Könyvsorozat készül - EUROASTRA - A Független Digitális Tényfeltáró

Ráadásul nem is akármilyen: a sorozatcím álnév, azonos az egyik szerző álnevével és maga az álnév sem mindennapi. De ezekről majd később. A sorozatról még annyit, hogy a célkitűzése szerint „Mindig fel fogjuk hívni a figyelmet azokra, akik egy kicsit betyárok, és az ország ellen tesznek.” Ugyanezen álnév alatt korábban már megjelent egy kötet – Orbán világa – amelyik szintén ezt a témát feszegeti, csak humorosan, karikatúrákhoz készült vicces magyarázatokkal és csak Magyarországgal foglalkozik. Most viszont az új könyvben négy szerző, három földrészen át, négy ország sorsát követi.

A Gulyás Balázs által vezetett beszélgetésen megtudtuk: a Hogyan lopjunk el egy országot? többszerzős kötet. Angola, Venezuela, Kuba és nem utolsósorban hazánk Magyarország, elmúlt éveiben gyűjtött közvetlen tapasztalataikat tárják elénk a szerzők: Theodor Willbour, Boros István és Liszkai László. A figyelmes olvasó itt azonnal megáll, hiszen az előbb még négy szerzőről volt szó, a címlapon viszont csak három ember neve szerepel, tehát valami itt sincs rendben. Erre is fény derül majd a későbbiek során. Most kezdjük előbb az álnévvel. Ezen a néven közpolitikai, társadalmi és gazdasági témájú elemző-gondolatkísérleti művek jelentek meg, mint például az Orbán világa – Ha Magyarország egy részvénytársaság volna… vagy a Hogyan lopjunk el egy országot. A szerző az írásaiban és a hozzá kapcsolódó Theodor Willbour Alapítvány keretében társadalmi, gazdasági és igazságossági kérdéseket boncolgat. Mivel a név mögött álló személy vagy alkotói csoport nem fedi fel nyilvánosan a polgári kilétét, a pontos személyazonosság rejtve marad a nyilvánosság előtt. A könyvelső fejezete Angoláról szól. A szerző, Liszkai László, újságírói és nemzetközi munkássága során összesen két évet töltött Angolában. A polgárháborús időszakban és az azt követő években szerzett afrikai tapasztalatai, valamint a régió politikai és társadalmi berendezkedésének tanulmányozása fontos alapul szolgáltak az itt megjelentekhez is. Szerinte, ha Shakespeare Afrikában született volna a XX. században, akkor az egykori angolai elnökről, José Eduardo Van-Dúnem dos Santosról mintázta volna a tragikus sorsú Lear király alakját. Santos életútja változatos, 1942-ben született. Fiatalon forradalmár, még 20 éves sincs, amikor a rendőrség elől Kongóba menekül. Pártja az Angola felszabadításáért Népi Mozgalom (MPLA) Moszkvába küldi egyetemre, 1973-ban térhaza, országa zűrzavaros idők, 30 évig tartó polgárháború előtt állt. Ezt a könyvet már azért is érdemes elolvasni, hogy megtudjuk belőle, miként lett az országát portugál gyarmati sorból felszabadítani kívánó, Marx és Lenin tanain nevelkedő lelkes ifjú Santos dollármilliárdos, csaló, sikkasztó? A nemzetközi Oknyomozó Újságírók vizsgálataik alapján 2 és 3 milliárd dollár közé becsülik a családja kezébe került összeget. Politikai ellenfelei nem maradtak tétlenek. Több gyermeke is volt, a Szovjetunióban töltött évek alatt kettő is született. Kedvence a második lánya, az ugyancsak milliárdos Isabel volt, ő az Emírségekben éli kényelmes életét, mivel orosz útlevele van. Santos önkéntes emigrációban, egy barcelonai kórházban halt meg, 79 éves korában. Élete hasonlóságot mutat Lear királyhoz is, aki kedvenc, szeretett lányától halála előtt már nem tudott elbúcsúzni.

