Marad a költséges fordítószolgálat

A fordítási és tolmácsolási költségek elmúlt években tapasztalt ugrásszerű növekedésének ellenére az Európai Unió továbbra is fenn kívánja tartani polgárainak azt a jogát, hogy saját anyanyelvükön kommunikálhassanak a szervezettel, függetlenül a tagállamok számának esetleges jövőbeli növekedésétől – erősítette meg egy magas rangú bizottsági tisztségviselő.

A fordítási és tolmácsolási költségek elmúlt években tapasztalt ugrásszerű növekedésének ellenére az Európai Unió továbbra is fenn kívánja tartani polgárainak azt a jogát, hogy saját anyanyelvükön kommunikálhassanak a szervezettel, függetlenül a tagállamok számának esetleges jövőbeli növekedésétől – erősítette meg egy magas rangú bizottsági tisztségviselő.

„Senki sem akarja vagy meri megváltoztatni ezt az elvet" – mondta Juhani Lonnroth, a világ legnagyobb fordítószolgálatának tartott bizottsági fordítási osztály igazgatója, a Politikai Tanulmányok Európai Központja által rendezett pénteki vitafórumon. Lonnroth elmondta, hogy a hivatalos nyelvek, illetve fordítási kombinációk száma minden egyes bővítésnél tovább fog nőni. Jelenleg 506 különböző fordítási kombináció létezik az Unióban; mint például finnről portugálra vagy máltairól szlovénra. Az uniós szakfordítókra háruló feladatok éves szinten mintegy öt százalékkal növekednek.

Az igazgató hozzátette: sok esetben azt sem könnyű megállapítani, hogy az adott nyelv egyáltalán létezik-e. „A horvát és a szerb nyelv vajon különbözik-e, vagy ugyanazon nyelvek más írásmóddal? A Koszovóban beszélt albán nyelv különbözik-e attól, amit Tiranában beszélnek? – tette fel a kérdést. „Ezek politikailag igen kényes kérdések. A nyelv és a hatalom közti kapcsolat meglehetősen szoros. A történelem folyamán a totalitárius rendszerek ritkán engedték a lakosságnak idegen nyelvek tanulását."

A finn származású igazgató elmondta, az Uniónak a hivatalos nyelvek számának csökkentése helyett más módokat kell találnia a hatékonyság növelésére és a költségek csökkentésére. Ilyen lehet például a felesleges szövegrészek mellőzése. Lonnroth vezetése alatt egy átlagos bizottsági dokumentum hossza 37-ről 15 oldalra csökkent. „Muszáj nekünk olyannyira terjedelmesen fogalmazni, és mindent leírni? Ha valamit nem tudunk 15 oldalban megfogalmazni, akkor jobb, ha egyáltalán el sem mondjuk" – mondta Lonnroth.

Elhárította a nagyobb tagállamok panaszait is, akik kénytelenek voltak fordítói személyzetük számát csökkenteni, hogy helyet biztosítsanak az új tagállamoknak. Kifogásolták, hogy egy olyan kis állam esetében, mint Málta, a fordítással foglalkozó személyzet lakossághoz viszonyított aránya magasabb, mint egyes nagy tagállamoknál. „Ha egy máltai lakos nem érti az elé helyezett dokumentum szövegét, ugyanúgy jogában áll azt anyanyelvére fordíttatnia azt, mint egy németnek" – mondta az igazgató. „A különbség abban áll, hogy az adott dokumentumot 90 millió német vagy 300 ezer máltai számára nyomtatjuk ki."

Az Unió évente a költségvetés nagyjából egy százalékát, azaz mintegy 1,1 milliárd eurót költ fordításra és tolmácsolásra. Ez minden egyes uniós állampolgár számára évi 2,5 euró kiadást jelent. Az említett összeg fejében 2500 fős személyzetet foglalkoztatnak, ami a Bizottság teljes személyi állományának tizedét jelenti. A finnül és svédül beszélő igazgató azt is elismerte, hogy hatékonyabb lenne egyetlen munkanyelvként az angol alkalmazása. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy egyetlen munkanyelv alkalmazása nem szünteti meg a nyelvtanítás iránti fokozott igényt a tagállamokban, különösen nem az angol ajkúakban, melyek a nyelvtanulás területén lemaradásban vannak. „Nem vagyok fanatikus. Nem jelent problémát angolul szólnom Önökhöz" – mondta a finn szakember, aki elmondása szerint országa mindkét hivatalos nyelvén, azaz finnül és svédül is szokott álmodni.

Az EU weboldalain olvasható tartalmak mintegy 88 százaléka angol. 1986-ban az uniós dokumentumok valamivel több mint felét (58%) eredetileg franciául adták ki. Ma ezen dokumentumok 72 százaléka angol nyelvű, és az internetes tartalmak jelentős részét már le sem fordítják valamennyi olvasó anyanyelvére, csupán a főbb nyelvekre.

Jogilag minden uniós intézmény maga határozhatja meg saját munkanyelvét, az Európai Közösségek Bírósága például a franciát használja munkanyelvként. Az Európai Bizottságban a francia, a német és az angol a munkanyelv, vagyis minden egyes hivatalos dokumentumot és jogszabályt ki kell adni ezeken a nyelveken. A maradék 20 nyelv „hivatalos" státuszban van. Ezekre a nyelvekre csupán a jogszabályokat kötelező lefordítani.

EUvonal