Kovács Lehel Barcsay-díjas festőművész kiállítása

  Kovács Lehel

2010. február első napjaiban nyílt meg a Duna Televízió Aula galériájában Kovács Lehel Barcsay-díjas festőművész kiállítása. Kellemes hangulatú ünnepség keretében Hrutka Róbert zenekara játszott, Tompos Kátya énekelt majd Halmi-Horváth István festőművész, a pályatárs és barát nyitotta meg a kiállítást.

  Kovács Lehel

2010. február első napjaiban nyílt meg a Duna Televízió Aula galériájában Kovács Lehel Barcsay-díjas festőművész kiállítása. Kellemes hangulatú ünnepség keretében Hrutka Róbert zenekara játszott, Tompos Kátya énekelt majd Halmi-Horváth István festőművész, a pályatárs és barát nyitotta meg a kiállítást.

Halmi Horváth IstvánKovács Lehel a sepsiszentgyörgyi születésű és Budapesten élő festőművész 2000-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát. A Sensaria Kultúrális Egyesület és az Élesdi Művésztelep Egyesület alapító tagja. Magyarországon és Európa-szerte számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett részt. 2003- tol a MAMÜ Kulturális Egyesület tagja, munkásságát 2005-ben Barcsay-díjjal, 2006-ban MAOE-díjjal ismerték el, 2005-ben pedig a Római Magyar Akadémia ösztöndíja volt.            

„Kovács Lehelhez évtizedes barátság fűz. Egyszerre jártunk a Képzőművészeti Egyetemre, majd az Éledi művésztelepre, ahol nyaranta egy hónapot közös alkotással töltünk.

 Ennyi idő alatt bőven volt lehetőségünk egymás munkamódszerét megismerni, végigkövetni azokat külső és belső folyamatokat, amelyek egy-egy műalkotás létrejöttét kísérik. Lehel természetkedvelő ember. Szereti a szép tájakat, a jó borokat és sajtokat. Az a fajta, aki még tud tájékozódni az avarban és megismeri, el is tudja készíteni az ínyenc erdei gombákat. Ám pont ez az egyébként dicséretes természetszeretet az,ami sok esetben megtéveszti képei szemlélőit. A táj alibi. Lehel munkáinak elsődleges forrása saját belső érzékenysége, amellyel folyamatosan önmagát definiálja és teszi mindezt az őt körülvevő táj felhasználásával. Ezért mindegy számára, hogy milyen eszközökhöz nyúl, szabadban látvány után, vagy műteremben fotó felhasználásával festi meg műveit. Témáitól függetlenül munkáit körülveszi valami különös melankólia, elvágyódás. A Római Sorozat romkertjei, a tájban megjelenő emberalakok útjai leginkább belső séták. Az alkonyati képek a fény fokozatos eltűnésével vezeti át a szemlélőt a jól láthatóból, az ismeretlen, formátlan kaotikus tartományokba, saját tudatunk legmélyére. Azonban finom humora és játékossága is megjelenik, ahogy ipari létesítményeket, gyártelepeket szinte szakrális objektummá avat, atmoszférikus hatások főszereplőjévé tesz.  A korábbi, emberközpontú felfogástól ellentétesen ezeken a műveken az emberi beavatkozások, gyárépületek inkább kövületek, strukturális elemek. Emlékhordozó felületek. Kovács Lehel felkészült  technikai tudása és anyagszeretete ezeket a tartalmakat mértéktartó módon tárja elénk, soha nem válik tolakodóvá. A diszkrét megfogalmazás szépségei ne tévesszenek meg bennünket és tegyünk néhány lépést képeit szemlélveönmagunkban. Megéri." – mondta megnyitó beszédében Halmi-Horváth István.

Hrutka Róberték„Kovács Lehel realisztikus tájai, erős rálátások, felülnézetek közé szorított valóságszegmensek. Kovács inkább híve a még el nem kötelezett, de már az impresszionizmus felé kacsintó Corot, Millet-et ,Courbet-t idéző festészetnek. A Nagybánya első korszakára visszautaló élesdi, sümegi, kolozsvári tájképei nyomán egy rég nem látott festészeti módi hívódik elő az emlékezet sötétkamrájának mélyéről. A tájban az életképet is meglesi." – így jellemezte korábban Kovács Lehel festészetét Sinkó István.

A belső útjaim inkább a hangulatokban érhetők tetten – vallotta a művész, Halmi-Horváth István szavaira reflektálva – régebben kicsit derűsebb képeket festettem, most pedig az alkonyi táj vette át a főszerepet. Nagyon fontos és inspiráló az életében az élesdi művésztelep, ahol olyan párbeszédek alakulnak ki az egymás melletti műtermek között, amelyek Pesten ritkán valósulhatnának meg. A táj, ami ott körülveszi, a kisvárost maga mögött hagyva felsétálva a dombokra, sokszor 10-15 vásznat úgy fest meg, hogy csak a nézőpontját változtatja. Az egyik nagyon fontos motívuma, amit az utóbbi években megjelenít, a természetben fellelhető ember alkotta ipari tárgyak, az elkerülhetetlenül feltűnő élesdi cementgyár robosztus monstruma és ez szinte szimbólummá vált a festészetében. Ezek a képei jelenleg a nagybányai csoportos kiállításon láthatók. Korábban munkásságát a kis méretek határozták meg. Az elmúlt években fokozatosan egyre több közép-nagy képet festett és a jövőben is szeretné ebben a megnövelt méretben megvalósítani elképzeléseit a tájképfestészet területén maradva.

Kovács Lehel festményei a Duna Televízió aulájában 1016 Budapest Mészáros utca 48. 2010. február 22-ig tekinthetők meg.

Lantai József