjelenik Lindorrf tanácsos is, aki elfogta a szerelmesek: Hoffmann és Stella levelezését. Stella tudja, ha Lindorfot látja, mindig valamilyen balszerencse következik be. Hoffmann korábbi szerelmeiről mesél: Olympiáról, majd Giulittáról, a kurtizánról és Antoniáról, a beteg énekesnőről. A három felvonás három novelláját eleveníti meg.

Az I. felvonásban Salenzani fizikus Coppelius mester segítségével élethű, éneklő, táncoló bábut készített. Ő Olympia, akibe természetesen beleszeret Hoffmann, a költő. Vele jött vendégségbe a barátja, Miklós. Salenzani átveri Coppelius mestert, a baba készítőjét, ezért bosszúból összetöri alkotmányát, a bábut. Miklós rögtön „átlát a szitán”, csak Hoffmann reményei törnek darabokra. A vendégsereg pedig kineveti.

A II. felvonásban Hoffmann az olasz kurtizán, Giulietta velencei palotájában ünnepli a karnevált. Ott van Schlemil, a korábbi udvarló, meg Dapertutto, a varázsló is. Dapertutto korábban rabul ejtette Giuliettát, és arra kéri, hogy udvarlói arcképét a tükrében gyűjtse össze a számára. Hoffmann féltékenységtől vezetve párbajban megöli Schlemilt. Miklós menti ki a balhéból a barátját.

A III. felvonás a gyönyörű ifjú lányról, Antoniáról szól, akinek szép hangja, de öröklött betegsége (valószínűleg tüdőbaja) van, ezért nem énekelhet. Miracle doktor a lányt, akárcsak néhai édesanyját a másvilágra akarja küldeni. Hoffmann, a szerelmese is kéri, hogy többé ne énekeljen, de a doktor végül halálra énekelteti.

Utójáték: Hoffmann lerészegül a kocsmában. A földön hever, meg sem hallja Stella hívását. Ekkor a színésznő Lindorf tanácsos oldalán kisétál az életéből.

A tragikus komédia legismertebb, mély érzelmi töltésű zeneszámai: Barcarola, Antonia románca, Olympia áriája és a Kleinzack-legenda. Az opera és az operett határán egyensúlyozó mű szép emlék marad a jó előadásban.

DOBI ILDIKÓ