Kirill metropolitát választották új moszkvai patriarchává

   Kirill metropolita a hálaadó istentiszteleten

A

  moszkvai Helyi Zsinaton 2009. január 27-én este Főtisztelendő Kirill metropolitát választották meg Moszkva és egész Oroszország új patriarchájává.

   Kirill metropolita a hálaadó istentiszteleten

A

  moszkvai Helyi Zsinaton 2009. január 27-én este Főtisztelendő Kirill metropolitát választották meg Moszkva és egész Oroszország új patriarchájává.

Kirill metropolitára a Zsinat 508 képviselője, Kliment metropolitára pedig 169 képviselő szavazott. A szavazáson részt vett Hilarion püspök, a Magyarországi Egyházmegye ideiglenes kormányzója, valamint a Magyarországi Egyházmegye három zsinati képviselője: Imrényi Tibor protoijerej atya, Ágnes nővér és Berki Ádám.

Kirill megválasztott moszkvai patriarcha Hálaadó Istentiszteletet tartott a Megváltó Krisztus székesegyházban

2009. január 27-én a Helyi Zsinat szavazási eredményének kihirdetése után a patriarchává választott Kirill metropolita és a jelenlévők elénekelték a virágvasárnapi sztichirát: „Ma a Szent Lélek kegyelme egybegyűjtött minket, és felvéve mindnyájan a keresztedet, mondjuk: Áldott aki az Úr nevében jő! Oszanna a magasságban!"

Őboldogsága Vlagyimir, Kijev és egész Ukrajna metropolitája a hagyományos kérdést tette fel az újonnan megválasztott patriarchához: „Főtisztelendő Kirill! A Helyi Zsinat Moszkva és egész Oroszország patriarchájává választott téged. Elfogadod ezt a választást?"

„Az Orosz Orthodox Egyház Helyi Zsinatának választását elfogadom, megköszönöm és ellene nem szólok" – válaszolta a megválasztott patriarcha. Ezután Kirill metropolita mandiát, epitrahiliont öltött és Hálaadó Istentiszteletet tartott a templomban. Az istentisztelet végén a következő imát olvasta fel:

„Urunk Istenünk, Jézus Krisztus, minden irgalom és bőség Istene, akinek irgalma határtalan és emberszeretete kimondhatatlan: Tehozzád, Uralkodónkhoz és Jótevőnkhöz borulunk félelemmel és rettegéssel, és a Te jóságodért adunk hálát, Aki megadtad nekünk, hogy békességben és egyetértésben választhassuk meg Egyházunk elöljáróját, Moszkva és egész Oroszország patriarcháját.

Ezért mint Urat és Uralkodót és Jótevőnket dicsérünk, dicsőítünk, énekelünk és magasztalunk, és leborulván, újra hálát adunk és könyörgünk: ahogy szolgáid eddig könyörgéseit is elfogadtad és irgalmasan teljesítetted, úgy szabadítsd meg továbbra is Szent Egyházunkat minden rossztól, csillapítsd az eretnekek keltette ingadozást, szüntesd meg a szakadásokat és megosztottságokat, hívő embereidnek pedig adományozd a Te békédet és áldásodat, Néked pedig a Te kezdet nélkül való Atyáddal, és Szentséges és Jóságos és Éltető Lelkeddel együtt, egy szájjal és egy szívvel énekelni merészeljük: „Dicsőség Néked Isten, a mi Jótevőnknek, mindörökkön örökké".

Ezután a fődiakónus éltetést mondott Kirill metropolitának, mint Moszkva és egész Oroszország új patriarchájának, majd az új egyházfőt Vlagyimir szentpétervári és ladogai metropolita köszöntötte:

„Az Isten akarata, ami jó, ami Neki tetsző és tökéletes" (vö. Róm. 12, 2) jelent most meg Önnek az Orosz Orthodox Egyház teljessége – főpásztorai, pásztorai, szerzetesi és világi hívei – által a patriarchai trónra történt megválasztásában. „A Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak" (ApCsel. 15, 28). Mától fogva szentségedet nagyságos urunknak és atyánknak nevezzük. Legyen az Ön előtt álló áldozati szolgálaton felülről jövő áldás! A Mennyek Királynője és minden, hazánkban feltündökölt szentek közbenjárásai által erősítse meg Önt az Úr Jézus Krisztus a nehéz patriarchai Kereszt hordozásában!" – mondta.

