Keren Hanan:Music In Colours

2010. december 9-én Keren Hanan görög-izraeli zongoraművésznő festményeiből nyílik koncerttel egybekötött kiállítás a Brody House-ban, Music in Colours címen.

A művésznő az elmúlt években sok időt töltött Magyarországon, neve bizonyára ismerősen cseng a zenekedvelők fülében, hiszen koncertezett a Művészetek Palotájában, a Liszt Ferenc Zeneakadémián és legutóbb tavasszal az Ari Kupsus Galéria hangverseny-sorozatán hallhattuk játékát.

Ezúttal új oldaláról ismerhetjük meg, hiszen festőként is bemutatkozik a közönség előtt. Mindig felemelő élmény megtapasztalni, hogy a szenvedély és a kemény munka tökéletes egyensúlya miként teljesül ki egy szárnyaló karrierben. Egy ereje teljében lévő zenei karriert láthatunk, amely mégsem riad vissza attól, hogy felfedezze az önkifejezés olyan új útjait, mint a festészet.

Festészetéről Keren így vall: "Van, hogy a zenét színekkel írjuk le, például színesnek, vagy élénknek nevezzük és hangszínekről, valamint hangtónusokról beszélünk. Egy festményt is jellemezhetünk a zenei világból átvett képekkel, hangulatokkal, például egy rajz állhat harsány színekből. A zenében és a festészetben is használjuk a harmónia, diszharmónia kifejezéseket a hangok, színek leírására. Skála jelzi a zenei hangokat és a színárnyalatokat is. A sötét színekhez mély hangokat párosítunk, míg a világos színekhez magasabb hangokat társítunk. Az összefüggést Giuseppe Arcimboldo hangsúlyozta először, aki II. Rudolf prágai udvarának festője volt a 16. században. Készített egy fehértől feketéig terjedő skálát, amelyet a zenében, egy ötszólamú, mély hangokra írt motettában (többszólamú vallásos kórusmű) ábrázolt.

Elképzelését barátja, az író Gregorio Comanini foglalta össze: "Láthatod, hogy a zeneművészet és a festészet kéz a kézben járnak, és alkotásaikra ugyanazok a szabályok vonatkoznak." A 17. században Matteo Zaccolini Rómában terápiás céllal használta a zene és a színek kapcsolatát.

A 19. század előtt a festmények főként történeteket meséltek, egy adott eseményt örökítettek meg. Néhány festő azt hirdette, a festészetnek az "absztrakt" zenét kell követni. Megalkották például a színorgonát, a hang- és fény- (szín-)effektusokat kombináló szerkezetet, amellyel a modern művészet a zenei hangok és a színek összefüggését kívánta ábrázolni.

Liszt Ferenc 1838-ban Pisában tett látogatása után komponálta a Haláltáncot. "A Halál diadala" című freskó ihlette. Hasonló módon, Raffaello Sposalizio festményének hatására írta azonos című művét.

1917-ben Johannes Itten egy absztrakt művet festett a színek harmóniájáról: szinte hallani lehet a kép dallamát. Ő kékeszöld hangnak hívta.

Kandinszkij szintén használta a zenét, színpadon mutatta be művészetét, és így vallott: "Általában a szín olyan erő, amely közvetlenül hat a lélekre. A színek a billentyűk, a szemek a kalapácsok, a lélek a zongora a húrokkal. A művész a kéz, amely játszik. Megérinti az egyik vagy a másik billentyűt, és megrezegteti a lelket."

1910-ben Alexander Szkrjabin megírta a Prométheusz szimfóniát színorgonára. Két vászonra a fényeket vetítették, egyre csak az egymást követő hangokat, egy másikra a tonalitást. "Én ezt megfestettem" – mutat rá egyik kiállított képére Keren Hanan. "Van más példa is: Kupka fúgákat, toccatákat és noktürnöket festett. Klee, Miro, Matisse hasonlóképpen.

A 20. században a képzőművészet és a klasszikus zene már ritkábban talál egymásra, csupán néhány pop-art koncertet rendeztek fényjátékokkal. Amikor zenei témákat vagy ötleteket festek, úgy érzem, hogy a színeken túl valamiféle belső indíttatás kell a festmény megszületéséhez, olyan késztetés, amely a zene mozgását követi és ami nem lehet lapos, üres. Amikor festek, a színek körülölelnek, és jól érzem magam ebben. Tökéletes szabadságot ad, melynek csupán a vászon szegélye szab határt."