A könyv a Venezuelával foglalkozó fejezettel folytatódik és ettől kezdve a fejezetek azonos című belső alfejezetekre tagozódnak. Mindegyikben van olyan, amelyik kizárólag a száraz tényeket ismerteti, de van „Az autokrata szerszámosládájából” címet viselőkből több is, ezekben a hatalomgyakorláshoz szükséges tanácsokat olvashatunk. A fejezet szerzője Boross István a „Kubai Kisokos” – egy népszerű magyar nyelvű médiafelület és Facebook-oldal – szerkesztőjeként ismert. Munkásságában hangsúlyosan jelen vannak a nemzetközi kitekintésű, Latin-Amerikával (különösen Kubával) kapcsolatos elemzések, valamint a kritikus közéleti-politikai publicisztika. A története itt a Marcos Pérez Jiménez diktatúra összeomlásával és Hugo Rafael Chávez Frías felemelkedésével kezdi. Ezt követően pedig a Chávez halála után hatalomra kerülő Nicolas Maduro Moros – egykori buszvezető – diktatúráját elemzi. A fejezet érdekességét az adja, hogy itt már magyar párhuzamot fedezhetünk fel. Az első tanács például: „Nem kell megdöntened a régi rendszert, ha az már magától összeomlik. Elég, ha ott állsz és begyűjtöd a törmeléket.” Maduro egy olajban gazdag országnak volt mintegy 15–20 évig a vezetője. Mégis, amikor összevetették az arányokat, kiderült, hogy nagyjából 3,8 milliárd dolláros vagyona van. Ez azért érdekes, mert ha összehasonlítjuk Mészáros Lőrincékkel, kiderül, hogy Mészárosék – ráadásul egy tízmilliós, jóval szegényebb országból – ennél másfélszer nagyobb vagyont szedtek össze. Venezuelában eredetileg 30–35 millióan laktak.

A Kubában történtek bemutatásának nincs egyszemélyes szerzője. Elsőbben is itt leleplezzük a cikkünk elején már jelzett furcsaság okát, hogy miért három a négy? A könyv címlapján a szerzők sorában a Kubai Kisokos Csapata áll. A fejezetben Batistának – a többiekhez képet – nem sok szót szánnak, de a rá vonatkozó, általa is megfogadott tanács nem ismeretlen a mai magyar viszonyokat ismerők számára. „Ha a választás nem a te oldaladon áll, a megoldás, hogy módosítod a választás körülményeit.” A továbbiakban a főszereplő Fidel Alejandro Castro Ruz, egy módos cukornádtermesztő földbirtokos fia, akit a jezsuita iskola fegyelmezett, vitakész és roppant ambiciózus fiatallá nevelt. Nála is találunk a mi jelen helyzetünkre vonatkozó tanácsot: „Ne vegyél át kész szervezeti struktúrát! Mindig építs újat. Ami működött a régi vezető alatt, az alapul szolgálhat annak visszatérésére.”

A Magyarországról szóló rész szerzője annyit azért elárult, hogy a Theodor Willbour név Piszkos Fred kapitánynak volt a gyermekkori neve, amíg nem lett belőle Piszkos Fred. Őszintén bevallom- mondta – több mint 10 éve szerettem volna erről a könyvről írni. Akkor még azt terveztem, hogy Orbán Viktort Piszkos Freddel azonosítom, mert kicsit csal, hazudik, manipulál a számokkal… azóta kicsit(?) megváltozott! Ha baráti körben beszélgetünk róla, annak nincs írásos nyoma. Holnap másról beszélünk, holnapután megint másról. Ami viszont le van írva, az ott van a boltban. Lehet, hogy most nem vesszük elő, mert vannak más könyvek, de lehet, hogy a dédunokánk elő fogja venni, beleolvas, és látni fogja, milyen szörnyűségben éltünk. Látni fogja azt is, micsoda iszonyú hasonlóság van e között a négy ország között. Hiába vannak más földrészen, teljesen ugyanaz a sorsuk – és nem a miénk a legjobb közülük. Ez a fejezet példákkal igazoltan tág teret szentel a média szerepének, tapasztaltuk, értjük – miért. De a „miért”-re vonatkozóan, mindjárt ez elején találunk tanácsot is: „Ha azt kérdezik, miért, tüntesd fel úgy, mintha nemzeti érdek lenne.” ismerős – igaz? A fejezet bővelkedik a „hétköznapi” embert megdöbbentő különféle előírások ismertetésében. Törvény engedi meg például, hogy 2020 óta nem kell a helyettes államtitkári poszt betöltéséhez alapfokú diploma és szakirányú tapasztalat. Vajon miért? A „nemváltó óvodások” kormányszintű legendája viszont azért alaptalan, mert a kezelés megindításának alsó korhatára 18 év. Akkor miért felejtették ezt el a legmagasabb szinten – érti valaki? Hát persze! Miért lett a Fidesz felemelkedésében kulcsszerepet játszó Soros Györgyből ellenség? A könyvben számtalan hasonló, provokatív kérdésre bukkanunk, de mindig megkapjuk rá a választ!