Válaszában Kirill megválasztott patriarcha a következőket mondta: „Alázattal és felelősségem teljes tudatában fogadom az isteni sorsvetést, amely által rám bízatott a patriarchai szolgálat. Ez hatalmas. Felelősségteljes. De ennek a szolgálatnak a középpontjában – az Úr Keresztje áll. Olyan méretű kereszt, amelyet csak az képes megismerni és csak az képes átérezni, aki a vállán hordozza azt".

Kirill metropolita emlékeztetett II. Alekszij patriarchának az egyházfői szolgálat súlyos keresztjéről mondott szavaira: „Az egyházak elöljárói hordozzák ezt a keresztet, de ezt a keresztet nem képes egy ember egyedül elcipelni, ezért vele együtt hordozzák a főpásztorok, a lelkipásztorok és Isten népe is. Azért hordozzák mindannyian, mert maga az Egyház is együtt viseli a patriarchával szolgálatának keresztjét".

Ezután a Megváltó Krisztus székesegyházban a kórus elénekelte Milánói Szent Ámbrus hálaadó énekét, a „Téged Isten dicsérünk" („Te Deum laudamus") himnuszt, majd a zsinat tagjai egymás után köszöntötték az új patriarchát.

Kirill metropolita (világi nevén Vlagyimir Mihajlovics Gungyjajev) 1946. november 20-án született Leningrádban. Apja – Mihail Vasziljevics Gungyjajev pap volt, 1974-ben hunyt el. Anyja – Raisza Vlagyimirovna Gungyajeva némettanár volt, 1984-ben halt meg. Idősebb testvére – protoijerej Nyikoláj Gungyajev, a Szentpétervári Teológiai Akadémia professzora, a szentpétervári Színeváltozás templom elöljárója. Nagyapját, Vaszilij Sztyepanovics Gungyajev atyát a szovjet korszakban az „élőegyházasokkal" (az NKVD által létrehozott „ál-egyház") való szembenállás miatt letartóztatták, a Szoloveci koncentrációs táborban raboskodott, majd innen történt szabadulása után is többször letartoztatták és száműzték.

A 8. osztály elvégzése után V. Gungyajev az Észak-Nyugati Geológiai Hivatal leningrádi geológiai expedíciójában vállalt munkát, ahol 1962 és 1965 között dolgozott térképrajzoló-technikus munkakörben, egyidőben pedig középiskolai tanulmányait végezte. A középiskola elvégzése után felvételt nyert a Leningrádi Teológiai Szemináriumba, majd annak elvégzése után a Leningrádi Teológiai Akadémiába.

1969. április 3-án Nyikodim (Rotov) leningrádi és novgorodi metropolita Kirill néven szerzetessé nyírta (védőszentje Szent Kirill, a szlávok apostola). Ugyanezen évben április 7-én diakónussá, majd június 1-én pappá szentelték.

1970-ben elvégezte a Leningrádi Teológiai Akadémiát. A disszertáció megvédése után professzori ösztöndíjasként az Akadémián maradt, ahol a dogmatika tanára lett.

1970. augusztus 30-án Nyikodim metropolita személyi titkárává nevezték ki. Ekkortól kezd bekapcsolódni az Orosz Orthodox Egyház külkapcsolatainak tevékenységébe. 1971-ben az Orosz Orthodox Egyház teológiai iskoláit képviseli a „Szindeszmosz" orthodox ifjúsági szervezet közgyűlésén.

1971. szeptember 12-én archimandrita rangot kap és kinevezik a Moszkvai Patriarchátusnak az Egyházak Világtanácsa melletti genfi képviselőjének, valamint a genfi Istenszülő Születése orosz templom parochusának.

1974. december 26-án kinevezik a Leningrádi Teológiai Akadémia és Szeminárium rektorává. 1975. június 7-én megválasztják a Leningrádi Egyházmegye egyházmegyei tanácsának elnökévé. Ugyanebben az évben megválasztják az Egyházak Világtanácsa központi és végrehajtó bizottságainak tagjává.

