Józsefváros kulturális palettája egy jelentős és impozáns új kiállítótérrel bővült: a történelmi jelentőségű Gutenberg Otthon falai között a Magyar Festészet Napja 2026-os programsorozatának egyik kiemelt budapesti eseményével nyílt meg november 5-én a Gutenberg Galéria. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola által működtetett új kiállítóhely nyitóprogramjában a Magyar Festészet Napja Alapítvány és a MAMŰ Társaság tárlatai kaptak helyet: az ugyanekkor megnyíló kiállításokon mintegy 150 művész alkotása látható. A megnyitóünnepség igazi összművészeti eseményként tisztelegett a magyar festészet, a zene és az építészeti örökség előtt.
Ünnepnek szánták, de sajnos csak félig sikerült – és erről legkevésbé a rendezők tehetnek. Nem számíthattak arra – a fontosabb budapesti kiállítóhelyeken mindmáig ismeretlen mértékű modortalanságra – aminek itt tanúi lehettünk. A művészeti értékekre valóban kíváncsi megjelentek mögött néhány méterrel, a bor és pogácsa hírére odacsődült „közönség” röhögcsélése, magántémák fennhangon kitárgyalása akkor sem maradt abba, amikor a műsorrend kézben tartását vállaló Pogány Attila mikrofon és hangszóró segítségével próbálta rábírni őket. Az eredménytelensége valószínűleg azzal magyarázható, hogy rendzavarók a saját ricsajuk miatt még a figyelmeztetést sem hallották, és magukat senki által nem zavartatva, pillanatnyi szünet nélkül zavartak tovább mindenki mást! A lármát néhány percre csak a Face to face zenekar lendületes játéka volt képes elnyomni. 
A megnyitóra érkezőket először Sátly Balázs, a VIII. kerület alpolgármestere köszöntötte. Elmondta, hogy a Gutenberg Otthon – ahol egykor olyan kiválóságok éltek, mint Lechner Ödön, Egry József vagy Heller Ágnes – eleve mély gyökerekkel kapcsolódik a kultúrához. Kiemelte: „Bármennyire sok kihívás jöhet, lehetnek nehéz helyzetek, a kultúra az, ami miatt az egészet érdemes csinálni, és ami miatt embernek is érdemes lenni.” A Józsefváros az erős közösségek közössége, és hát mi más lehetne egy nagyobb közösségformáló erő, mint egy ilyen kiállítótér, ahol a művészek, a kultúrakedvelők, a józsefvárosi polgárok és a hozzánk látogató vendégek találkozhatnak, élvezhetik annak a gyümölcsét, amit a festészet kínál nekik. 
Pál Gábor, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnöke történelmi utazásként idézte fel az 1907-ben átadott, szecessziós Nyomdászok Segélyegyletének épületét. Emlékeztetett rá, hogy a falak között egykor az Intim Színház működött Azért volt különleges a fővárosban, mert csak délután játszott, és mindig olyan darabokat mutattak be olcsó jegyáron, amelyeknek nagyon nagy sikere volt. Szerepelt itt egy tizennégysoros szimfonikus zenekar, valamint az ország első mozi-szkeccsét bemutató Omnia mozi is közkedvelt volt. bizonyítva, hogy a helyszín évszázados tradícióval bír a közösségteremtés és az értékmentés terén. Az alapítványunk továbbra is azt fogja szolgálni, amit eddig is: a kulturális értékek megőrzését, illetve a művészvilág – a festészet, szobrászat, grafika, kerámia művészet – megszerettetését, bemutatását és ápolását. 
A Magyar Festészet Napja Alapítvány képviseletében Verebes György Munkácsy Mihály-díjas festőművész – a betegséggel küzdő Szurcsik József helyett –lényegre törően foglalta össze az üzenetet: Egy új helyszínnel gazdagodtunk. A Magyar Festészet Napja 24 évvel ezelőtt egy alulról jövő kezdeményezésként alakult ki, és ezt a jellegét mind a mai napig megtartotta. Most már beterítettük nemcsak Magyarországot, hanem az egész Kárpát-medencét, és íme – reményeink, bizakodásunk és biztonságérzetünk szerint – ezen a helyszínen, minden év őszén tudjuk ünnepelni a magyar festészetet, a magyar képzőművészetet minden vállfajával úgy, ahogy van. Visszatérve Szurcsik Józsefhez: éljen a művészet, éljen a szabadság! 
Dr. Feledi Balázs művészeti író részletes, nagyszabású szakmai méltatásban részesítette a nyitó tárlatokat, amelyek mintegy 150-200 alkotó munkáit vonultatják fel a Festészet Napja (Szent Lukács ünnepe, október 18.) jegyében. Mielőtt a hat kiállításra egy-egy mondatot szólnék, hadd térjek vissza ennek a fantasztikus helynek – nem a történetére, hanem az az elmúlt évtizedekben is játszott nagy fontosságára. Valóban, Pál Gábor említette, hogy fantasztikusan gyönyörű az a színházterem, a magyar főváros szecessziós építészetének a csodája volt, ami – mint a rendszerváltozás utáni borzasztó korszakoknak a negatívuma – évtizedek óta zárva van. Nagy köszönet a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítványnak, hogy az épületnek ezt a részét már megszerezte és működtetni tudja. A MaMűFest 2026: A MaMű Társaság alkotóinak festészeti munkáiból ad válogatást Zakariás István kurátori közreműködésével, erőteljes, progresszív, szociográfiai és abszurd szemléletet közvetítve.
A Miniverzumok (20×20 miniképek): Generációkon átívelő találkozási pont a Galéria emeletén Zöld Anikó tiszteletbeli kurátor és Kudachik László rendezésében, amely a 24 éves sorozat történetét és kísérletező attitűdjét mutatja be. A Díjazottak kiállítása: Tenk László Munkácsy-díjas festőművész (a 2025. évi Életműdíj kitüntetettje) Nyugtalan közérzet című tárlata a szürke gazdag tónusaival és holdfényes hangulataival. Bernáth András Munkácsy-díjas festőművész A táj konfigurációja III. című kiállítása az életmű utolsó évtizedeinek struktúráit tekinti át. A Prizma: A kortárs magyar üvegfestészet válogatása Csepreghy László kurátori munkájával, a szín, a fény és az anyag sajátos viszonyrendszerét kutatva (tisztelgéssel Práda Tibor munkássága előtt).
A Kurátori kiállítás: Az elmúlt 24 év szervező-kurátorainak (köztük Práda Tibor, Szentgyörgyi József, Földi Molnár Zoltán, Kiss Zoltán László) munkái, emléket állítva a művészet és az oktatás elhivatott mestereinek. Az est során kiemelt figyelmet kaptak a magyar képzőművészeti élet kilencvenedik évüket betöltött vagy azt taposó nagy öregjei (Kovács Albert, Lachner László, Szabó Ákos, Klimó Károly, Zoltán Mária Flóra, Keserü Ilona, Véső Ágoston, Serényi Zsigmond, Hajdú László, Nádler István, Szurcsik János), akik aktív jelenlétükkel és munkásságukkal mindmáig a magyar kultúra élő pillérei.
