Ez a történet így, persze nem lehetséges. Valamiképp viszont mégis. Összevonva egy alkalomra, két könyv bemutatására került sor a nemrég létrejött KAS Kiadóban. Iványi Gábor és Scheer Róbert könyvei két különböző témáról szólnak, de valahogy mégis olyan érzésünk támad; nem véletlenül tették egymás mellé a kettőt. Iványi Gábor frissen megjelent kötetének a „Miért vagytok kegyetlenek?” csak az alcíme, de sajnos igaz mindarra, ami vele, körülötte történik. Scheer Róbert nem is a saját történetét meséli el, ám már az első fejezetének címe is mellbevágó: „Hol voltál, Isten?”
A Kiadó tulajdonosa, Kocsis András Sándor, először a vékonyabb, látszatra könnyebb könyvről, elöljáróban mindjárt elárulta: ez a kötet válogatás. Az előszavát író Lengyel Lászlóról tudjuk, hogy Benedek Marcell, Benedek István, Benedek Elek leszármazottja. Ezt a könyvet a szolidaritás könyvének nevezhetjük, mert a kiadóban elhatároztuk, hogy minden eladott könyv után nyolcszáz forintot utalunk át a szerzőnek. Ezzel is próbálunk enyhíteni a munkájából fakadó, szűkös anyagi gondjain. A könyvet már minden boltban lehet kapni és a Klubrádiónak köszönhetően a rádió reklám is megkezdődött. A Facebookon a róla szóló legelső bemutatkozást azonnal nyolcvanegyezernél több ember látta, rövid idő alatt. Ez szokatlanul gyors eredmény, de a szám várhatóan hamarosan jóval magasabb is lesz. 
Lengyel Lászlót régi barátság és kiváló tisztelet fűzi Gáborhoz. Messze mutató, amit ő cselekszik. Az ország elmúlt 35-40 évi történetében nincs másik olyan személyiség, akinek a nevét majd úgy őrzik meg, hogy a szegények, az elnyomottak, a száműzöttek, a gyámolítást váróknak volt apja, testvére. Akire mindenkor számíthattak a társadalomból számkivetettek. Magyarországon ez ma kivétel. Más országokban nem, mert ott a társadalmi szolidaritás létezik, Iványi Gáborokból sok van. Minálunk a társadalmi szolidaritás Iványi Gáborral egyenlő. Mellette más nem létezik, minimális, amit rajta kívül tesznek. Ráadásul járul hozzá még egy szörnyű dolog: itt üldözik azt, aki a társadalommal szolidáris. Üldözik, aki a szegényekkel van. Három dolgot érdemes elmondani a könyvről. Tudjuk, hogy egy lelkészről van szó, tehát miért ne a biblia nyelvén szólna? A magyar politikai nyelv viszont a reformáció és a pázmányi ellenreformáció dühös, egymással vitatkozó bibliai nyelvvé vált. Semmit nem értenénk a magyar politikából, ha nem tudnánk: ahogyan megnevezzük barátunkat és ellenségünket azt bizony Pázmányoktól és református vagy unitárius kortársaiktól tanultuk. Ebben a könyvben a szelíd Jézussal ismerkedünk meg, noha előfordult, hogy Magyarország bíboros prímását, Erdő Pétert mulasztására figyelmeztette. Meg is mondta neki, hogy isten egyszer meg fog téged ezért büntetni. Anélkül, hogy kimondta volna, a könyvből kiderül, hogy Júdásról ír, mert ma övék az ország. Esik a könyvben szó a kisfiúról, aki belehal, mert a családot a dögkútból kivett hússal etetik. Kérdés, miért esznek ezek az emberek dögöt, mit kell ez ellen tenni, de sajnos világosan kiderül, hogy nekik nincs más, amit megehetnének. 
Iványi Gábor számára természetes, hogy a hajléktalan egy más világnak küldötte. Olyan világnak, amiben egyszer ő is benne volt. Pontosan látja, hogy a hajléktalanokból egy százaléknál többen nem lesznek újból a társadalom aktív tagjai, megrekedtek jelenlegi világukban. Neki a szíve szakad meg attól, hogy az iskoláit megszüntették – a társadalomnak nem fáj annyira. Végül pedig elmondható a könyvről, hogy a legnehezebb olyan könyvet írni, ami hatalmas tapasztalatokon nyugszik, további, óriási mennyiségű példa volna felsorolható, mégis inkább tömör és lényegre törő. Ilyen írásmódja nincs senki másnak. Talán Várszegi Asztrik vagy Beer Miklós stílusához hasonlítható, de mégis inkább csakis, kizárólag az ő sajátja. 
