Közös európai sorstörténet
6 perc olvasásEgy lengyel katonatisztnek, Łukasz Ciepliński ezredesnek állít emléket a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megnyílt és december 16-ig bárki által látogatható kiállítás, az egyetem Oktatási Központjának földszinti aulájában, Budapesten az Üllői út 121-ben. Az eredetileg Kochaj Polskę címmel Lengyelországban bemutatott kiállítás magyar változatával Ciepliński és bajtársai emléke előtt tisztelgünk. A kiállítás összesen 13 tablóból áll és több mint száz fotót tartalmaz.
Az Egyetem rektora. Deli Gergely, kiemelte: az ezredes, a XX. századi lengyel történelem egyik emblematikus alakja, a II. Világháború és az utána következő antikommunista ellenállás egyik hőse. A múlt titkainak feltárása, azoknak a hősöknek a megtalálása, akik a legnehezebb időkben küzdöttek a szabadságért, különösen nagy jelentőséggel bír. Ezen értékek átadása a jövő generációjának, közös felelősségünk és ezt az egyetemünk küldetésének tekinti. Lényeges, hogy hallgatóinknak milyen tudásuk lesz a múltról, tudják-e hasznosítani a múlt tanulságait a jelenben és a jövőben. Szent II. János Pál pápa erről ezt mondta: „Az a nemzet, amelyik nem ismeri saját múltját, elvész és nem épít jövőt.” Úgy a lengyel, mint a magyar nép számára a szabadság és a független haza, amiért Ciepliński ezredes harcolt, óriási értéket jelent – erősítette meg őexcellenciája, Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete. Az ezredes a II: Világháborút követő első években szimbólumává lett a lengyelek harcának a kommunista rendszer ellen. Hazájának kitartó védelmezője volt. Az 1939-es védelmi háborúban Varsó kapitulációjáig harcolt ő vezette a Honi Hadsereg, az Armia Krajowa alakulatait Rzeszów térségében. A háború utáni Lengyelország legfontosabb függetlenségi szervezetének, a Szabadság és Függetlenség Szövetségnek elnöke volt. Elfogták, kegyetlen kínzások után az akkor bíróság ítélete alapján kivégezték, később pedig még az emlékét is igyekeztek kitörölni. Gondolkodását jól mutatja a családjának titokban küldött két üzenete: „Szeresd Lengyelországot, mindig tartsd szem előtt javát. El kell foglalnia az őt megillető helyet a világban, a polgárai pedig boldogságban éljenek.” „Fogadd el, ami nemes és nagyszerű, vesd el, ami hitvány és aljas!” Lényeges szempontokra hívta fel a figyelmet Földváryné, dr. Kiss Réka, Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Ezzel a kiállítással közös európai sorstörténetre emlékezünk. Ha azt mondjuk: a hazáért, a nemzeti függetlenségért és a diktatúrák elleni harcért életek sokaságát áldozták, akkor ezt értik Magyarországon, Lengyelországban, az egész Közép-Európában. Két totális diktatúrával szállni szembe – ez közös történetünk, melynek mindenhol vannak szimbolikus, nagy alakjai. Országaink együttműködése folyamatos. Az egymáshoz közeli két dátum, a „Lengyel kiátkozott katonák” emlékünnepe, mely az ezredes halálának napja, március 1. Magyarországon a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, február 25. Ez minden évben lehetőséget ad a közös megemlékezésre. Ilyenkor egyénekre is emlékezünk. A kiállítás egyik tablója mutatja, hogy 1939-ben Budapesten is megfordult az ezredes, egy titkos katonai hírszerző szervezettel innen próbálta meg felvenni a kapcsolatot a londoni emigráns lengyel kormánnyal. Ha komolyan vesszük, hogy „lengyel-magyar barátság”, akkor mindig mellé kell tenni a történelmi tényeket is! Gyurcsik Iván, rektori tanácsadó, volt varsói nagykövet, néhány személyes tapasztalatát osztotta meg. Számtalan példa bizonyítja – mondta, hogy bár a történelem során nem álltunk mindig egy oldalon, ez mégsem tudott bennünket szembefordítani. A bajban mindig számíthattunk egymásra. Az 1920-as lengyel – orosz, háborúban magyar fegyver és lőszer érkezett Varsóba, talán ennek köszönhetően tudták megállítani az orosz előrenyomulást. A lengyel menekülteket 1939-ben fogadta be Magyarország, az 1956-os forradalom nemcsak a Poznan-i és a budapesti hősök szolidaritásáról, hanem a két nép barátságáról is szólt. A lengyel pápa, II. János Pál megválasztása, fellépése, az 1980-ban kezdődő lengyel demokratikus mozgalom, a „Szolidaritás” létrejötte, hatást gyakorolt a magyarországi helyzetre is.
Ciepliński alhadnagy a Bydgoszcz-ban állomásozó 62. gyalogezredben kezdte meg szolgálatát 1936 novemberében. A fiatal tisztnek mindössze három békeév adatott a katonai ismeretek gyakorlati elsajátítására. A katonák és a parancsnoki állomány alkalmasságát, felkészültségét rendszeresen ellenőrizték. Varsó 1939. szeptember 28-i kapitulációját követően parancsnokával és több katonatársával felvette a kapcsolatot az illegalitásba vonult lengyel szervezetekkel. Magyarországra jöttek, itt a „Romek” fedőnevű katonai hírszerző bázison kaptak képzést. Felkészítésük után azt a parancsot kapták, hogy térjenek haza és szervezzék meg Kis-Lengyelország középső területein a fegyveres ellenállást. Igen kalandos úton jutottak vissza. Egyebek között erről és még sok más katonai eseményről beszélt a kiállítás megnyitásakor Adam Komorowski, a londoni Honi Hadsereg Alapítvány alelnöke, a volt földalatti hadsereg egyik parancsnokának fia, aki maga is bujkálni volt kénytelen és a háború befejezése után negyven évig nem térhetett vissza hazájába. A Londonban működő lengyel emigráns kormányhoz hűséges Hadsereg 1942 februárjában alakult meg és 1944-re mintegy 600 000 tagja volt. Legismertebb hadművelete az 1944. augusztus-októberi varsói felkelés Az alelnök most a fiatal generáció számára a tapasztalatok átadásának fontosságáról szólt. Az alapítvány célja a lengyel földalatti állam emlékének ápolása. Ezt hivatott szolgálni a kiállítás is. Elżbieta Jakimek-Zapart, a lengyelországi Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársa, a kiállítás összeállítója, szintén az egykori Honi Hadseregben szolgált apa gyermeke. Kiemelte: Ciepliński ezredes a jól képzett tiszt mintaképe volt, aki a háború előtti Lengyelország legjobb gyalogsági tisztiiskolájában végzett, kiváló eredménnyel. A védelmi harcokban rendkívüli bátorsággal vett részt, 6 német harckocsit és parancsnoki járművet semmisített meg. Parancsnokként vett részt a Honi Hadsereg harcaiban, a háború után pedig csatlakozott az 1945 szeptemberében létrehozott földalatti szervezethez, emiatt végezték ki 1951. március 1-én. Sírja máig ismeretlen. Fiához írt egyik utolsó üzenete, hogy a hazaszeretet olyan szolgálat, amihez fegyelem, erős jellem, nemes szív, határozott célkitűzés szükséges!