Kékfény Anno
2 perc olvasás
Köröstarcsa polgármesterének feljelentésére a Békés-megyei csendőrség őrizetbe vette V. Márkus körösladányi lakost csalás, a hatóság félrevezetése és hamis tanúzás alapos gyanúja miatt. A terhelt azzal védekezett, hogy nem azé a madár, aki elszalajtja, s kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta. Az ügyészség indítványozta a letartóztatás elrendelését, de a törvényszék az eljárást bizonyíték hiányában megszüntette.
A bűncselekményre egy év múlva derült fény, amikor az 1875. évi VII. törvény előírta egy új állandó földkataszter felfektetését. Sajnos V. Márkus akkorra már sorvadozott és meg is halt, négy harang siratta, két pap megdicsérte.
A történet azonban itt még nem ért véget. A temetésen a koporsó megrendült és kivetődött a sír dobbanó partjára, ropogva szakad föl fedelének zára. Megrázkódott a test és talpra ugrott. Ilyet sem látott még Körösladány népe. Mintha mi sem történt volna, a tetszhalott szeme fehérével körülnézett mogorván, majd a néptolongás közepébe tört és meg sem állt a Sebes Körös partjáig. Fejest ugrott a forgó habokba ott, hol kutat ásott az örvény.
A körösi halászok másnap munkába indultak és kitették hálóikat a patakba. Ekkor a tetszhalott, nem ismeretes mi okból, részben összecsomózta hálójukat egy bogba, részben szétszaggatta és beszórta a habokba.
A halászok feljelentése nyomán a csendőrség rövid idő alatt elfogta és őrizetbe vette a tettest, aki rács mögé került. Ha az Ítélőtábla bűnösnek találja, akár tíz év várbörtönt is kaphat.
A riportot készítette Arany János, a Kisfaludy Társaság munkatársa.
***
