Május 27 : Magyar Hõsök Emlékünnepe

  Enying I. vh emlékmû Somogyi Sándor szobrászmûvész alkotása

Az Országgyûlés által 2001. június 19-én, a magyar hõsök emlékének megörökítésérõl és a Magyar Hõsök Emlékünnepérõl elfogadott LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk az elmúlt ezredév magyar hõseire. Ez most május 27-re esett.

  Enying I. vh emlékmû Somogyi Sándor szobrászmûvész alkotása

Az Országgyûlés által 2001. június 19-én, a magyar hõsök emlékének megörökítésérõl és a Magyar Hõsök Emlékünnepérõl elfogadott LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk az elmúlt ezredév magyar hõseire. Ez most május 27-re esett.

Az ünnepet  eredetileg  az 1917. évi VIII. törvényre jelölte ki, amelyet báró Abele Ferenc vezérkari õrnagy kezdeményezett. Ez arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hõseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelõ módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni nemzetünk hõsi halottainak kegyeletteljes tiszteletét.

Gyomaendrõd 1925-ben felállított I. vh hõsök emlékmûve Horváth Géza alkotásaAz önkormányzatok vagy a tehetõsebb polgárok már az elsõ világháború elején több faluban emléktáblát emeltek az elesetteknek. 1915-ben megalakult a Hõsök Emlékét Megörökítõ Országos Bizottság (HEMOB), ám a szervezet által propagált, a magyar önfeláldozást hirdetõ szimbólumot sajnos kevés helyen állították fel.

Az 1917-es törvény nyomán 1938 végéig 1086 világháborús emlékmûvet emeltek Magyarországon. Ez nem csupán szobor lehetett: helyenként fákat ültettek, másutt neveket felsoroló táblákat helyeztek el. Az emlékmûvek mellett nagyon sok helységben létrehozták a hõsök kertjét, ahol fejfákat állítottak az ismeretlen, illetve távoli helyeken eltemetett katonáknak.

Gyomaendrõd: 2 vh. emlékmûAz 1924. évi XIV. törvény március 15-e és augusztus 20-a mellett mint nemzeti ünnepet, bevezette a Hõsök emlékünnepét, május utolsó vasárnapját jelölve meg annak idõpontjául. Elõször a mindenszentek, illetve a halottak napját szemelték ki idõpontként, de ezeket – lévén katolikus ünnepek – a többi vallásfelekezetre való tekintettel végül elvetették. Május utolsó vasárnapjára praktikus szempontok alapján esett a választás: a mezõgazdasági munkák ekkor még nem vonják el a gazdákat az ünnepléstõl, viszont a sírok díszítéséhez már elegendõ virág áll rendelkezésre. A kormány feloszlatta a HEMOB-ot, s létrehozta helyette a Hõsi Emlékmûtervek Bírálóbizottságát, amely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban mûködött.

1929. május 26-án az Andrássy út végén álló ezredévi emlékmû elõtt Bethlen István miniszterelnök – Horthy Miklós kormányzó jelenlétében – felavatta a nemzeti hõsök országos emlékkövét (tervezte Kertész K. Róbert). Ennek utódja itt az Ismeretlen Katona sírja. 1942-ben a hazáért életüket áldozó hõsök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is.

A második világháború utáni elsõ években még megtartották a Hõsök emlékünnepét, sõt emlékmûvek is készültek. Az ünnep azonban fokozatosan elhalt, mivel a Horthy-hadseregben szolgált katonákat egy fasiszta hadsereg tagjainak minõsítette a mindinkább a kommunisták által uralt politika. A szovjet vezetésû Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság is azt követelte a kormánytól, hogy szüntesse meg az emléknapot. 1956-ban kicserélték a Hõsök terén 1929-ben elhelyezett emlékkövet, s a Gebhardt Béla által tervezett magyar hõsök emlékkövét állították a helyére. Sok helyen még ezután is megemlékeztek az elesett katonákról, csak nem május utolsó vasárnapján, hanem halottak napján.

A 2001-ben már ismét megünnepelt emléknap azoknak a névtelen hõsöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért. 2001. augusztus 18-án a millennium jegyében Budapesten ünnepélyes keretek között újraavatták a megújult Hõsök terét, átadták az ezredéves emlékmû megszépült szobrait, és katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a hõsök emlékkövét, amely köré – védelme érdekében – korhû megjelenésû, öntöttvasból készült kerítést emeltek.

Az emléknap jelentõsége, hogy MINDEN, a magyar hazáért halt hósnek emléket állít, függetlenül azok késõbbi megitésétõl, hiszen õk amit tettek abban a meggyõzõdésben tették, hogy hazájukért Magyarországért áldozták életüket.