1976. március 14-én a Névai Szent Sándor Lavra Szent Háromság székesegyházában viborgi püspökké, a leningrádi egyházmegye vikáriusává szentelik.

1976. november 18-án kinevezik a Moszkvai Patriarchátus Nyugat-Európai Exarchátusa exarcha-helyettesévé, november 21 és 28. között részt vett az I. Zsinatelőkészítő Összorthodox Tanácskozáson, Genfben.

1977. szeptemberében érseki rangra emelik.

1980-ban részt vesz a Római Katolikus Egyház és az Orthodox Egyház teológiai vegyesbizottsága patmoszi és rodoszi ülésein.

1984. december 26-án szmolenszki és vjazemszki (1989-től szmolenszki és kalinyingrádi) érsekké nevezik ki. 1989. november 14-én kinevezik a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának vezetőjévé és így a Szent Szinódus állandó tagja lesz. 1991. február 25-én metropolitai rangot kap.

Számos összorthodox és ökumenikus találkozó és megbeszélés résztvevője volt.

2008. december 6-án a Szent Szinódus titkos szavazással patriarchai helytartóvá választotta. 2009. január 27-én a moszkvai Helyi Zsinat Moszkva és egész Oroszország 16. patriarchájává választotta meg.

Többször járt Magyarországon. Az évtizedben előbb 2001-ben, majd 2004 októberében. Az utóbbi látogatása alkalmából a Lendvay utcai orosz kápolnában a "választás"-ról beszélt:

"… Szüntelen választanunk kell. Minden nap, az idő minden pillanatában. Választhatjuk az igazságot vagy a hazugságot, a rosszat vagy a jót… Méghozzá ez a választás nem is olyan könnyű: ha tudnánk, hogy az egyik oldalon áll a jó, a másikon pedig a rossz… hát azt hiszem, az emberek döntő többsége gondolkodás nélkül a jót választaná. Azonban az életben mindez összekeveredik. Az ördög gyakran jelenik meg számunkra a világosság angyalának képében, a hazugság gyakran jelenik meg abszolút igazság formájában. Néha a legveszélyesebb tévelygések terjednek a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, az élet meghatározó részévé válnak, e tévelygésekre alapozva még állami törvényeket is alkotnak, meghatározzák a divatot, a közvéleményt, a tévelygések alapja pedig – a bűn! Tehát nem is olyan egyszerű ma az embernek a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között választani. Meg kell tudnunk különböztetni a lelkeket. Ha arról akarunk beszélni, hogy mit ad nekünk a hit, mit ad nekünk valóságos vallási tapasztalatunk, akkor elsősorban a lelkek megkülönböztetésének képességét kell megemlítenünk. Lehet, hogy furcsán hangzik, amit azoknak az embereknek szoktam ajánlani, akik azzal a kérdéssel fordulnak hozzám, hogy hogyan szavazzanak… akár össznemzeti választásokon, akár helyi választásokon. Jelölnek, mondjuk, egy helyi vezetőt, – hiszen mind olyan jók, amikor választás előtt vagyunk -, a nép pedig zavarban van, kérdi: főtisztelendő úr, nem tudná megmondani, hogy kire szavazzunk? Én igyekszem nem súgni nekik, először is, mert általában nem ismerem ezeket a jelölteket, másodszor pedig, mert úgy gondolom, hogy nincs jogom nyomást gyakorolni az emberek lelkiismeretére. De arra mindig felhívom a figyelmüket, hogy bármilyen döntést is hoznak, azt imával tegyék. Engedjék át szívükön döntésüket, feltétlenül ima előzze meg a választást. Mert Isten választ ad az őszinte imára.

Tudom, hogy a most jelenlévők is számos sorsdöntő választásra kényszerültek már az életben. És még lesznek ilyen választások mindnyájunk előtt. Mindannyiunkat arra szeretném kérni, hogy a hiten keresztül szemléljék az életet és akkor könnyebben meg fogják tudni különböztetni az igazságot a hazugságtól, Istent az ördögtől. Minden területen, a társadalmi életben, a politikában, a családi életben, személyes életünkben – a hiten keresztül kell tájékozódni, így kell élni. Hiszen éppen ezért adott nekünk az Úr hitet. …"

    2009-01-27 A Helyi Zsinat sajtószolgálata