Közmajomdicsőség
5 perc olvasás
Ki kerül a közmajom ketrecbe?Az emberek érdeklődése különböző, és mindenkit más érdekel, ha kellő alapossággal, és kellően erős társadalmi mikroszkóppal tekintjük. Ahogy csökkentjük a mikroszkóp nagyítását, úgy fogunk kisebb nagyobb gócpontokat felfedezni. Ez teljesen természetes, és már régóta ismert jelenség. Ezen alapul a klubok, olvasókörök, egyesületek szervezése, ahol apránként nézve mindenkit más érdekel, de mégis van egy közös cél, vagy közös érdeklődés.
Ki kerül a közmajom ketrecbe?Az emberek érdeklődése különböző, és mindenkit más érdekel, ha kellő alapossággal, és kellően erős társadalmi mikroszkóppal tekintjük. Ahogy csökkentjük a mikroszkóp nagyítását, úgy fogunk kisebb nagyobb gócpontokat felfedezni. Ez teljesen természetes, és már régóta ismert jelenség. Ezen alapul a klubok, olvasókörök, egyesületek szervezése, ahol apránként nézve mindenkit más érdekel, de mégis van egy közös cél, vagy közös érdeklődés.
De nem is szükséges okvetlen klubokat és társasköröket szervezni, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként csoportosul az emberek érdeklődése. Jó közelítéssel elég, ha a nézettségi, olvasottsági adatokat nézünk. Vagy kilátogatunk az állatkertbe. Ha ugyanis az állatkertben járunk, akkor a nézők spontán csoportosulására lehetünk figyelmesek az egyes nevezetesebb pontokon. Úgy általában itt is csak úgy jönnek-mennek az emberek, de mégis vannak helyek, ahol többet időznek. Ennek nyilvánvalóan vannak pihenési szempontjai, és nem is vitathatnánk ezt sem.
De megfigyelhetjük az állatok népszerűségi mutatóit is. Az, aki félhomályban szeretne egy kezet megfogni, kicsit többet fog elidőzni a tengeri halaknál. Ha érdeklik a halak, ha nem. Míg azok, akik az eszközhasználat nagy evolúciós kísérletére kíváncsiak, az elefántoknál fognak kicsit többet időzni. De itt fog leragadni az is, akinek a mesekönyvekből köszön vissza ormányos barátaink népszerűsége. Ám mindezeken túl, számos állatkert tapasztalata az, hogy a főemlősök sok toplistát vezetnek. Elvégre akár tudat alatt is, de mégiscsak a rokonok a legérdekesebbek mindenkinek.
Már csak azért is, mert eléggé hasonlítanak hozzánk ahhoz, hogy számos tulajdonságukban visszaköszönjön a távoli rokonság. Ezt sajnos nem csak az állatkertek, hanem az állatkísérletek is mutatják. Ám eléggé különböznek is tőlünk ahhoz, hogy a személyes kultúráltságtól függetlenül is felsőbbrendűnek érezhesse bárki magát. Mert mégiscsak micsoda dolog köpködni, és a rácsot rázni. Ilyet kultúrember és a józan alkoholista nem tesz ugyebár. Csak áll a majomketrec előtt, és megértő lenézéssel tekint a távoli unokaöcsre.
Mert az ilyesmi mindig népszerű, és a történelem során nem is mindig majmokat tettek közszemlére, és nem is mindig egy elkülönített, akár humánusnak tekinthető kertben. Mely utóbbiban azért meg van a lehetőség, hogy a rács túloldaláról is kielemzésre kerüljünk. Megvilágosítva az állati elmét, hogy jobban jár a rács rázása helyett az, aki odatartja a fejét egy kis simogatásra, és hízeleg a kívülről bebambuló hiúságának kicsit. A korábbi példákra visszatérve, annak idején a nyilvános kaloda, a főtér közepén felállított emberketrec szinte ugyanezt a célt szolgálta. Azzal a nem mellékes tartalommal megspékelve, hogy figyelmeztessen: „Te is a ketrecbe kerülhetsz". Mint a „Majmok bolygója" esetében. Ahol is teljesen nyilvánvaló, hogy korántsem mindegy, a rács melyik oldalán hisszük magunkat.
Azért itt még talán nem tartunk, de néha azért felmerül a párhuzam a hétköznapokban is. Alighanem zavarba lehetne hozni pár embert olyan kérdések feszegetésével, hogy mitől jobb neki tudni, hogy ki mikor égette le a rántottát. Esetleg tényleg csak azért, mert ő nem szokta leégetni? S imígyen jobbnak érezheti magát annál a közszereplőnél, aki többet keres, több szilikont tud megfizetni, több fehér foga van a nagyobb szájában, vagy bármi mást nézve sikeresebbnek nála. Ám az is érdekes kérdés lenne, hogy mindezektől sikeresebb-e valójában a nézőnél, pletykalapot olvasónál. Vagy csak többet látszik a rács túloldalán, és ezért tűnik annak. Mint az állatkertben. Több rácsrázás, nagyobb nézettség. Több hízelgés a néző hiúságának, több banán a ketrecben.
Taktika kérdése. Van aki beszól mindenkinek, azaz rázza a rácsot és van, aki nyilvánosan égeti le kicsit magát, azaz hízeleg a hiúságnak. Az persze megint más kérdés, hogy ebből mennyi a természetes tulajdonság, képesség, és mennyi a médiaelvárás. Bár, a közmondás szerint sem zörög a haraszt, ha egy kis szilikont nem lögybölnek oda. vagy valami ilyesmi. A nagy társadalmi állatkertben pedig szépen fogynak a pletykalapok, és nézettségi csúcsokat döngetnek a mondvacsinált műsorok. Egyenesztergált sztárjaikkal, akikre nehéz lenne ráhúzni a régi filmcímet, hogy „Csillag születik". Bár most is nagy „C"-vel írják, azt ami születik. Celeb-nek. Tehát manapság CELEB születik. Így, csupa nagybetűvel. Beszólva, vagy hízelegve a köznek. Taktika kérdése. Mint az állatkertben, vagy a középkori vásártéren. Kaloda helyett a stúdióban, és leköpködés helyett megdicsőülten. Szórakoztató művész helyett közmajomként.
Simay Endre István
kapcsolodó link:
