KÁLVIN KÍNÁBAN

A kínai protestánsok számára Kálvin az, mint ami Konfuciusz egész Kína számára – írja Dr. Aiming Wang református professzor, a kínai Nanjing Egyesült Teológiai Szeminárium dékánja. Kálvin egyházértelmezése, a diakóniáról és a gazdaságetikáról kialakított véleménye erősen él a hatalmas ország protestáns köreiben. Manapság szinte divattá lett, hogy a kínai értelmiségiek közül mind többen érdeklődnek a protestantizmus iránt.

Az 1,3 milliárd lakosú országban olyan problémákkal szembesülnek, melyek nem jelentkeztek az emberiség és Kína korábbi történetében, s a válaszok keresésekor többször fordulnak Európa és a nyugati világ szellemi és egyházi nagyjaihoz is. Így reformátorunkhoz, jóllehet a 16. és a 21. század kihívásai eltérőek, de a válaszkereső és a válaszadó ember alapvetően és lényegileg ugyanaz. A protestantizmus kezdetei Kínában az 1800-as évek elejére nyúlnak vissza. Robert és Mary Morrison skót református misszionárius-házaspár a Londoni Missziós Társaság megbízásából 1807-ben léptek a rejtélyes, kontinensnyi ország földjére. Morrison (1782-1834) a Biblia első kínai nyelvű fordítói közé tartozik, aki 25 évi ottani tartózkodása során készítette el munkáját. Előbb elkészítette az angol-kínai-angol szótárt, s utána nagy munkáját. 1842-ben az Amerikai Református Egyház misszionáriusai missziós állomást létesítettek Xiamenben és Fujian tartományban működtek. 1848-ban építették az első protestáns templomot Kínában. Az Amerikai Presbiteriánus Egyház 1844-ben kezdte meg munkáját Ningboban. 1847-ben az angol presbiteriánusok is megkezdték szolgálatukat Shantouban. 1869-ben az ír presbiteriánusok is megérkeztek Mandzsúriába, a skót reformátusok újabb missziót indítottak a Jangce folyó mentén 1878-ben. Az új-zélandi presbiteriánusok 1901-ben Guandong Tartományban indították munkájukat. A Koreai Presbiteriánus Egyház 1913-ban Shandongban jelent meg. Mai adatok szerint mintegy 60 millió protestáns él Kínában. Ezek az adatok azért fontosak, mert valamennyi protestáns közösségben jelen van Kálvin öröksége. A genfi reformátor nevét kínai átiratban, ahogyan a mellékelt képen is látjuk, jól ismerik ezekben a közösségekben.

Aiming Wang professzor szerint azok a kínai értelmiségiek, akik amerikai, európai vagy japán egyetemeken tanultak, magukkal vitték Kálvin nevét hazájukba, attól függetlenül, hogy egyházi elkötelezettségűek vagy sem. Úgy tűnik, hogy Kálvin és a kínai modernizálási program között akadnak érintkezési pontok.

Kálvint, a teológust nem szabad azonban összekeverni azzal a Kálvinnal, akiről ezek a külföldet járt kínai értelmiségiek ilyen-olyan véleményeket, modelleket hoztak haza. S ebben a tekintetben mindegy, hogy a klasszikus Kínáról vagy Tajvanról, esetleg Hong Kongról van szó. A kínai protestáns teológiában – így a református kínai professzor – Kálvinnak központi és alapvető jelentősége van. Sőt: Genf és a reformációi emlékmű Kínában talán fontosabb ma, mint magában a reformáció kálvini földjén. Főként Kálvin egyházértelmezésére vonatkozik ez a vélemény és érdeklődés, meg az állam és az egyház szétválasztására tett gyakorlati lépéseire, és természetesen a diakóniáról kialakított gyakorlatára és nézeteire is, meg az iskolázásra és a gazdasági etikára, a szegénység leküzdésére, a menekültügyre vonatkozó nézeteire és intézkedéseire. És bizony ez nem kevés. Ezek a nézetek és gyakorlati lépések az egykori genfi reformátor részéről a mai kínai protestánsok számára olyan jelentősek, mint Konfuciusz tanai az egész kínai történelem és gondolkodás szempontjából. A klasszikus „atyák" között tartják Kálvint számon.

A kínai protestantizmust tipikusan kálvini kérdések foglalkoztatják és mozgatják. A különböző egyházi tisztségek szétválasztása és felosztása, az egyházi rendtartások, az a demokrácia, ami a világi és a gyülekezeti kormányzást elválasztotta egymástól, a lelkiismereti-, és gondolatszabadság területén elért genfi vívmányok valamennyien ott mozognak sok mai kínai fejében és szívében.

Jelenleg igen erőteljes vita folyik a kínai teológiában az állampolgári felelősséget hangsúlyozó Kálvin-követők, s az inkább fundamentalista irányba elmozduló puritán, pietista mozgalom vagy irányvétel tagjai között. A főként Max Weber Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme témában írt jelentős könyve gyakorol manapság hatást kínai értelmiségi körökre. A felmerülő szempontok és kérdések között ilyenek szerepelnek: vajon miért következett be az olyan nagy kínai nemzet életében a császárság végén a nem várt hanyatlás, s miért zárkózott el annyira az ország a világtól ezt követően, miközben akkortájt a főként a kálvini befolyástól érintett nyugati országokban hatalmas fellendülés következett be? Vajon a nyugati etikákból tud-e Kína átvenni valami érdemlegest, ami saját fejlődése szempontjából előrevivő lehet? Az európai fejlődéssel ellentétben Kínában manapság keresztyénnek, protestánsnak, kálvinistának lenni kifejezetten modern dolognak minősül.

A kínai egyetemeken napjainkban komoly viták folynak a kálvini-protestáns és a konfuciánus etika képviselői között. A 60 milliós protestáns népesség túlnyomó többsége egyszerű és szegény vidéki parasztokból áll, ennek ellenére a protestantizmus legújabbkori hódító befolyása alatt tartja a kínai értelmiségieket is. Kálvin tanai egyaránt foglalkoztatják az egyszerű és az értelmiségi embereket. Meg azon is sokan elgondolkodnak, hogy Kálvinnak milyen erőteljes befolyása volt a református, a puritán és a presbiteriánus fejlődésre, s ezen keresztül azokra az országokra, ahol ezek az irányzatok jelentős társadalmi befolyásra tettek szert (Svájc, Hollandia, Skócia, USA, Dél-Korea…).

Kálvin műveinek kínaira fordítása az 1880-as években kezdődött el. A teljes Institutio fordítása 1955-ben, illetve 1957-ben készült el. Ez a hong kongi Nanjing Teológiai Szeminárium professzorának, Ching Yu Hsu lelkésznek a nevéhez és alapos, gondos munkásságához kötődik.

(A cikk a svájci Protestáns Egyházszövetség «calvin09» című különkiadása, továbbá a reformiert.online China szócikke és a nanjingi Theológiai Szeminárium kiadványai, valamint a wikipedia.english szócikkei alapján készült. Fordítások a cikk szerzőjétől)

Dr. Békefy Lajos