Iványi Gáborról bátran elmondhatjuk, hogy az ő nevét az egész országban ismerik, még azok is, akik személyesen soha nem látták. Dehogy is akart ő híres lenni, legszívesebben csak csendben tenné a dolgát, tenné a jót, lelkészi hivatása indíttatásának megfelelően. Csak hát a dolgok – józan ésszel felfoghatatlan okból – másként alakultak. Könyvéről szólva, egy beismeréssel kezdte: Azt hiszem, nem is arra készültem, amit most csinálok, csak valahogy elkapott ez a dolog és nem ereszt, mint Jeremiás próféta példázatában a medve. Valóban rengeteg bibliai hátterű mondat van benne. Egy barátom ezt a stílust szekuláris biblicitásnak nevezte. Ami itt olvasható, mindaz korábban már különböző lapokban megjelent vagy elhangzott beszédek leírásai. Akik bántottak, azokról már korábban is elmondtam; nem is tudják milyen nagy jót tettek velem, mert az ilyenek következtében a világnak olyan zugára nyílik az embernek bepillantása, amerre nem is ment volna, ha nem kényszerítenék rá. Nagyon köszönöm a kiadó támogatását. Rendkívül rossz helyzetben vagyunk. Szomorú dolog volt, hogy be kellett zárnunk az iskoláinkat. Háromezer, sajátos nevelési igényű, nagyon szegény gyereket voltunk kénytelenek elereszteni, most pedig már ott tartunk, hogy a hajléktalan ellátásunkat is be kell szüntetni. Már az automatikusan járó alapnormatívát sem kapjuk meg. Ilyen körülmények között az írás jelenti számomra a felüdülést.
Scheer Róbert erdélyi származású, Nagykárolyból jött Magyarországra, öt nyelven beszél. Sokáig élt Izraelben, először ott járt egyetemre, majd Tübingenben végezte el a filozófiát. Hat könyve jelent meg németül. A nagymamáját Nagykárolyból hurcolták el, Auschwitzból 21 évesen, 33 kilóval szabadult. A huszonötezer lakosú városból kettőezer nyolcszáz zsidót vittek el, ma csak két zsidó család él ott. A könyv keletkezéséről szólva elárulta: mama kicsi korunk óta sokat mesélt öcsémnek és nekem, ezért kértem, hogy írja le az emlékeit. Apámnak semmit nem mondott. A holokauszt pszichológiájából ismert dolog, hogy az első generáció a másodiknak semmit, de a harmadiknak már nagyon sok történetet mond el. Az eredeti kézirat a hazaérkezése után 28-30 évvel született, az unokáinak írta. Ekkor már 85-86 éves volt. 
Kellett egy nagyobb időbeli távolság, amitől ez az alig iskolázott ember – hiszen zsidó származása miatt a középiskoláit nem fejezhette be – mégis képes volt tárgyilagos leírást adni. Szinte javítás nélkül, egyvégtében vetette papírra ezt a drámai monológot. A szerkesztés során az eredeti naplóból 56 oldalt fakszimilében beillesztettek, ennek a kéziratnak minden betűje jól olvasható. Olyan különleges íráskészséggel bírt, hogy a leírásában idősíkokat és térbeli síkokat mozgat, párját ritkító, konzisztens logikával. Ez egy magyar Anne Frank naplója! Tényirodalom. Máris rendkívül nagy iránta az érdeklődés, német és kínai kiadó is jelentkezett érte. A kézirat könyvvé formálása több évig tartott, monodráma is született belőle, Für Anikó fogja előadni 2026-ban, az Örkény színházban. A darab ereje a tisztaságában, a puritánságában van. Abban a hihetetlen 80 valahány éves bölcsességben, hogy „elvesztettem mindent, de élni kell hiszen itt vannak az unokáim!” Talán ez a mondat is rámutat arra, miért is tartozik össze ez a két könyvet!
KÁTRÁNYPAPÍR ÉS KERÍTÉSDRÓT NAGYANYÁM KÖNNYEBB ÁLMOT ÍGÉRT
KAS Kiadó, 2025 KAS Kiadó, 2025
Aduprint Kft. Alföldi Nyomda Zrt.
ISBN 978-615-6915-04-7 I SBN 978-615-6915-01-6