A zongoraművésznő nyolc éves kora óta zongorázik. Egyik első oktatója Pnina Salzman, a zongora izraeli nagykövete volt. Keren tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált és a hosszú évek zenei tanulmányainak eredménye olyan ismert díjakban kezdett alakot ölteni, mint a Clairmont Award. Az elszánt fiatal zongorista az Amerikai-Izraeli Kulturális Alapítvány ösztöndíjasa lett.

Egészen fiatalon, 17 évesen felvételt nyert a bostoni New England Conservatory-ba, ahol az ismert koreai zongoratanárnő, Wha Kyung Byun lett a mestere. Bár Keren volt a legfiatalabb tanítvány, mégis ő az, akit Russell Sherman – Wha Kyung Byun férje – is elismert. Keren fejlődésével további iskolák következtek. Tel-Avivban Prof. Arie Vardi tanítványa volt, akinek kiváló szeme van a fiatal tehetségek felkutatásához.

A következő mérföldkövet Olaszország jelentette, olyan tanár mellett, mint Franco Scala. Keren Hanan jelenleg Budapesten él és Rados Ferencnél tanul, aki olyan egyedülálló tehetségek professzora volt, mint a világhírű zongorista és karmester Schiff András vagy Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. Mivel kétségtelen volt tehetsége, Keren hamar megtalálta közönségét. Olyan multikulturális központokban adott szólókoncerteket, mint Izrael, New York, Boston, Olaszország, London, Budapest, Vietnám és Kína. Szólistaként fiatal zenekarokkal lépett fel Izraelben és Európában, többek között 1992-ben az Izraeli Szimfonikus Zenekarral.

Legfontosabb koncertjei között említhetjük, hogy 2005 novemberében Jonathan Schiffman vezényletével a New York-i Symphony Space-ben mutathatta meg tehetségét. 2006 novemberében és decemberében Keren Zubin Mehtával és az Izraeli Szimfonikus Zenekarral játszott, 2007 májusában pedig a Dohnányi Szimfonikus Zenekarral lépett fel az izraeli állam tiszteletére rendezett esten a Művészetek Palotájában.

Keren Hanan a Liszt Ferenc Zeneakadémián is nagy sikerű koncertet adott. Kamarazenészként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Vasárnapi Kamarazene sorozatában, az Izraeli Filharmonikusok Új Kamarazene Sorozatában, a Pharos Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon Cipruson és jelenleg is Steven Isserlis csellista partnere. Lehetetlen szigorú keretek közé szorítani Keren multikulturális tehetségét. Egészen fiatal kora óta foglalkozik vizuális művészetekkel.

Öt éves korában Edna Dagan festőművésztől vett órákat. Monet, Van Gogh, Gauguin és Toulouse Lautrec művészete volt rá a legnagyobb hatással. Az Izraelt, Bostont, Olaszországot és Budapestet megjárt művész ezen kultúrák hatásának keveredéséből alkotta meg állandóan vibráló, érzékeny, okos, színes, kifinomult és professzionális egyedi művészetét. Budapesten Keren megismerkedett a festőművész El Kazovszkijval, akivel mély barátság alakult ki közöttük művészetről és filozófiáról szóló beszélgetéseik során. El Kazovszkij tragikus halála mélyen érintette Kerent és sokkoló inspirációként szolgált Cosmo címet viselő festménye megalkotásához.

Munkáiban Keren a festészet és a zene kapcsolatát vizsgálja. Mivel mindkét területen fiatal kora óta otthonosan mozog, így alkotásai hiteles lenyomatai a művészetek ágak összefonódásának. Keren festményei fontos darabjai több magángyűjteménynek a világ számos pontján, többek között New Yorkban, Londonban, Tel-Avivban és Budapesten. Magyarországon alkotásai a KOGART Galériában láthatóak.

Keren Hanan több olyan koncerten vett részt, amelyek jótékonysági célokat szolgáltak. Játszott Szakcsi Lakatos Bélával a a Heim Pál Gyermekkórház támogatására, koncertet adott a miskolci Jezsuita Gimnázium felújításának finanszírozására és segített a Vöröskeresztnek a közelmúltban történt áradások alkalmából. Kerent megérintette a közelmúltban történt vörösiszap katasztrófa híre és úgy döntött, hogy a Music in Colours koncert és kiállítás során kiállított festményei eladásából befolyt összeg tekintélyes részét felajánlja a Vöröskereszt számára.

A kiállítás előzetes bejelentkezés mellett 2010. december 23-ig tekinthető meg a Brody House-ban, amely az első privát szálló és szalon Budapesten, amely rendelkezik nemzetközi társklubokkal és a művészet, illetve a kreativitás Európán át történő népszerűsítésének céljából jött létre.

2010. december 9-én 19.30 órakor, Keren Hanan: Music in Colours hangverseny és kiállítás.

Brody House, 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 10.

Lantai József